Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - VII. Kedósim

XIX, 4

LEVITICUS—Kedósim

193

tek. 4. Ne forduljatok a bálványok felé és öntött Isteneket ne készítsetek magatoknak. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. 5. És midőn áldoztok békeáldozatot az Örökkévalónak, úgy áldozzátok, hogy elfogadja. 6. Áldozástok napján egyék meg és másnap; és ami megmarad a harmadik napig, tűzben égettessék el. 7. És ha megennék azt a harmadik napon, megvetés tárgya az, nem lesz elfogadva. 8. Bárki eszi, viselje bűnét, mert az Örökkévaló szentségét megszentségtelenítette és az az ember irtassék ki népéből. 9. És amikor

nek Isten iránti kötelességét előbbre kell helyeznie, mint a szülői tiszteletet (Jebám. 5 b: Baba Mecia 32 a).

Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. Ez a kifejezés (gyakran rövidebb formájában: ״Én vagyok az Örökkévaló) tizenhatszor fordul elő ebben a fejezetben. Ez az isteni pecsét, amely a törvény rendelkezéseit szentesíti. Ez ״utal Istenre, aki egyúttal Szent és Bíró, egyúttal bátorít és félelemmel tölt el, éberségre buzdít és büntetéssel fenyeget“ (Kalisch).

4. a bálványok felé. Héberül: ״elil", vagy: ״semmiség, nem létező dolog“. Lehetséges, hogy az ״Enlil“ babilóniai bálvány névvel van összefüggésben. Lásd Jer. XIV, 14.

5—8. Rituális !Örvények.

5. És midőn áldoztok. Lásd III, 1, és VII, 15—20. Figyelemre méltó, hogy itt nem imperativusbán áll ״áldozzatok“; az áldozatok önkéntesek (Kimchi). Ügy látszik a Szentírásnak nem az a fontos, hogy áldozzanak, hanem hogyha áldoznak, mily módon mutatják azt be; azaz, hogy szigorúan megtartsák az áldozásnál azokat a szabályokat, amelyeknek célja a pogány elemek kiküszöbölése az áldozati szertartásokból.

9—19. Gondoskodás a szegényekről.

9. földed szélét. Az itt előírt adakozás a szegények részére, amelynek párhuzama az angol szegényadó, nem zárja ki a magán- és önkéntes felajánlásokat az adakozó nagylelkűsége «érint.

13