Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - I. Vájjikrá
II, 9 LEVITICUS—Vájjikrá 17 Örökkévalónak készíttetik; vigye a paphoz és az vigye oda az oltárhoz. 9. És vegye le a pap a lisztáldozatból az illatrészét és füstölögtesse el az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat ez az Örökkévalónak. 10. És ami megmarad a lisztáldozatból, az Ároné és fiaié legyen; ez a legszentebb az Örökkévaló tűzáldozatái közül. 11. Semmiféle lisztáldozat, melyet áldoztok az Örökkévalónak, ne készüljön kovászosán; mert se kovászt, se mézet ne füstölögtessetek el mint tűzáldozatot az örökkévalónak. 12. Első termésáldozatul bemutathatjátok azokat az Örökkévalónak, de az oltárra ne kerüljenek kellemes illatul. 13. És minden lisztáldozatodat sózd meg sóval és ne hagyd el a sót, Istened szövetségjelét, lisztáldozatodról; minden áldozatoddal áldozz sót. 14. És ha áldozod a zsenkifejezéssel. (Num. XV1I1, 19). Az ókori Keleten a barátság jele volt ״sót együtt enni valakivel.“ minden áldozatoddal. Állat- és madáráldozatokkal is. És mivel bölcseink szerint az ember asztalának ugyanolyan szentnek kellene lennie, mint az oltárnak, ez lett az alapja annak az ősi szokásnak, hogy a kenyeret sóba mártják az étkezés előtti áldás mondásánál (Órách Chájjim 167, 5. R. Mózes Iszerlesz, J. Káró. komm. u. o.). 14—1*. A termés zsengéjéből. 14. zsengék lisztáldozatát. További példája a lisztáldozatok csoportjának ״a tűzben pörkölt kalász“, a szegényebb néposztályok kedvelt eledele volt. Bölcseink azonosítják ezt az áldozatot az ómerhozással (XXIII, 10 és köv.) (Menách. 61 b).
