Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá
LEVITICUS—Vájjikrá 49 tását egyetlen helyre; ezáltal ezt a különleges istentiszteleti formát szűk határok közé szorítja. Kerülő úton, lassan és fokozatosan jutott így Izráel a legmagasabb istentisztelet színvonaláig, ami szellemi természetű. Abban az időben nem lehetett az emberekkel megértetni, hogy lehet Istent szolgálni áldozatok nélkül, mint ahogy ina is nehéz lenne olyan vallási rendszert elfogadtatni, amelyben az imának ne lenne semmi szerepe. Abárbánel Maimonidesz felfogásának támogatására felhasználja Rabbi Lévinek egyik példázatát, amelyet a Midrásban találunk meg. ,,Egy király észrevette, hogy fia szeretett elhullőtt vagy vadállatok által széttépett állatok húsából enni. Erre így szólt a király: Egyék a fiú mindig az én asztalomnál és majd magától leszokik erről a rettenetes szokásról. így volt az izraelifákkal, akik az egyiptomi pogányságba züllöttek és áldózatokat szoktak hozni a magaslatokon a démonoknak, és ezáltal büntetést vontak magukra. Erre mondta a Szent, áldott legyen ö, mutassák be mindenkor az áldozatokat Én előttem a szentélyben és így majd elszoknak a bálványimádástól és megmenekülnek.“ (Lev. r. XXII, 8 Ábárbánel olvasata szerint. V. ö. Hoffmann, Lev. I, 81 old.) Ennek a felfogásnak ellenére a Rabbik és olyan gondolkodók is mint Maimonidesz és Ábárbánéi nem hagytak fel azzal a reménységgel, hogy a messiási időben ismét helyreáll az áldozati kultusz. ״Még azok a törvényék is, amelyeket egy emberi testület alkotott, érvényben maradnak mindaddig, amíg szabályszerű törvényes módon meg nem szüntetik őket. Mi nem tudjuk, hogy a Tóra e törvényei közül visszavonatik-e bármelyik is, de meg vagyunk győződve arról, hogy ha visszavonnak is azok közül egyeseket, az époly meggyőző kinyilatkoztatás által fog megtörténni, mint a törvényadás a Szinajon. Másrészt viszont az áldozati kultusz újjáéledését is isteni hangnak kell hirdetnie próféta által“ (M. Friedländer). A Rabbik azonban remélték, hogy a fejlődés folyamán az emberi erkölcsök magasabb színvonalra emelkednek, úgyhogy* engesztelő áldozatokra nem is lesz többé szükség. Csak az Isten iránti hála érzése marad meg. ״A messiási korban minden áldozat meg fog szűnni, kivéve a hálaáldozatot, amely örökké érvényben marad“. (Tanchuma Emór XIX, Midr. Tehillim LVI, 4., v. ö. Guttmann M. Erec stb. 104.) 4
