Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - II. Váérá
106 EXODUS—Váérá számításba. Minden áron különböző szerzőket kell felfedezniök egy tökéletesen egyszerű elbeszélés magyarázásánál is, amely a legtermészetesebb módon pereg le. Az nem akadály számukra, hogy a szöveg maga túlságosan ellenkezik a kritikusok elméleteivel. A szövegnek kell igazodnia ezekhez az elméletekhez. Ha nem igazodik, az nem baj: az a szöveg hibája; úgy korrigálják a szöveget, hogy megegyezzék elméleteikkel.“ Az istennevek különböző használata nem jelenti a szerzőség különbözőségét, hanem megfelel a nevek különböző jelentésének, amelyeknek a megválasztása minden egyes esetben gondos megfontolás eredménye. Eltérések a stílusban és a tárgyalásban a megbeszélt témák különbözőségén alapszanak. Pl. Exodusban az Egyiptomból való felszabadulás elbeszéléséhez erőteljes elbeszélőmód szükséges; míg a frigysátor építésének a leírásában a technikai részletek finom megkülönböztetése fontos. Mindazok az állítások, hogy ismétlések és ellentmondások fordulnának elő, csupán azt mutatják, hogy a bibliakritikusok nem mélyednek bele eléggé a Szentírás szellemébe és nem veszik tekintetbe célkitűzéseit. A Szentírás bírálói régebben ״magasabb kritikának“ nevezték módszereiket, ma szívesebben használják a ״történeti kritika“ kifejezést. Ez azonban még inkább megtévesztő — mert semmi sem jellemzi jobban ezt a kritikai iskolát, mint az, hogy visszautasítja saját felfogásának revízióját a történeti felfedezősek alapján, amelyek megcáfolják ezeket a felfogásokat. Egy példa elegendő: A kritikai elmélet abból a feltevésből indul ki, hogy a héberek Salamon napjai előtt barbár állapotban éltek. Így pl. a tudomány egyik ״végeredménye“ az volt, hogy az írás művészete ismeretlen volt az ősi Izráelben. Még 1892-ben ennek az elméletnek egyik kiváló képviselője határozottan azt állította: ,Az a kor, amellyel a Mózes előtti elbeszélések foglalkoznak, elég bizonyíték legendaszerfl jellegükre. Akkor az írástudomány még ismeretlen volt“. Mások ugyanezt állítják Mózes idejére. Ezzel szemben Sellin professzor, egyik legismertebb bibliamagyarázó és történész, aki több ásatást is vezetett, ezt mondja: ״Hogy egyáltalán valamikor felvethették azt a kérdést, hogy tudott-e Mózes írni, ma abszurdumnak látszik. Minden kanaánita város-állam kiskirályának megvolt az ,íródeákja‘, aki az ő levelezését lebonyolította, és a szükséges listákat vezette“. De noha a főfeltevés, amelyen a kritikai elmélet alapszik, helytelennek bizonyult, a kritikusok szilárdan kitartanál elméletük mellett. Olyan minden kritikán felüli tanú, mint Ki el Rudolf profeszszór, a kiváló történész, nemrég ezt írta: ״A lények maguk tarthatatlanná tették Wellhausen elméletének nagy részét. Feltétélezhetjük, hogy Wellhausen tudomást szerzett erről, de soha semmit nem vont vissza és nem módosított elméleteiből: és
