Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
ZMIROT/SZOMBATFOGADÁS OTTHON 190 Szűköt félünnepén ezt az áldást is hozzátesszük: Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy sátorban lakjunk! ZMIROT - PÉNTEK ESTI DALOK * רמזא ןיחבשב Hadd énekeljem* dicséretét, hogy átléphessem küszöbét az almafakertnek, annak a szentnek! Most hát hívjuk is meg új asztalhoz ülve, díszes lámpafénnyel fejünk körülvéve! Egy jobbról, egy balról, köztük a menyasszony,* sok ékszert viselve jön díszbe öltözve. Öleli is férje, és szívébe nézve örömet okoz, a vádlók ellenére. A sok baj és panasz egyszerre elmarad, csak megújult arcok, lelki kapcsolatok. Nagy öröm érkezik ide egyre-másra, ragyogás jön rája, Isten sok áldása. Jöjjetek, vőfélyek, terítsetek asztalt, sok jó ételeket, szárnyast is meg halat! Új lelket teremtve, ahhoz szellemeket harminckét formában, három ágazatban.* pét tölti be. ״Esküvője napja” (Énekek éneke 3:11.) a Midrás szerint a Tóra-adás napja, amikor a Sechiná és a kneszet Jiszráél egybekelt (Talmud, Táánit 26b.). Más magyarázat szerint a dal a szombat dicsőségét zengi: ő a ״menyasszony”, akit terített asztallal, díszes lámpákkal fogadunk, és akit két oldalról a hét három-három napja vesz körül, mint a vőfélyek (Minchát Jáákou). ץתרתב ץתלתבו Harminckét forma, három ágazat: A metafora itt a bölcsesség 32 formájáról szól, valamint a Biblia három részéről (ágazatáról): a Tóráról, a próféták könyveiről és a szent írásokról. A héber kávod, ״tisztelet” szó számértéke 32 (Minchát Jáákou). תורימז ליל תבש Péntek esti dalok: Nagyrészt ismeretlen szerzőktől való, a szombat szentségét többnyire ábécérendben aposztrofáló, ehhez bibliai verstöredékeket felhasználó énekek. Világszerte ismert dallamaik apáról fiúra szállnak. רמזא ןיחבשב Hadd énekeljem... Ezt a péntek este énekelt kabalisztikus dalt Rabbi Jicchák Lurjá, a szent Ári írta, akinek akrosztichonját az egyes szakaszok kézdőbetűi adják ki: Áni Jicchák Lurjá ben Slomá (én, Jicchák Lurjá ben Slomo). אנימי אלאמשו Egy jobbról, egy balról, köztük a menyasszony... A kabalisztikus metaforában Isten a vőlegény, a zsidó nép (kneszet Jiszráél) a menyasszony szere
