Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - I. Semóth
EXODUS—Semóth 63 máival, de teljesen képtelen volt felejteni. Egyiptom soha sem vetette le történelem előtti napjainak alacsony animizmusát vagy vad fetisizmusát és mindig ״zoomorph“ maradt istenfelfogásában: bikák, krokodílusok, bogarak, majmok, macskák és kecskék, ezek voltak az isteneik. Igaz, hogy felvillant néha-néha valami magasabb is, fejlettebb vallási igazságoknak a megcsillanása; de ezek csak megcsillanások maradtak, mint egy fénysugár, mely egy pillanatra megvilágítja az éjszakát, de maga után még nagyobb sötétséget hagy, egyiptomi sötétségei. Csak egyszer tett kísérletet egy rendkívüli egyéniség, IV. Amenophis, hogy az egyiptomi kultusz barbárságát reformálja és helyébe egy bizonyos monoteizmust tegyen. Eszerint csakis a napot imádták volna Áton néven: és saját nevét Echnátonra változtatta, ami azt jelenti: ״dicsőséget Atonnak“. De reformkísérlete meghiúsült. Alattvalói átkai közt halt meg és a régi zavaros politeizmus utána erősebb left, mint valaha volt. ״Nincs okunk azt a felfogást vallani — mondja Hall professzor —, hogy a müveit egyiptomi pap, még kevésbbé az egyszerű átlagember hitének valami rejtett monoteisztikus alapja lehetett, amely az ő lármás politeizmusa alatt lappangott volna .. . Vallási dolgokban az egyiptomiak minden korszakban (kivéve a művelt réteget a 18. dinasztia végén) az Aranypart vagy a Nieerdelta négerjeinek szellemi színvonalán maradtak. Igaz, voltak ״misztériumaik“, mint az Asanti-négereknek vagy az Ibo-törzseknek. Tévedés azonban azt hinni, hogy ezekben a misztériumokban igazság rejtőzött és hogv valamilyen homályos ״hit“ volt mögöttük. Erre nincs több bizonyíték, mint az Asanti vagy lbo esetében“ (Encyclopaedia Britannica, 1929). Nos, ott ahol nincs helyes Isten-szemlélet, nem lehet hedyes ember- és emberiségszemlélet sem. Innen ered az ember jelenléktelensége az egyiptomi világszemléletben. Meghajtották térdüket az állat előtt, de az emberek rabszolgaságban voltak az egész egyiptomi történet folyamán. Az emberi életnek egyáltalán nem volt értéke. Nagy embertömegek életét feláldozták különc építkezések kedvéért. Herodotos elmondja, hogy II. Necho fáraó idejében (609—588 ante) 120.000 munkás halálát lelte egy csatornaépítésnél, mely a Nílust összekötötte a Vörös-tengerrel. A piramisok építéséhez a zsarnokok végtelen embertömeggel rendelkeztek, és ezek örök emlékei maradnak az emberi rabszolgaságnak és a kíméletlen, felelőtlen erő istenitésének. Örök ellentétben Egyiptommal, Izráel egész története egyetlen hatalmas tiltakozás a bálványimádás és az embertelenség ellen. Egy zsidó uralkodó életéből kiragadott eset illusztrálja az áthidalhatatlan ellentétet Izráel és Egyiptom között. Jehojakim király, II. Necho kortársa, utánozni akarta az ő példáját.