Grünwald Lipót: A chászidizmus története Magyarországon cikksorozat, Egyenlőség 1918-19 - Zsidó Ismeretek Tára (Budapest, 2007)
A chaszidizmus története Magyarországon
Zsidó ismeretek tára 12 Az ״Öreg Káliói” emlékezete még ma sem homályosodott el, s fenn fog maradni még sokáig; mert a szó valódi értelmében nagy ember, csodálatos egyéniség volt Legyen emléke áldott! * * * Még a nagykállói cáddik életében több rebbe jött Magyarországra, s itt le is telepedett. Sátoraljaújhelyen fölvették az utóbb híressé vált rabbi Teltelbaum Mózest: Orosz Lengyelországból jött be rabbi Mosele, s Kurimában (Sáros megye) telepedett meg. Valamivel később jött S. A. Újhelybe rabbi Szender Komamo-ból, akinek az volt ugyan tulajdonképpeni célja, hogy meglátogasson néhány magyar várost, ahol számos chászid hívei laktak, de 1818-ban Újhelyen hirtelen meghalt. — Gyakran jött továbbá Máramarosra a nagy tekintélynek örvendő rabbi Mendele a galíciai Kossówból, hogy chászidjait meglátogassa, mert akkortájt egész M áram áros zsidósága őhozzá húzott. - Munkácson pedig fölvették rabbi Spira Cvi Elimélech-et. így aztán lassan-lassan megszaporodtak hazánkban a cáddikok, s ezek révén természetesen a ehászidok is. Az ״Öreg Kállói” halála után S. A. Újhely lett a chászidizmus központjává. A S.-a.újhelyi rebbe: rabbi Móse Teitelbaum Przemyslben született 1759-ben, s nagybátyjánál: a kolbosowai rabbinál tanult. Tizenhároméves korában, ősi galíciai szokás szerint, megházasodott. 1785-ben Sieniowában rabbivá választották. A rabbiszéket ott elfoglalván, még mindig ellenzéki álláspontra helyezkedett a chászidizmussal szemben, s a cáddikok ellen beszélt. De egyszer elhatározta, hogy Lublinba megy, megismeri a híres rabbi Jákob Jichákot. Nem mint chászid zarándokolt oda, hanem mint kiváló talmudtudós kívánta megismerni a lublinit, s meggyőződést szerezni azokról a csodálatos dolgokról, amiket a chászidok róla meséltek. Annak a különös jelenségnek a megfejtésére is törekedett, miképp is lehetséges az, hogy ellentétben a Sulchán Áruch szabályaival, mely szerint ״illő”, hogy minden istenfélő szüntelen bánkódjék, s búslakodjék a szent Templom elpusztulása miátt”, - hogy ezen szabállyal ellentétben a ehászidok mindig víg- Ságban vannak, s jókedvben élnek. Erre nézve kívánt fölvilágosítást szerezni magának. - De amint a lublini cáddik küszöbét átlépte, Teitelbaum rabbi nem kis meglepetésére, imígy szólott hozzá: ״Olvasta-e ön valaha a Chovát Hálövávot című könyvet?” — ״Igenis, áttanulmányoztam ezt a drága könyvet” - feleié Teitelbaum. ״Nos”, folytatta a lublini cáddik, ,mos, még mindig feltűnő ön előtt a ehászidok viselkedése? - Külsőleg vigadnak ugyan, de szívükben gyász honol... Én magam is bánkódom, s búslakodom a Szentély pusztulásán, szívem ezer darabra szaggatva, arculatomon mindamellett derűs vígság ül: mert a fő dolog az, hogy mégis vígan, s vidám kedéllyel zengedezzük Isten dicsőségét!”
