Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - VII. Kedósim

** ארקיו םישדק םי « וןזו ז4וץ חדןא? rm-fajtj ם?ל רמוריל DW ך«ל**ל»דמ ?Ofrntrjr םיכמ»ץרא?

* :םניהלא 6>wjpr לש 3®#®e הדו» ך#!»1 36 :הדושומי ןא)?5יק» ק־מדבא תםיא וייצ 3 Ifiוי־ ,דק &b לא םביה^אהוהי ײ־רי?א9י« ÍJ® asrv!׳

37:םידמ ו3#םתך ד$ת-ל?־תא ־תאו3ר»זמג־־ל םןדלומ םתא ןנא :הק ם ־■״»״

ne tégy vele rosszat. Héberül: אל טות. Ez alatt nem csak valóságos rossz cselekedetek értendők; pl. hogy becsapja valaki az idegent, a jövevényt, visszaélvén tudatlanságával. Bölcseink ezt a szót sértésre is értelmezik, és hangsúlyozzák, hogy mily aljas dolog, az idegen érzéseit sértő beszéddel megbántani (תאנוא םירבד) (Baba Mecia 58 b). Sajnos, nagyon kevés modem népről mondhatjuk, hogy megtanulta ezt az erkölcsi törvényt.

34. mint az odavaló. Csak egy törvény lehetett, amely egyaránt érvényes az odavalóra és a jövevényre (XXIV, 22; Num. XV, 16); lásd Exodus 141. old. Az idegen is részesült a mező ״széléből“, az ottfelejtett kévéből és a szegénytámogatás minden fajából. Az idegen iránti igazság roppant komolyságát abból a tényből is lehet látni, hogy az Ébal-hegyi szövetségi intelmek között olvassuk: ״átkozott, aki elhajlítja a jövevények, árvának és özvegynek jogát“ (Deut. XXVII, 19). Izráel még az egyiptomit sem gyűlölhette, tehát azt a népet sem, amely őt rabszolgasorsba döntötte. Az elnyomatás keserű emlékét át kellett változtatnia a szánalom érzésévé mindazokkal szemben, akiknek nincs barátjuk és elnyomatásban szenvednek. A többi ősrégi kódexben az idegennek nem volt joga. A rómaiaknál a hostis szó eredetileg idegent és ellenséget is jelentett. A germán törvény szerint az idegen ״rechtsunfähig“ volt. Lásd a XXIV.

22-höz szóló magyarázatot.