Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)

Deuteronomium magyarázatokkal - V. Sófetim

260

םיטפש

mint Izráelnek és a különböző néprélegek folyton öldösiek egymást évszázadokon keresztül; de a vad lármából nem csendűlt ki az igazságnak és a könyürületnek hangja. Ezért van több élet még ma is a próféták szavaiban és ezért felelnek meg jobban a mai ember lelkiszükségletének, mint az ókor összes remekművei“ (James Darmesteter).

A zsidó állam kialakításában és igazgatásában legfontosabb szerv a Nemzeti Tanács volt. Mayer Sulzberger amerikai bíró és jogtudós kutatásai a zsidó államkormányzás területén világosságot vetettek az ősi Izráel törvényhozó testületének természetére. Az általános benyomás, mondja ö, ami elménkben megmarad, ha a Pentateuchust és Józsua könyvét olvassuk az, hogy Izráelt egy fejedelem kormányozta (vezér, bíró. király), aki a katonai és a polgári hatóságok főnöke volt és hogy mellette állott a főpap, aki az egyházi életet irányította. A fejedelem melleti egy Tanács működött, — valószínűleg kétkamarás, — ez irányította a nemzeti politikát; a kisebb kamara tizenkét fejedelemből (nesziim) állott, a nagyobb, hetven öregből (zekénim) és valószínűleg ez a kettő alkotta az édah-t (gyülekezet vagy parlament). Az édah nein szűnt meg a mózesi korral. Az ezt követő századokon keresztül ugyanezt a demokratikus intézményt találjuk az államban, ez gyakorolta a végrehajtó, a politikai és a legfelsőbb bírói hatalmat. Ez a Nemzeti Tanács ismert volt már a legrégibb korszakokban is, am-há-árec néven (lásd Genezis 11)2. 1.: Exodus 579. I.). Ez emelte trónra és mozdította el a királyokat (pl. II. Kir. XXI, 24, XXIII, 30); és amint az istenkáromlással vádolt Jeremiás pőre világosan bizonyítja (Jer. XXV!), ez gyakorolta a legfelsöbb bírói hatalmat az államban. Végül újra feléledt a számkivetés után mint Gcrusia, a Nagy Zsinagóga és a Szanhedrin.

Mindez tanúságot lesz őseink csodálatos képességéről az önkormányzásra. Figyelmen kívül hagyhatjuk a tíz törzs birodalmát, akik bálványimádásba süllyedtek és irányítsuk figyelműnket Júda királyságára. Ez a királyság mint független állam élt 933-tól 586-ig (ante): és c 347 évre terjedő egész időszakban nem találjuk legkisebb nyomát sem a polgárháborúnak, nem találkozunk törekvésekkel a dinasztia változtatására (I. Friedländer). Az egyetlen kivétel Ataljáé, Aliáb leányáé, megerősíti a szabályt. Meri ő nem voll júdeai, hanem az Északi királyság hercegnője, Izebel leánya, ő csak bitorolta Júda trónját és a hűséges júdeaiak elűzték hat évi törvénytelen uralkodás után és visszahelyeztek a trónra a jogos Dávid-házi herceget, akiről a királynő nem is tudott. Hány más, akár ókori, akár újabbkor! népről mondhatjuk, hogy 347. illetve 427 (347 4־ Dávid 40 4־ Salamon 40) éven keresztül kitartol■ lak az ősi dinasztia mellett és nem pusztított közöttük polgár-