Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - VI. Ácháré Móth

* ךר? דא^דל ליאו :הלעל ל־ס־ח^וכ1י£יגל־.י£> ו9-סןכ ידג rrr תזן׳ב־לע טגגאגי דגרי״ךי. תפנצמלו 15־ ףל¥ ה זע־יזי״רגג םי םין»ן׳ח־ײ וךיקג־ת^ !ם^גלו תאסו תד? לס־ווןױ rp רימק־י,# םן? תא{?וול *ד״)«

־ דקא :הל* ברלהו חל)< ױ^־תא ל־רימ!תאןנחןד1 י רןכן rjjp דעגי !ווליג חמלו '^-תא י?מ60 ד^מז 8 םתא ינפל •־דוזץ ?nq ל$ ודןומ ןןרןר ןלל{< לזק־ל? תוליר{ לכיג לתא ללט!זו)ת£ W־ ילןאןןל

52! ארקיו ירחא תומ זט

»אוב דמע ןמיס ה-ינ זם® t. a. יןמק עיב־ינ t. 4.

4. a szent ruhák. Midőn a szentekszentjébe belépett, nem ölthette magára arannyal díszített ornátusát, amelyet minden más alkalomkor viselnie kellett ״méltóságra és fényes díszül“ (Ex. XXVIII, 2), hanem egyszerű fehér lenruházatban jelent meg az Örökévaló színe előtt. — Ez az alázatosságot és a gondolat tisztaságát jelképezte, ami a Szent napon elengedhetetlen volt. Ugyanazon okból lenvászon-köntöst (kitti) viselnek évszázadok óta az imádkozó zsidó férfiak az Engesztelés napján. Bölcseink szerint ennek a szokásnak még egy másik oka is van. ״Ha az embert földi uralkodója maga elé idézi, hogy valamely vád ellen védekezzék, lesújtva, fekete ruhában jelenik meg, mint a gyászoló. De Izráel Istene előtt fehér ruhában jelenik meg, mintha ünnepségre menne, bízván abban, hogy mindazok, akik bűnbánóan megtérnek Teremtőjükhöz, nem kórhoznak el, hanem kegyelmet fognak nyerni Tőle.“ (jer. Rós Hásáná I, 3.)

5. községétől. A megtisztulás rítusát a községért mint egységes testületért kellett végeznie. Az Engesztelés napja ritusainak egyik sajátossága, hogy kifejezésre juttatja Izráel erkölcsi egységét. Az Engesztelés napján elmondott bűnvallomás többesszámban van: ״Vétkezilink, hűtlenek voltunk, stb.“: lásd XXIII, 27-hez szóló magyarázatot.

6. És mutassa be. Ez az az áldozat, amelyre I, 3 köv.-ben célzás volt.

háza számára. A papi rendért, amely akkor Áron fiaiból állott. Bölcseink azonban a ״háza“ kifejezésen ״feleségét“ értették (1. Jóma I, 1); és a főpap csak akkor áldozhatott az