Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 1. Genezis - Zsidó Biblia 1. (Budapest, 2013)
Genezis magyarázatokkal - I. Berésith
GEN EZIS—Berésith 57 (Balfour). És hogy teljesen örök erejükben és végtelen szépségükben felfogjuk ezeket a szavakat — ״És teremtette Isten az embert az ö képére“ — csak össze kell őket hasonlítani az ember genealógiájával, korunk megszokott biológiai elképzelősében, ami lehet érdekes elképzelés, de nem biztos tudomány. I. protozoák, II. ősbélüek, Ilii. tüskésbőrűek. IV. férgek, V. Ízeltlábúak VI. puhatestűek, VII. gerincesek; a gerincesek fejlődési fokozatai: 1. halak, 2. kétéltűek, 3. csúszómászók, 4. madarak, 5. emlősök; az emlősök fejlődési fokozatai pedig: a) csőrös emlős, b) erszényes, c) foghíjas, d) patás állatok, e) úszóláibuak, f) cetek, g) ormányosok, h) rágcsálók i) ragadozók, j) röpködök, k) félmajmok, 1) újvilági majmok, m) óvilági majmok, n) ember. Ez az érdekes próbálkozás a valláisos lelkületet nem elégítheti ki. III. A zsidó világszemlélet optimizmusa, a harmadik tanulsága ennek a fejezetnek. A Teremtés fejezetében nem kevesebb mint ötször ismétlődik ez a kijelentés: ״És látta Isten, hogy jó“. A világ nem ellentétes fogalom Istennel szemben és nem független Tőle. Minden Istentől ered és minden az ö kezének műve; minden lényegében jó, és semmi sem feltétlenül rossz. Izráel hirdeti Istent, mint a világegyetem egyedüli uralkodóját, ״aki alkotója a fénynek és homálynak, akitől az üdv ered és minden származik. (Mindennapi imakönyv, 1. Jezs. 45, 6.) Noha a természet látszólag közömbös az ember érzésével szemben, mégis jó a világ, mert jóság a végső célja; de harc nélkül nem lenne természetes kiválasztódás vagy alkalmazkodás a környezethez és nem lenne emelkedés az alacsonytól a magasabbrendűhöz. ״És látta Isten mindazt, amit alkotott, és íme nagyon jó volt“ — még a szenvedés, a baj, sőt maga a halál is igazságos és jótékony helyet foglal el az isteni világrendben, ezt jegyzik meg bölcseink ehhez a vershez (Bér. Rabba). IV. A Szombat felavatja a munkát és megszenteli az embér életét. Ez is egyik főtanulsága ennek a fejezetnek. A szombat intézménye fontos alkotó része az egyetemes tervnek és ezért az egész emberiségnek szól. A szombat sajátságos zsidó adalék az emberi mívelődéshez. ״A tényleges zsidó szombat, ahogy mi ismerjük, nélkülöz minden érintkezést a babilóni intézményekkel“ (Skinner). Az ősi Babilóniában volt ugyan egy ״szünetelés napja“, amit a ״Sabbat“ szóhoz hasonló névvel illettek, és azt megőrizték Ellul és Marchesvan hónapok 7-én, 14-én, 21-én és 28-án. Ezeket szerencsétlen napoknak tartották, amelyeken a király nem hozott áldozatot, nem kért jóslatot és nem mondott átkokat ellenségeire. Egész más a zsidó szombat. Az nem csak a munka szünetelésének a napja. Egyrészt pozitív jelentősége van mint a szellemi újjáéledés napjának, másrészt az öröm napja, melyet dallal üdvözölnek a templomban. הכל ידוד
