Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 1. Genezis - Zsidó Biblia 1. (Budapest, 2013)
Genezis magyarázatokkal - II. Nóé
GENEZIS—Nóé 107 Gen. I. Priestercodex-ÍTÓja használja; az Ádonáj istennevet pedig csak a feltételezett prófétai szerző, akinek Gen. II, 4— 25-öt tulajdonítják; és mégis az Elóhim szó húszszor fordul elő együtt az Ádonáj szóval, Gen. II, 4—25-ben és a III. fejezetben, amit ők szintén prófétai eredetűnek tartanak. A kritikusok ezt a nehézséget azzal a kijelentéssel akarják kiküszöbölni, hogy az ״Elóhim“-ot itt beiktatta a ״szerkesztő“ húszszor. De hiszen a párbeszédben Éva és a kígyó közt Elóhim áll Ádonáj nélkül! Talán ez is beiktatás (interpolatio) ? Amint II, 4 magyarázásánál kifejtettük, a váltakozó vagy összetett Elóhim és Ádonáj kifejezés az Istennév értelmében egyáltalán nem jelent nehézséget. Használatuk különbözik, az összefüggés természete szerint. A Világegyetem teremtésével kapcsolatban (Genezis I) az Elóhim istennév használatos. Istennek emberi lényekkel való irgalmas kapcsolatában (Gén. II, 4—25), az Ádonáj, az Örökkévaló nevet használja. Nincs semmi különös vagy rendkívüli ebben. Mi is különböző elnevezéseket használunk, mint Isten, Legfelső Lény, Mindenható, Örökkévaló, az összefüggésnek és az alkalomnak megfelelően. Ugyanaz az író különböző alkalommal használhatja ezeknek a kifejezéseknek mindegyikét az Isten-fogalomra. Az összeíüggés természete dönti el, hogy melyik Istennevet használja. így tehát a különböző istennevek a héberben nem bizonyítják több szerző létét, hanem csak azt, hogy az illető istennév mindig a kifejezendő eszmével kapcsolatosan használtatik. Hoffmann Dávid, a jeles magyar származású tudós, W. H. Green és Benno Jacob megvizsgálták a Genezisben előforduló összes istennevekét, és bebizonyították, hogy pontosan beleillik minden név abba az anyagba, amelyben előfordul. B) Épúgy, ahogv nincs két teremtés-elbeszélés, nincs két vízözön-elbeszélés sem. Itt szintén nem válik be az istennév mint ״próba“. Egy példa elegendő: ״És akik bementek, hím és nőstény ment be minden testből, amint megparancsolta neki Istep (Elóhim); és az Örökkévaló (Ádonáj) bezárta őt“ (VII, 16). A bibliakritikusok szerint ezt a verset a P. szerzője írta, tehát csak az Elóhim kifejezésnek kellene itt állnia; és mégis Elóhim után közvetlenül Ádonáj-i ír. A kriükusokat kész elméletük kényszeríti, hogy a ״zavaró“ szavakat J-nek tulajdonítsák, noha az egész rész P-hez tartozik. Akik nem bibliakritikusok, azok persze egyáltalán nem találnak itt nehézséget; Ádonáj áll a vers végén, mert az Örökkéyaló bezárta a bárka ajtaját, ami irgalmas cselekedet volt. Az Elóhim és Ádonáj nevek ilyen közös használata mellett, — amint azt Gén. II-ben láttuk — az istennevek különbözőségén alapuló elmélet összeomlik. Ép olyan alaptalan az a fennen hirdetett ״bizonyíték“, hogy feltűnő ellentmondások vannak azok között az utasítá-
