Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)

Deuteronomium magyarázatokkal - V. Sófetim

DEUTERONOMIUM—Sóf étim 259 Izráelben a vagyon soha nem volt noli me längere; és az egész rendelkezési jogot fölötte nem tekintették feltétlennek, amint ezt a szombat-év és a tized törvénye bizonyítja. .,Aki azt mondja: ami az enyém, az az enyém és ami a tied, az a tied, az úgy beszéi, mint Szodoma polgárai“ (Ábóth, V. 13). A tulajdon jogának az alárendelése az emberiesség jogai alá, megmagyarázza a szegények helyzetét és jogait a zsidó államközösségben. Ez új elmélet volt a világ történetében; olyan felfogás, amely nem származhatott sem Egyiptomból, sem Görögországból, sem Rómából, tehát eredeti. ״A héber államközösség olyan volt, amelynek ideálja, hogy minden eni­­bér saját szőleje és fügefája alatt ülhessen és senki se zavar­­hassa vagy ijeszthesse; amit még a rabszolga is remélhetett és ahol még a teherhordó állat is megpihenhetett. A jóbél harso­­rmjának hangjára a rabszolga szabaddá lett, és az ország új felosztása ismét biztosította a legszegényebbnek is az ő jogos részét a mindnyájuk Teremtőjének adományából. Az aratónak hagyni kell valamit a böngésző számára, s az ökör száját sem szabad bekötni, mikor a gabonát tapossa“ (Henry George). IV. Népképviselet és szólásszabadság. A próféták küzdelme minden visszaélés ellen, amit akár­­melyik elnyomó erőszakosan elkövetett, állandó volt a zsidó történelem egész folyamán. Sámuel óva inli Izráel törzseit, hogy ne kövessék a keleti zsarnok útjait, és jóval ftlijáhú előtt a királyi bűnös felé dörgi Nátán próféta: ״Te vagy az az cm• bér!“, miután a király kimondja az ilélelel, hogy az olyan ember, aki a próféta által elbeszélt gazságokat elkövette, halált érdemel. Tekintettel arra az egyedülálló szerepre, a me­­lyet a próféták játszottak a zsidó nép erkölcsi fejlődésében, még a szabadgondolkodó John Stuart Mill is elismeri a pró­­féták hatalmas befolyását az igazi demokrácia ideáljainak megőrzésében. Öbennük látta élő megfelelőjét a mai szólás­­szabadságnak és sajtószabadságnak. Hasonló több inás mai tudós ítélete is: ״A prófétai szel­­lem jellegzetessége volt, hogy az emberi vadságot értelmetlen­­nek tekintették, mint aini ellenkezett a természettel és a józan ésszel. A világ igazságtalanságainak láttára a próféták szíve vérzett, mert megsértették az isteni szellemet és méltatlanko­­dásuk kiállása visszhangozta az Istenség haragját. Görögország­­nak és Rómának megvoltak gazdagjai és szegényei épúgy, 17*

Next

/
Thumbnails
Contents