Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - I. Semóth
EXODUS—Semóth 57 Mint a legyőzött hikszosz-királyok barátai elvesztették kiváltságos helyzetüket, és régi szolgálataikat az állam javára ״nem ismerték el“. A Nílu^ ■keleti Deltájában lakó gazdag és m^gbecsült telepesek, akiknek mozgási szabadságuk és költözködési joguk volt mind Egyiptomban, mind gyarmatain a 18-ík dinasztia uralma alatt (1587—1350 ante) lassanként jobbágyi sorba süllyedtek. Ezek az uralkodók, épúgy mint a 19. dinasztia (1350—1200) királyai, nagy építők voltak és hírnevet szereztek pompás és nagyszámú építkezéseik által. Az a valóságos építkezési őrület, amely ezeket az uralkodókat hatalmába kerítette, természetesen óriási munkát követelt és csak kényszermunkások tömeges alkalmazásával volt keresztülvihető. A fáraók úgy gondolták, hogy ilyen célokra különösen alkalmasak a rettegett és gyűlölt izraeliták. Téglakészítésre és az építkezésekkel kapcsolatos nehéz munkákra kényszerítettek őket, ámbár természeti adottságuk és régebbi életmódjuk egészen más volt. Eddig szabad és független pásztoréletet folytattak. Nehéz megállapítani az ״új király“ nevét, aki az elnyomatást elkezdte. A Szentírás nem említi az illető uralkodó nevét. Fáraó ugyanis nem *ulajdonnéy,, hanem az egyiptomi uralkodó címe volt. A Szentírás elbeszélésének egyetlen célja, hogy elmondja Isten vezérlő gondoviselését népe iránt. Az elbeszélés ״theocentrikus“ és az eseményeket az örökkévalóság szempontjábői szemlélteti. Részleteket, mint pl. az istentelen pogány elnyomó nevét, nem említi. A főhangsúly a vallási igazságokon nyugszik, amelyek az egész történetet áthatják (Boehl). Ami a képírásos emlékeket illeti, azoknak a tudósítása erről az egész korról nagyon hiányos. Ez talán azért van, mert még kevés ásatás volt Gósenben, azaz a Keleti Deltában, amely az izraeliták lakóhelye volt. De még ha fel is tárják részünkre a régi Gósept, figyelembe kell venni, hogy a bennszülött egyiptomi krónikások nem igen törődtek egy idegen jobbágytörzsnek, mint az izraeli- Iáknak a sorsával, akiknek eredeti foglalkozása, a juhtenyésztés, az ő szemükben nagyon megvetett foglalkozás volt (Gén. XLVI, 34). Ezért csak kevés és mellékes megjegyzés van a feliratokban az ״Aperu" vágj- ״Apuriu“-ról, ami talán az egyiptomi megfelelője a ,,héber“ szónak. így pl. egy tudósításban, amely II. Ráamszész korából származik, egy tisztviselő jelentésében ezek a szavak fordulnak elő: ״Engedelmeskedtem uram páráncsának, amelyben mondta: ״Adj gabonát a bennszülött katonáknak, és az Apuriu-nak is, akik köveket hoznak fel Pa-Rameszu nagy kapujához ...“ ..kiadtam nekik gabonájukat minden hónapban uram utasításai szerint“. Ugyanannak a kornak egv másik tudósításában olvassuk: ״Én ügyeltem uram parancsára, adj eleséget a katonaságnak és az Aperiu nak, akik felhoznak
