Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
ZMIROT/SZOMBATFOGADÁS OTTHON 191 Hetven koszorúja,* a nagy Isten pedig mindent felkoronáz a Szentek Szentélyéig. Talányban van írva minden világokban, csak az ős-szent Isten fejti azt meg onnan. Legyen akarata, hogy népe megérje: Nevében élvezzen édes kalácsokat. Dél felől állítom a titkos menórát, kenyeret asztalon északra teszem át.* Borral a pohárban és mirtuszcsokorral, a szép jegyespárnak erőt adunk avval. Készítünk koronát díszes, szép szavakból, hetven szép koszorút az ötven forrásból.* Hat cipó díszíti kétfelől Sechinát, kapocs erősíti a sok tömjént, mirhát. Eltűnik már, elvész a sok tisztátalan, a nyomasztó lidérc gonosz varázslatban. Falatnyi kalácsot akkor megszeghetjük, kettős jodod titkát* így már jobban értjük. hetven koszorú (korona) a Kidus 70 szava, szemben Az atyák áldásának 50 szavával, ami egyúttal a bölcsesség ötven kapujára (chámisim sááré biná) emlékeztet. עצבמל לע אתפר Falatnyi kalácsot ... kettős jodod titkát... A Talmudban vita folyik arról, mekkora lehet a megszegett kalács, amelyre áldást lehet, illetve kell mondani. Az egyik vélemény szerint legalább egy olajbogyónyi, a másik szerint tojásnyi (két olajbogyónyi) lehet. Erre reflektál a dal: a héber közétá uköbéátá azonban a fordításban elsikkad. A ״kettős jód titka” az, hogy a kábálá szerint a héberben kétféle jód (j) betű van. Az egyszerű, ״szimpla” jód számértéke tíz, a ״teli”, vagyis dupla jód pedig a Potéách et jádechá... (״Kinyitod kezed...”) zsoltárversre utal: a kabalisták az isteni kezet (jódjód) kitártnak, bőségesnek, ״duplának" minősítik. Ez a ״dupla” jód vonatkozik a tojás nagyságú kalácsra, míg az egyszerű jód az olajbogyónyit szimbolizálja. ןירוטעו ןיעבש הל Hetven koszorúja... Tulajdonképpen ״korona”: kétszer 35 szó, amely a péntek esti Kidusban és az azt megelőző Vájchulu imában foglaltátik. A Kidust a borra mondják, a ״bort" jelentő héber jájin szó számértéke ugyancsak 70. Ebből a 70 szóból fonja Ákátriél arkangyal a koronát az Örökkévaló feje fölé (Mlnchát Jáákov). רדסא אמורדל Dél felé állítom ... északra teszem... A költő a Szentélyben állt menórára, illetve a színkenyerek asztalára céloz. Ez megfelel annak a tálmudi tételnek, hogy ״aki okos akar lenni, menjen délre, aki meg akar gazdagodni, menjen északra” (Bává Bátra 25b.). Ugyanott a Talmud kódolt útmutatást is ad, hogy ne essünk tévedésbe: a menóra (az észt jelképező fény) délen van, míg az asztal (s rajta a jómódot jelentő kenyér) északon. ןיעבשכ ןירוטע ...hetven szép koszorút az ötven forrásból... A már említett
