Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)

Deuteronomium magyarázatokkal - I. Debárim

i, ז

DEUTERONOMIUM—Debárim

5

I. FEJEZET

1. Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izráelhez intézett a Jordánon túl, a sivatagban, a síkságon, Szúf átellenében, Párán és Tófel

Párán. Párán sivatagát ma el-Tih sivatagának nevezik, északra a Szinaj félszigettől, az említett Arabahtól nyugatra,

1. m. I. Kir. XI, 18.

Táfel. Némelyek ezt az ismeretlen helyet et-Tafile-vel azonősítjük, amely a Sóstengertől délkelet felé 15 mérföldnyire eső falu.

Lábán. Talán a Nuin. XXXIII, 20-ban előforduló Libnával azonos, mivel ugyanott a 18. versben szerepel Hacérót is.

Di-Záháb. Egyik ismert helységnévvel sem azonosítható. A héber szó jelentése: ״aranyat termő hely“.

Az itt felsorolt őt név megjelöli a helyet, ahol Mózes clmondta egyik beszédét Izráelhez. Azonosításuk bizonytalan és tele van nehézséggel. Az ókóri és középkori mesterek hajlamosak voltak ezeket a neveket homiletikai célokra felhasználni. A nevek eredeti jelentésére utalva Izrael fiainak zúgolódásaira és vétkeire vonatkoztatták. Így például Onkelosz így írja körül ezt a verset: ״Ezek azok a szavak, melyeket Mózes egész Izráelhez intézett a Jordánon túl. Megrótta őket, mert vétkeztek a sivatagban és haragra ingerelték Móáb síkságán (arabah); azután ismét a Sástengernél (szúf) zúgolódtak Isten ellen; Páránban megvetően nyilatkoztak (tófel) a manna felől (lábán); és Hacérotban bosszantották öt a hús miatt és az aranyborjú elkészftésével (di-zahab)“. (L. m. Szifré; Komlós, A tárgum Onkelosz aggádikus párhuzamai. M. Zs. Sz. 1940. 99—100.)