Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá
46 LEVITICUS—Vájjikrá benne volna a szombatok és ünnepek megbélyegzése is, továbbá a ״gyülekezet hirdetés“, azaz az istentiszteletek és az emberek szentélyhez zarándoklásának helytelenítése; mert mindezeket együtt említi a ״bakok vérével“ és a ״hízó barmok zsírjával“. De az viszont kétségtelen, hogy Jesája szemében az imák, a szombatok, az ünnepi gyülekezések és a templomi kultusz megbecsülésre méltó szent intézmények voltak, amelyek nélkülözhetetlenek a vallási életben és csak az ezekkel való istentelen visszaéléseket ostorozza. Ugyanez vonatkozik tehát az ő viszonyára az áldozatokhoz. A próféta nem azt hirdeti ״szűnjetek meg áldozatot bemutatni“, hanem, hogy ״szűnjetek meg rosszal tenni“. Ha tárgyilagosan ítéljük meg Ámósz fenti szavait, aki az első író próféta volt, és Jesáját, aki kimondja azt, amit az áldozat legélesebb elítélésének szoktak tekinteni, arra a meggyőződésre jutunk, ״hogy élt — a régi Izráelben — az áldozatok bemutatásának szép, erkölcsös szokása, de létezett az előbbivel szemben istenkáromló visszaélés is az áldozati kultusszal. A próféták ez utóbbi ellen hirdettek harcot, amiből nem következik az, hogy az előbbit is ellenezték volna“ (Baxter). A próféták szónokok voltak, néha szónoki túlzással éltek, hogy ráébresszék hallgatóikat az igazság igazi tudatára, ami különben elkerülte volna figyelmüket. És midőn szemben találták magukkal azt a káros felfogást, mely szerint Isten semmit sem kíván csak áldozatot és látták, hogy a nép szerint az áldózat jóváteszi a jogtalanságot, a szívtelenséget és a tisztátlanságot, rettenetes felháborodásuknak adtak kifejezést a felindultság szenvedélyes nyelvén. (Lásd Jeremiás VII, 22-höz szóié magyarázatot, 345. old.) A tanítás, melyet a próféták be akartak vésni Izráel lelkébe, soha többé nem ment feledésbe. Ez visszhangzik a Szentírás más helyein is. Egyébként már Sámuel próféta is kifejezésre juttatta ezt, midőn Saul azt hitte, hogy az áldozatokkal mindent ki lehet engesztelni: ״Vájjon oly kedvet talál-e az Örökkévaló az égő- és vágóáldozatokban, mint abban, hogy hallgatnak az Örökkévaló szavára? Íme, az engedelmesség jobb az áldozatnál, a figyelem a kosok zsírjánál“ (I. Sám. XV, 22). Ugyanezt a gondolatot domborítja ki a következő bibliai mondás: ״A gonoszok áldozata utálat az örökkévalónak“ (Péld. XV, 8). Aki a szegényektől kizsarolt értéket mutatja be áldózatul, olyan, mintha gyilkosságot követne el (Szirách XXXIV, 20); végül a Rabbiknak is az a véleményük, hogy az engedelmesség Isten iránt és az émberszeretet értékesebbek, mint az áldozat. ■(V. ö. Abóth d. R. Náthán I, 4. fej., továbbá Guttmann M. Erec stb. 99 és köv. 110 és köv.)
