Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 4. Numeri - Zsidó Biblia 4. (Budapest, 2013)

Numeri magyarázatokkal - V. Kórach

162

חרק!ט

V. Kórach.

(XVI-XVIII)

A nagy zendülés.

Valahányszor a vándorlás nehézségei és bátorság-szegő körülményei a szokásosnál súlyosabbakká lettek, szinte elkerülhetetlenné vált, hogy az elégedetlenség nyiltan kifejezésre ne jusson és hogy egyes törzsfőnökök szembe ne szánjanak az Isten által rendelt vezetővel. Az előző fejezetben láttuk, hogy a nép azzal a tervvel foglalkozott, hogy vezért választ, aki visszavezesse Egyiptomba. Ez csak üres fenyegetés volt ugyan, mégis előjele volt a későbbi komoly forrongásnak. Amidőn a lázadás kitört, még nem volt egységes, de nagy tömeget mozgatott meg. Két egymástól független irányzatot képviseltek a forrongok. Az egyik csoporthoz tartoztak azok, akik nem voltak megelégedve Mózes vezetésével, ezeket Dátán és Abirám vezette, Reúbén törzséből. Reúbén leszármazottai ugyanis egykor, mint Jákob elsőszülött fiától származó törzs, születési kiváltságokra tartottak jogot, amelyeket elvesztettek és szerették volna visszaszerezni ezeket a születési jogon nekik járó előnyöket. A másik csoport élén Kórach — ő maga is levita volt — és társai állottak, akik háttérbe szorítva érezték magukat Árontól, akinek családja különleges papi kiváltságokkal rendelkezett. Az elégedetlenek két csoportja, ámbár egyek voltak abban a törekvésükben, hogy eltávolítsák Mózest a polgári élet vezetői tisztségéből és Áront a vallási élet éléről, külön-külön léptek fel és végül Isten is külön-külön büntetéssel sújtotta őket (32. és 35. v.). Büntetésük mély benyomást keltő volt, mert Mózes és Áron igazolásának tökéletesnek kellett lennie, máskülönben az anarchia nagyon gyorsan elpusztította volna a nemzeti egységet, és ennek következtében teljesen meghiúsult volna az isteni küldetés, amelyet Isten Izráelnek szánt az emberiség jövőjének kialakításában.