Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
Chászid filozófia
55 Chászid filozófia Az Örökkévaló olyannak teremtette a világot, hogy a legkülső burok lehántásával feltáruljanak az egymást követő, egyre absztraktabb és spirituális rétegeket, és ezáltal megadta számunkra a lehetőséget, hogy megismerhessük teremtőnket. A diákhoz hasonlóan, mi is lépésről lépésre, metaforáról metaforára haladva ismerjük meg világunkat. A ״fény” érzékelése egyre élénkebbé válik, a világról való tudásunk egyre tágul, ahogy egyre közelebb jutunk teremtőnk perspektívájához, isteni kalauzunkhoz és tanítómesterünkhöz: az Örökkévalóhoz. Miképp a tanár-diák viszony a meghittség és a tisztelet, a szeretet és megbecsülés kényes egyensúlyán nyugszik, akképp hasonló egyensúlyra kell törekednünk az Örökkévalóhoz fűződő viszonyunkban is. Ez égészséges feszültséget teremt, mely arra késztet, hogy elválasszuk a végest a végtelentől, és különbséget tegyünk körülhatárolt világi realitásunk és az Örökkévaló abszolút realitása között. Nem csupán ráérzünk arra, hogy az Örökkévaló minden pillanatban velünk van, hanem tudatosul bennünk, hogy minden egyes pillanatot az Örökkévaló teremtette, de egyúttal meg is haladja azokat. Végül világossá válik számunkra, hogy ״nincs senki” az Örökkévalón kívül. Hogyan teremthetjük meg az egységet? Hogy lehetővé tegye a vele való egyesülést, az Örökkévaló bonyolult metafora-ösvényt teremtett, melyek a patakon átvezető gázló kövekhez hasonlatosak. Ezek a kövek a közvetítő vagy tolmács szerepét töltik be. A tolmács nem tesz hozzá új gondolatokat a beszélgetéshez — ez nem feladata —, csupán lehetővé teszi két fél számára a beszélgetést. A közvetítő sem hoz ítéletet valamely vitás ügyben, csupán hidat emel, lehetővé téve a kommunikációt, amely elősegíti, hogy a vitatkozó felek közös álláspontra jussanak. A tanár-diák viszonyban a tanár a forrás és a közvetítő is. A tanár metaforája a közvetítő, amely lehetővé teszi, hogy egy absztrakt gondolatot érthető szavakká váljon. A tanár célja nem más, mint olyan gázló kövek lerakása, amelyek megfelelnek a diák lépteinek, és egyre közelebb viszik a gondolat megértéséhez. A metafora tehát egyenlő mértékben ״fény”, a tanár gondolata, és nyelv, amely érthetővé teszi a gondolatot a diák számára. Salamon király bölcsességének dicsérése az írás szerint ״bölcsebb volt minden embernél... és háromezer példabeszédet mondott.” Első pillanatra azt is hihetnénk, hogy Salamon képességeinek ilyetén jellemzése inkább élénk képzelöerőre, semmint különösebben nagy bölcsességre utal. De a metafora, a példázat nem csupán élvezetes módja egy gondolat megismertetésének, hanem egyúttal a gondolat átültetése az intellektuális diskurzus egy alacsonyabb szintjére. Salamon bölcsességének nagyszerűsége abban rejlik, hogy a legmélyebb, legmagasztosabb gondolatot is ké
