Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - I. Semóth
58 EXODUS׳—Semóth köveket Ra (a napisten) részére, t. i. Ramszesz Ra-jának, Ámon kedvencének, Memphis déli negyedében“. Egyébként az ״Apuriu“ elnevezés még a 11. században (ante) is előfordul, tehát még olyan korban is, amidőn az izraeliták már nem voltak Egyiptomban. Ez azzal magyarázható, hogy ■később általában a rabszolgák egy fajtáját nevezhették ״apuriu“-nak. Például a magyar nyelvhasználatban: izmaelitáknak, nevezték egykor a kereskedőket. Az egyiptomi források nem beszélnek az izraeliták ottlétéről vagy kivonulásáról. Ez érthető is. Rendszerint elhallgatják azokat az eseményeket, amelyek uralkodóiknak vagy az egyiptömi népnek kudarcára vonatkoznak. Például, noha a hikszosz hódítás egyik legfontosabb politikai esemény Egyiptom történetében, mégsem említik ezt a feliratokban, pedig ez az invázió az egész társadalmi élet alapját ingatta meg. Az egyiptomi elbeszélések arra szorítkoznak csupán, hogy dicsekedve elbeszéljék győzelmeiket. Az összes keleti krónikások közül egyedül a Biblia jegyzi fel saját királyaik és seregeik״vereségét is; sőt vádolják uralkodójukat és népüket egyaránt, ha hűtlenek voltak a nemzet céljaihoz és ideáljaihoz. Ez egyike azoknak az okoknak, amelyeknél fogva a keleti krónikások közül Csakis a bibliai elbeszélések érdemlik meg a történetírás nevét. II. KI volt az elnyomatás fáraója? Az előbb mondottakat tekintetbe véve több fáraó jöhet számításba abból a szempontból, hogy ő lehetett az ״elnyomatás fáraója“, aki alatt az izraeliták elnyomatása annyira elfajult hogy a kiirtásukra irányuló törekvés rendszeres lett. A legtöbb tudós azonosítja ezt a fáraót a pompaszerető, zsarnoki II. Ráamszeszszel, akinek az uralkodását különböző időkre teszik: 1300—1234 ante (Petrie) és 1347—1280 (Mahler). ״Hiú és dicsekvő természetű volt, aki el akarta vakítani az utókort.
