Grünwald Lipót: A chászidizmus története Magyarországon cikksorozat, Egyenlőség 1918-19 - Zsidó Ismeretek Tára (Budapest, 2007)
A chaszidizmus története Magyarországon
7 A chászidizmus története Magyarországon ben hódoltak neki az egész országban s annak határain túl is, hanem általánosan elismert, kiváló ״gáon” is volt a talmudikus diszciplínák terén. Rabbi Eisik Taub édesatyja szegény ember volt, s nem volt módjában melamedot tartani fia számára. A gyermek Eisikl vadon nőtt föl, mint a többi szegény sorban lévő zsidó gyermek akkor... Jámbor édesanyja azonban, a jó Reisel, akiről az öreg káliói később oly nagy kegyelettel s fiúi gyöngédséggel szokott volt könnyes szemmel megemlékezni, erényeit s jámborságát hirdetve, édesanyja maga látott hozzá a négyéves korában atyját vesztett gyermekkel legalább az álefbétet megismertetni, s aztán az imákra megtanítani. De már több nem tellett a szegény özvegytől... Amikor a gyermek már hétéves lett, kiküldte az anyja a mezőre néhány juhval, hogy ott legeltesse. Abban az időben jött éppen a szentéletű R. Léb Száráhsz Magyarországra pénzgyűjtés céljából. A hosszú, nehéz utazástól meglehetősen kifáradt, s elcsigázott öreg rabbi Nagykálló határába érkezvén, megfelelő árnyékos helyet keresett a közelben, hogy kissé kipihentesse összetörött tagjait. Éppen annak a legelőnek a mezsgyéjén állott meg a rabbi rozoga, egylovas alkalmatossága, ahol Eisikl Taub vigyázott a nagy nyári forróságtól eltikkadtan a fűben hasaló juhaira... A rabbi leszállóit a szekérről, lepihent egy nagy, terebélyes vadkörtefa hűs árnyékában, amely körül a lovacskának ennivalója is akadt A gyermek észre sem vette a jövevényeket, de az öreg rabbi éles fülét igenis megütötte a gyermek vékonyka hangja. Kezd odafigyelni, s hallja, amint az egyre csak azt hajtogatja: ״Ribbónó sei Ólam! Efser hast Du auch ein paar Schéfelech, gib sie her, ich well sie Dir hüten... Gott, süsser Gott, ich hab Dich so lieb!... ” (Drága jó Istenem, Világ Ura! Ha neked is van egypár barmocskád, csak add ide, majd én őrzöm neked őket... Édes Istenem, úgy szeretlek...) Rabbi Léb Száráhsz, aki nagyon elcsodálkozott ezen különös szavak hallatára, odament a gyermekhez, s megkérdezte, hogy kinek a fia. Ez elmondta neki, hogy ő a ״Reisel fia”, s hogy atyja három évvel ezelőtt meghalt. Az öreg kérésére elvezette őt az anyjához. A szegény özvegy éppen a tűzhelynél foglalatoskodott az ebéd elkészítésével, amikor fia az idegen kíséretében a konyhába belépett. Be sem várva csodálkozva rátekintő anyja kérdését, így szólt a gyermek: ,Anyukám, egy sakter jött, aki beszélni akar veled” (akkor ugyanis minden hosszú kabátban járó zsidóban saktert sejtettek). ״Bóruch hábbó, Sóchet!” (Isten hozta, sakter.) ״Én Reisel, az özvegy vagyök. Jöjjön, szívesen látom ebédre.” ״Nem ebédelni jöttem, hanem más nagy dolog vezetett ide. Különben nem is vagyok sakter, jó asszony, amint gondolja; én Lengyelországból való, s rebbe vagyok. A fia megnyerte tetszésemet, s azért jöttem, miszerint arra kéijem, hogy bízza reám a fiát, taníttatni fogom, s rabbit csinálok belőle, mert az a meggyőződésem, hogy kellő útbaigazítás mellett azzá is válhatik.”
