Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá

I, 3

LEVITICUS—Vájjikrá

7

barmokból, tulkokból és juhfélékből áldozzátok áldozatotokat. 3. Ha az áldozat égőáldozat, a tulokféléből hímet áldozzon, hibátlant, vigye a találkozás sátrának bejáratához, hogy kedvesen fogadja az Örökkévaló. 4. És tegye rá kezét az

égbe; azaz, hogy önmagái teljesen Istennek szentelje és életét Isten szolgálatába állítsa (Hoffmann). Egyes sémi nyelvészek az r6ty-t az ״ לועigazságtalanság‘ főnévvel hozzák összefüggésbe és ugyanabba׳ a csoportba osztják be, mint a nSB/t-t és az DtPS-ot, vagyis a vétek- vagy bűnáldozatot. Az egéőáldozat a legrégibb és legelterjedtebb alakja volt az áldozatoknak, amelyet közösség vagy egyén bemutatott. Akkor mutatták be ezt az áldozatot, ha valakinek lelkiismeretfurdalásai voltak, ha az az érzése támadt, hogy elidegenedett Istenétől, hogy engesztelést nyerjen gonosz gondolataiért vagy tudtán kívül elkövetett vétkéért (Jób I, 5). Ezt bárki bemutathatta, még pogány is, aki idegen országban él (v. ö. Sekálim, VII, 6 ClStW ם״וכע ותלוע תנידםר םיה) A legjellemzőbb megnyilatkozása volt az az Istenhez való közeledésnek. De mivel a közeledés a legfelsöbbhöz lehetetlen annak számára, aki bűnnel van beszenynvezve (v. ö. Jes. LIX, 2. ,,Hanem bűneitek választoltak el benneteket Istenetektől és vétkeitek elrejtetik vele arcát tőle• tek, úgyhogy nem hall“) és mivel senki sem tudhatta, hogy bűntelen-e, az égöáldozat szertartásának elsősorban engesztelő hatása volt (lásd a köv. verset).

a—9. A tulokféléből.

a tulokféléből. Egőáldozatokat hozhattak a juhfélékből (10. v) vagy madárfélékből is (14. v). Mindezeket elfogadja Isten: ö nem az áldozatok nagyságát vagy értékét veszi flgyelembe, hanem az érzést és a lelkűidet, amellyel az áldozatot hozzák (Lev. r. III, 5).

hibátlant. Csakis az ilyen állat alkalmas Isten oltárára.

bejáratához. Az udvarba, a szentéllyel szemben, ahol az áldozati oltár és a mosdómedence volt elhelyezve. Ezáltal biztosítva volt az istentisztelet központosítása és egysége, és a pogány szokásokat szigorúan kiküszöbölhették. De ezt a páráncsolatot sajnos nagyon gyakran megszegték a bibliai történelem folyamán, aminek végzetes szellemi és erkölcsi következményei voltak. Figyelemreméltó, hogy Plató is felismerte azt a ve-