Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 51 megtisztulva kezdenek dalukba és zsoltáraikba, melyekben áldják, tisztelik, dicsőítik, és Uruknak ismerik el... תא םש ...Isten, a nagy, erős és félelmetes Király Nevét, mert szent Ő. Mindnyájan vállalják egymástól a mennyei királyság jármát, és engedélyt adnak egymásnak, hogy dicsérjék Teremtőjükét. Nyugodt lélekkel, értelmes beszéddel és szent dallammal mondják mind egybehangzón, félő tisztelettel: Szent, szent, szent a Seregek Ura, tele a világ dicsőségével! (Jesájá 6:3.) םינפואהו Akkor a mennyei lények nagy robajjal fordulnak a szeráfok felé, és utánuk mondják a dicséneket: Áldott legyen Isten dicsfénye lakhelyéből! (Jechezkél 3:12) לאל Az áldott Istennek dallamokat szentelnek, az örökké élő isteni Uralkodónak zsoltárokat mondanak, és dicséneket hallatnak, mert Ő egymagában vitte véghez nagy tetteit, és létesített újat, a hadak Ura, igazságot hint el, megváltást sarjaszt, gyógyírt teremt, félelmetes a dicséretben, a csodák Ura, aki jóakaratában nap mint nap felújítja a teremtés művét, mint írva van: ״A nagy fény te-Nagy, erős és félelmetes... Istennek ezek a jelzői Mózes ötödik könyvében (10:17.) szerepelnek. A Talmud megjegyzi, hogy mind Jeremiás próféta, mind később Dániel elhagytak egy-egy jelzőt, mivel nem találták az akkori helyzethez megfelelőnek. Egyikük elhagyta az ״erős” (״hős”) kifejezést, mivel ״...idegenek garázdálkodnak Szentélyében: hol van hősiessége?” A másik elhagyta a ״félelmetest”, mondván: ״Ha az ellenség rabszíjra fűzi fiait, hol a félelmetesség?" A Nagy Gyülekezet, a Kneszet Hágdolá visszaállította az eredeti, mózesi szöveget, mondván: éppen abban rejlik hősiessége és félelmetes volta, hogy legyűri indulatát, és megvédi (a végveszélytői) népét. Mert ha nincs az Örökkévaló hosszan tűrő kegyelme, hogyan bírná ki ez a kis bárányka (a zsidó nép) a hetven farkas között? (Talmud, Jomá 69b.)
