Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)

Exodus magyarázatokkal - III. Bó

X, 15

EXODUS—Bó

115

Egyiptom egész határán, súlyos volt nagyon, azelőtt nem volt hasonló sáskajárás és utána sem lesz hozzá fogható. 15. És elborította az egész föld színét és elsötétedett az ország és fölemésztette a föld minden füvét és a fák minden gyűmölcsét, amit meghagyott a jég és nem maradt semmi zöld a fákon és a mező füvén Egyiptom egész országában. 16. Erre Fáraó sietve visszahivatta Mózest és Áront és szólt: Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen és ti ellenetek.

17. És most bocsásd meg bűnömet, kérlek, csak ez egyszer és könyörögjetek az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez, hogy vegye le rólunk csak ezt a halált. 18. És Mózes eltávozott Fáraó elől és könyörgött az Örökkévalóhoz. 19. És az Örökkévaló igen erős nyugati szelet fordított, amely elvitte a sáskákat és leverte őket a Sástengerbe; nem maradt egyetlen sáska sem Egyiptom egész határában. 20. És megkeményítette az Örökkévaló

Plinius is beszél sáskarajokról, amelyeket a szél elvitt és a tengerbe sodort.

a Sástengerbe. A LXX. alapján ״vörös tengernek“ fordítják. Nevét talán a korallokról, amelyek vizében vannak, a partmenti hegyek színéről vagy a benne tükröződő nap izzásától kapta. Az Imit régi fordítása: ״nádaslenger“.

S0. A csapás megszűnte után Fáraó újra megszegi szavát.

8•