Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
Chászid filozófia
Pilisi hétvége a Pesti Jesivával - 2004. szeptember 10-12, 56 pes volt életre kelteni azok számára, akik a megértés alacsonyabb - háromezer lépcsőfokkal alacsonyabb - szintjén álltak. Ez pedig lehetővé teszi a befogadónak, hogy lépésről-lépésre haladjon felfelé, míg eléri a diskurzus eredeti, magasztos szintjét. Salamon bölcsessége is annak a bölcsességnek a metaforája, mellyel az Örökkévaló megteremtette fizikai világunkat. A nem-egzisztenciális realitásból az egzisztenciálisba való ״ugrás” után az Örökkévaló megteremtette minden létezés legspirituálisabb, legmagasztosabb formáját. Ezután úgy rendezte, hogy azok fejlődjenek, míg végül - számtalan fázis után - létrejött a mi fizikai világunk, amely az Örökkévaló teremtett realitásainak legkézzelfoghatóbb megtestesülése. Valamennyi materiális elem és erő valójában egy magasabb, jóval spirituálisabb elem vagy erő megtestesülése; a viz, például, a szeretet és a kedvesség fizikai megtestesülése, míg a tűz a hatalom fizikai dimenziója. Ám ahogy a világ tulajdonságai egyre kézzelfoghatóbbá válnak, egyúttal egyre távolabb kerülnek isteni forrásuktól. Minden egyes ״lefelé” vezető fokkal, egyre inkább elrejtődik az isteni ״fény”, s egyre inkább előtűnik annak ״edénye”, éppúgy, ahogy egy bonyolult gondolat is felhígulhat, amikor az élőbeszéd vagy az írás konkrét szavaiban ölt testet. A mi világunkban ez a folyamat elérte azt a pontot, amikor mindenki képes megtapasztalni az ״edényt”, de csak kevesen pillanthatják meg a benne rejtőző fényt. Látjuk, sőt el is olvassuk a papírra vetett szavakat, de nem mindig értjük a bennük tükröződő gondolatot. És mégis ez az Örökkévaló akarata: hogy ״sötét” és ״lenti” világunkban vesszen homályba az istenihez fűződő kötelék, hogy az ember, saját szabad akarata által vezérelve, maga hántsa le az ״edény” egymásra rétegződött burkait, hogy feltárja a fényt. E folyamat megkönnyítésére az Örökkévaló különféle lépcsőfokokat teremtett, egy olyan létrát, melyen felfelé kapaszkodva az ember egyre magasabbra léphet, míg végül egyesül teremtőjével. Történt egyszer, hogy egy férfi felkereste a rabbit, és arról panaszkodjon: milyen nehezen megy sora, mennyi gonddal küszködik otthon és munkahelyén. Elmondta: bármennyire is próbál úrrá lenni ezeken, nem jut egyről kettőre. A rabbi úgy vélte, Jákob álmának bibliai leírása megoldást jelent gondjaira.- Jákob álmában létrát látott, mely a földön állt, ám teteje az égbe nyúlt. A létrán pedig az Örökkévaló angyalai jártak fel és alá. Hirtelen Jákob megpillantotta az Örökkévalót, aki fölötte állt... és az Örökkévaló így szólt: ״íme én veled vagyok. " A rabbi elgondolkodott és a férfira nézett.
