Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
Chászid filozófia
53 Chászid filozófia nánk le újra és újra, monotonnak és idegesítőnek találnánk, míg a különféle hangok, ha szépen játsszák, csodás muzsikát hoznak létre. Mondhatnánk, hogy az egység valójában olyan egyszerű, mint az egy-kettő-három. Az egy nem más, mint egy önálló egység: független, de egyedülálló. A kettő már dualitás: két különböző entitás. A három pedig új dimenziót visz közéjük, amely vegyítheti vagy egyesítheti a két entitást, s ezáltal nagyobb egységet hoz létre. Más szóval az egység két látszólag eltérő entitásból egy egészet teremt, amely meghaladja két alkotórészének összegét, de mindazonáltal elismeri mindkettő sajátságos és különleges tulajdonságait. Az egység a különbözőségben rejlő harmónia. Az egység számtalan példáját láthatjuk nap mint nap. Saját testünk is egy egységes egész, mely milliónyi különböző elemből - génekből, sejtekből, szervekből és rendszerekből - épül fel, melyeket különféle ételek, folyadékok, vitaminok, ásványok és láthatatlan erők táplálnak, melyeket csak most kezdünk megérteni. Az egység egyúttal kihívás: ismerjük fel és vonjuk egységbe e különféle elemek erejét anélkül, hogy megsemmisítenénk egyéni vonásaikat. Vegyük például két ember egymás iránti szeretetét: mindegyiknek készségesnek kell lennie a kötődésre, de egyúttal tisztelnie is kell a másik egyéni tulajdonságait és szükségleteit. Ugyanez áll az Örökkévalóhoz fűződő viszonyunkra. Nekünk, hálándóknak, olyan egységet kell kialakítanunk az istenivel, amely sem bennünket, sem az Örökkévalót nem készteti megalkuvásra. Miképpen integrálhatjuk független, földi realitásunkat az Örökkévaló mindent átfogó, abszolút realitásával anélkül, hogy az egyiket vagy másikat kioltanánk? Az isteni egység vajon nem ellentétes-e fizikai világunk rendkívüli váltózatosságával? Ez a látszólagos ellentmondás pontosan megfelel az Örökkévaló szándékainak. Ő ruházta fel a földi valóságot egy látszólag független léttel, amely mintha elfedné az Örökkévaló abszolút realitását, azzal a céllal, hogy — élve szabad akaratunkkal - hozzáférkőzzünk velünk született vágyünkhöz, hogy egyesüljünk az istenivel. Amint szemünkkel és szívünkkel egyre többet felfogunk a minket körülvevő fizikai realitásból, felfedezzük, miként a tudósok és mérnökök, hogy minden cselekedetünknek valójában egy rendíthetetlen és isteni egység ad értelmet. Az isteni egység fogalma jóval túlhaladja az egyetlen Isten fogalmát, hiszen kizár bármilyen létezést, amely Tőle független. Mindaz, amit tudunk, látunk, vagy hallunk, ebből az egyetlen-egy egységből sugárzik ki. Miképpen tárja fel az Örökkévaló az egységet? Mivel az Örökkévaló szándéka nem az, hogy alávessük magunkat akaratának, hanem az, hogy egyesüljünk vele, belénk helyezte az isteni
