Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)

Deuteronomium magyarázatokkal - II. Váethchannán

IV, 19DEUTERONOMIUM—Váelhchannán55

dön, bármely hal képmását, amely a vízben van, a föld alatt; 19. nehogy fölemeljed szemedet az ég felé és midőn látod a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek egész seregét, megbotolj és leborulj előttük, hogy szolgálnád azokat, amiket az örökkévaló, a te Istened részül osztott minden

gal szemben. A kanaániták ellen nem a dogmák vagy a szertartás miatt indítottak háborút, hanem életük és szertartásaik kegyetlensége, érzékiessége és erkölcstelensége miatt. De a rabbik sohasem tekintették koruk pogányáit a kanaánitákkal egy erkölcsi színvonalon levőknek. Az ő korukban élő pogányok a római és a perzsa birodalomban olyan erkölcsi törvényeket követtek, amelyeket a rabbik nélkülözhetetleneknek tartottak az emberi társadalom számára: ״Nóé utódainak hét törvénye“ (lásd Gén. 81. 1.). ők bölcsen belátták, hogy ezek a pogányok vallásos életükben azt a hagyományos szertartást követték, amelyet atyáiktól örököltek (:,נהנד ןהיתובא דידיב) tehát nem lehetnek felelősek azért, hogy nem juthattak Isten egységének igaz ismeretéhez ינב חנ אל ורהזנ לע ףותישה (Szanh. 63 b. Tósz s. v. ־ױםא; Bekóróth 2 b. Tósz. s. v.; Súlchán Árűch, órach, Chájjim § 156; 1. még Guttmann M., Judentum etc. 165, 2). Más vallások ilyen követőit — mondották ők — Isten csakis erkölcsi életük szerint ítéli meg. ידיסה תומוא םלועה שו סהל קלח םלועל אבה (Misnath Rabbi Eliezcr ed. Enelow New York 1934. p. 121. Tószefta Szanh. XIII, 2. Babli ibid. 105 b: Guttmann, Judentum etc. 109). ״Az igazaknak, bármely néphez tartozzanak is, részük lesz a túlvilági életben“ és eljutnak a halhatatlansághoz, miként Izráel jámborai. Egy későbbi Midrás mondja: ״Tanúul hívom az eget és a földet, hogy mindenkin, akár zsidó vagy pogány, férfi vagy nő, szabad ember vagy rabszolga, csakis cselekedetei szerint fog nyugodni az Isten szelleme“. És a középkor legsötétebb napjaiban így énekelt Salamon ibn Gabiről, a nagy filozófus és egyházi költő:

״Te vagy az Örökkévaló,

És minden lény a Te szolgád, a Te birodalmad;

És azok által, akik hiú bálványokat szolgálnak,

Nem kevesbbedik a Te tiszteleted.

Mert ők mind Hozzád akarnak jutni.“

Ez valószínűleg az első megnyilatkozása a vallási türelemnek Nyugat-Európában.