Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)

Deuteronomium magyarázatokkal - V. Sófetim

256

םיטפש

korlátlan hatalma és ezt a vállalkozást sértésnek tekintették a törvény és jog, az ősi szokások és az emberiesség ellen. Épúgy, mint előtte Élijáhú, Jeremiás próféta is szembe helyezkedik Jehójákim király akaratával, kapuja elé ment és így szólt: ״Jaj annak, aki jogtalansággal építi fel házát és igazságtalansággal szobáit; az szomszédjának szolgálatát ingyen használja és nem adja meg neki a bérét. Úgy fogják eltemetni, mint egy szamarat, hurcolják és eldobják Jeruzsálem kapui előtt“ (Jer. XXII. 13, 19).

Izrael királya elismerte az ő felelősségét nemcsak Istentiel és az Isteni Törvénnyel szemben, hanem azzal a közösséggél szemben is, amely trónra ültette őt, mint vezetőjét. Nem a király, hanem a nép van az uralkodói jogok birtokában, és a népnek joga volt a súlyosabb terhek enyhítését kérni az új király tróríralépése alkalmából. Ilyen jogos kérések visszautasítása Salamon fiának, Rehábeámnak királysága nagyobb részének elvesztését eredményezte. (I. Kir. XII, 16.) És az voll a szabály, hogy a királyok nem merték megsérteni a megegyezést, amelyet alattvalóikkal kötöttek trónralépésük alkalmával. Kivételek voltak e szabály alól: Aháb, akin föníciai felesége uralkodott, és Jehójákim, akit egy idegen hódító emelt Júda fölé. Ez az oka annak, hogy még a nagy próféták, akik sohasem tartózkodtak attól, hogy küzdjenek a szociális igazságtalanság ellen, bárhol jelentkezett is az, ritkán beszélnek a király igazságtalanságáról. És a Zsoltáros kérhette a királyokat, hogy ״járjanak sikeresen az igazság, a szelídség és igazságosság útján“ (Zsolt. XLV, 5): és könyöröghetett: ״Isten, add Ítéleteidet a királynak. Viruljon napjaiban az igaz. és elnyomástól és erűszaktól váltsa meg lelkűket, és drága legyen az ő vérük szemeiben“ (Zsolt. I.XXII, 1, 7, 13, 11). Az összes próféták élesztik a messiási álmot, hogy eljön az idő. mikor a király népének pásztora lesz, amikor a király jogara a béke jogara lesz és rajta nvugszik a bölcsesség és a tanács szelleme és az Ur félelme (Jes. XI, 2).

Az igazi demokratikus viszonyt az uralkodó és alattvaló között Izráelben bizonyítják a Szentírás szavai: ״És lesz, hogy midőn ül királyi trónján, írja le magának e tan másolatát egv könyvbe... és olvasson benne élete minden napján . .. nehogy szíve felülemelkedjék testvérein“ (XVII, 18—20). Egy mai tudós ezt a találó megállapítást tette: ״Izráelben a király a népért van, Van hatalma és tekintélye; de ezt nem a saját élvezetére adták neki, hanem a nemzet biztonságáért és jóiétéért, amelyen uralkodik. Nem áll magasabb polcon, mint mások. csak annyiban, hogy kötelességei magasabb polcra helyezik. ö primus inter pares, de, noha szükségkép nagy tekintélylyel kell bírnia, mégis ugyanabba a sorba tartozik, mint népe;