Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - I. Semóth
Ill, 22 EXODU S—Semóth 35 fogtok távozni üresen. 22. Hanem minden aszszony kérni fog szomszédasszonyától és házában lakó nőtársától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat és ruhákat és fiaitokra és leányaitokra rakjátok azokat és így vegyetek sarcot Egyiptomon. sítése annak volt köszönhető, hogy az izraeliták Isten segítsége folytán kegyet találtak az egyiptomiak szemében. Az ajándékkérés meg is felel az ősi helyzetnek. Midőn a rabszolga békességben távozott patrónusától vagy rabsága körétői, ajándékot kért, mert hiszen bére nem volt. Még jobban megfelel ez a bibliai szellemnek, mely egyenesen megparancsolja a rendes szolga esetében is, aki munkaerejét eladja előre hat évre, hogy az idő letelte után nem szabad üresen elküldeni, hanem meg kell ajándékozni minden jóval, amit Isten urának adott (Deut. XV, 13—15), még pedig egyenes vonatkozással az egyiptomi élményekre. Legszembetűnőbb, hogy Fáraó, midőn maga, aki az eseményék közvetlen hatása alatt áll, megbánja az izraeliták szabadonbocsátását, egy szóval sem említi, hogy az izraeliták mit kaptak és mit vittek el az egyiptomiaktól, csak azt mondja (XIV, 5) ״Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt a mi szolgálatünkből“. Fáraó nyilván nem tud semmi kifosztásról. Ez később kitalált vád, amelyet a hellenista kor zsidó- és bibliagyűlölői kovácsoltak oly korban, amely az eseményektől több mint ezer évnyi távolságra esett. Nagyban hozzá járult a vád ébrentartásához a legenda és a meseszövés, valamint azoknak rosszakaratú félreértése. A Talmud (Berák. 9 b.) a sVt gyököt szintén kiürítésnek veszi és két különböző példázattal világítja meg. Az egyik szerint Egyiptom úgy flríttetett ki, mint a halastó, amelyből eltűntek a halak. Több mint valószínű, hogy a halak a távozó izraelitákat jelképezik. A másik példázat a gabonahombár kiürítésével hasonlítja össze. Mindkét példázat nyilván az ősizraeliták rabmunkájának nyomán fakadó természeti áldás elmaradására céloz. A Talmud azonban jól ismerte az alexandriai zsidógyűíölök alaptalan vádaskodásait és minden filológiai tisztázás nélkül vezeti ad absurdum egy kis drámai megjelenítéssel. Meghagyja az egyszerűség kedvéért az ősi, közel másfélévezredes ajándékokat bíróságilag behajtható adósságoknak, megengedi egyben, hogy a hellenisták, az újgörögök, az ősi Egyiptom jogutódjai, figyelmen kívül hagy minden elévülési szabályt, és Nagy Sándorra bízta a döntést: Az egyik serpenyőben vannak az egyiptomi ajándékok, a másikban pedig 600.000 munkás több 3*
