Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VIII. Emór
XXIV, 7 LEVITICUS—Ernór 261 helyezd el őket két sorba, hatot egy sorba, a tiszta asztalon, az Örökkévaló színe előtt. 7. És tégy mindegyik sorra tiszta tömjént, hogy legyen a kenyérnek illatrészül, tüzáldozatul az Örökkévalónak. 8. Minden szombatnapon hozza rendbe az Örökkévaló színe előtt állandóan, hogy Izráel fiai részére örök szövetség legyen. 9. És legyen Ároné és fiaié, hogy egyék szent helyen, mert a legszentebb ez neki az Örökkévaló tűzáldozatái közül, örök törvényül. 10. És egy izraelita nő fia, aki egyiptomi embernek volt a fia, kiment Izrael fiai közé és civódtak a táborban az izraelita nő fia és egy izraelita ember. 11. És az izraelita nő fia kiejtette a Nevet és átkozta; és akkor elvitték őt Mózeshez. nincs jelentősége. Figyelemreméltó, hogy az istenkáromló nem ״izraelita“; hanem csak ״egy izraelita nó fia“. Csak valaki a ״gyülevész tömegből“ (Esőd. XII, 38) követhetett el ilyen réttenetes bűnt. II. kiejtette. Szentségtelen megvetéssel ejtette ki Isten nevét. a Nevet. A négybetűs, J. H. V. H. Istennevet, amelyet nem szabad kiejteni, hanem csak Adonájnak olvasni. Ex anyjának neve. Rási megjegyzi, hogy ennek a leszármazását azért emeli ki a Tóra, hogy határozottan hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy az ember élete nem csak saját tulajdona, amivel azt tehet, amit akar. Ha valami gyalázatos tettet követ el, az szüleire, törzsére, sőt népére is szégyent hoz (Szifra).
