Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus könyve (Bevezetés)
2 ארקיו LEVITICUS KÖNYVE Neve. Mózes harmadik könyvének legrégibb neveD’Jru תרות ״A papok tana“, t. i. az a könyv, amely a papság tevékenységét és a papok kötelességeit írja elő. Ma általában ,,Vájjikrá“nak nevezik, mivel ez a héber szöveg első szava. A ,,Leviticus“ elnevezés a Septuagintából ered. Alapgondolatai. Leviticus könyvének alapgondolata azon magasztos célkitűzés megvalósítása, amelynek lényege a szinaji kinyilatkoztatással kapcsolatban e szavakba van foglalva: ״És ti lesztek számomra papok birodalma és megszentelt nép“ (Ex. XIX, 6). A könyv első fele az áldozatokkal foglalkozik és azokkal a törvényekkel, amelyek biztosítják Izráel papi jellegét: a második fele a szentséggel és az emberi élet megszentelésével. I. Az áldozat. Az istenimádás legprimitívebb formáinak tanulmányozása bizonyítja, hogy az allatáldozat emberemlékezet óta jóformán az összes emberfajoknál ismeretes volt. Ezért vált szükségessé, hogy az istentiszteletnek ezt az általánosan elterjedt formáját magasabb szellemi színvonalra emeljék (Maimonidesz). Ez meg is történt a Leviticusban. Minden kuruzslást. és varázsformulát kiküszöböltek az áldozati kultuszból és minden bálványimádással kapcsolatos elemtől vagy szentségtelenségtől tudatosan megtisztították. Ha eltekintünk a ritka kivételektől (Lev. V, 1, 20—26; v. ö. még Misna Kéritóth II, 2), láthatjuk, hogy a szándékos bűnök kiengesztelése nem tartozik az áldozat hatáskörébe: és minden esetben kell, hogy a bűnbánat és a bűn jóvátétele megelőzze az áldozatot. (Tószefta Jóma V, 9; Misna u. o. VIII, 8; az egész kérdés ill Guttmann M., Erec Izráel a Midrásban és a Talmudban [héb.] 110 és köv.) Ennek következtében, ha vannak is hasonlatosságok Izráel és más régi népek áldozatai között, sokkai jelentősebbek ezeknél az eltérések, amelyek megállapíthatók és amelyek a Bibliában elrendelt áldozatokat alkalmas eszközzé tették magasrendű vallási eszmék és igazságok kifejezésére. Az égőáldozat azt jelképezte, hogy az egyén aláveti magát Isten akaratának; a békeáldozat hálaadás Isten bőkezűségéért és irgalmasságáért; a bűnáldozat a bűnbánatot juttatja kifejezésre, amelyet az ember érez amiatt, hogy letért Isten útjáról, és egyben azt a szilárd elhatározást fejezi ki, hogy az áldozatot bemutató ki akar engesztelődni Istenével. Az egész községért bemutatandó áldozatok pedig azt a fontos gondolatot domborítják ki, hogy a község összes tagjai szent testvériség