Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - I. Semóth
64 EXODUS׳—Semóth palotákat építtetett magának robotmunkásokkal. Egyiptomban ilyesmit természetes dolognak tekintettek, mint a király elvitathatatlan jogát. Izráelben ezt a kísérletet merényletnek tartották az emberi méltóság és becsület ellen. Felkelt Jeremiás próféta, Jehojakim palotájának kapujához jött és felkiáltott: ״Jaj annak, aki igazság nélkül építi házát és emeleteit jog nélkül, felebarátjával ingyen dolgoztat és munkabérét nen! adja meg neki. . . De a szemed és szíved nincsen másra, hacsak nem nyeréségedre és hogy ártatlan vért onts és a fosztogatásra és elnyomásra, hogy megtegyed. Azért így szól az Örökkévaló Jehojakimről, Jósijahu fiáról, Jehúda királyáról: ne tartsanak érte gyászt: Jaj, fivér és jaj nővér! nem tartanak érte gyászt. Jaj, úr és jaj, fenség! Amint szamarat temetnek, úgy fogják őt is temetni, hurcolva és eldobva messze Jeruzsálem kapuitól!“ (Jer. XXII, 13, 17—19). Jeremiásnak szavai csak prófétai visszhangja az izraeliták szabadság utáni kiáltásának, amely az egeket őstromolta Mózes napjaiban; ezek csak az Exodus és a szinaji szövetség liarsonahangjainak a folytatásai, isteni és örök hirdetései az emberi jogoknak. Egy másik jellemző eleme az egyiptomi életnek a halottkultusz volt. Lássuk rövid összefoglalását ennek a kultusznak, Max Müllernek az Encyclopaedia Biblica-ban megjelent cikke alapján. A hatalmas piramisok egymagukban is — Müller professzor szerint — eléggé bizonyítják, hogy az egyiptomiak nagyobb kultuszt űztek, mint bármely nemzet, halottaik tartózkodási helye körül. Az elhunyt lelkek táplálására áldozatokat mutattak be. Az egyiptomiak bibliája az úgynevezett ״halottaskönyv“, mágikus formulákat tartalmaz az ember vezérlésére halála után, amelyek intik az őt érhető veszélyektől, és ellátják hasznos varázsigékkel, — amelyeket előzőleg elhelyeztek a koporsón erre a célra, — hogy jótálljanak biztonságáért. Midőn a halott elérte Ozirisz isten nagy ítélőtermét, megvizsgálták erkölcsi életét. A tárgyalás folyamán a halott tagadta, hogy valamikor is elkövette volna a 42 főbűn egyikét. (R. H. Hill helyesen jegyzi meg: Az egyiptomi ember soha sem volt alázatos, nem is színlelt alázatosságot. Amikor bűnvallomást tett. nem mondta ״bűnös vagyok“, hanem ״ártatlan vagvok“. Vallómása negatív volt és a bizonyítás munkája bíráit terhelte). A most említett tannal egyidejűleg volt egy ellentétes hit, hogy az elköltözött lelkek sötétségben és nyomorban élnek az alvilágban, gonosz szellemek által űzve, úgyhogy legjobb volt a halott részére, ha kuruzslás által maga is rossz szellemmé változik. Nem csoda, hogy az egyiptomi vallás befolyása az emberek életére nem volt nagyon mély. Ügy látszik, hogy az egyiptomiak erkölcse minden tekintetben laza volt. Erre elegendő egy
