Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 1. Genezis - Zsidó Biblia 1. (Budapest, 2013)
Genezis magyarázatokkal - II. Nóé
108 GENEZIS—Nőé sok között, melyeket Nóé kapott; és ezek az ellentmondások kényszerítenek bennünket arra a feltevésre, hogy két forrás van. Nóé először azt az utasítást kapja (VI, 19), hogy minden• állatból kettőt vigyen a bárkába; míg a következő fejezetben az áll, hogy parancsolja neki Isten, hogy minden állatból kettőt vigyen, de hetet a tiszta állatokból. A válasz egyszerű: VI, 19 nem mondja, hogy csak kettőt vigyen minden fajból. Az első parancs általános; míg a második parancs a bárkába való belépésnél részletesebb, és utasítja Nőét, hogy a tiszta háziállatokból hetet vigyen, mert azok neki táplálékul fognak szolgálni és később áldozatul. Ilyen általános megállapítósok (ללכ ), melyeket egy részletmegállapítás követ, (ט־®) szabály a Szenlírásban. így, az első vers Gén. I-hen ,,Ivezdetben teremtette Isten az eget és a földet“, általános megállapítás. Ezután következik a kiegészítő részletmegállapítások egész sorozata, amelyek a teremtés részleteit írják le. Itt pedig bizonyosan nincs ellentmondás az általános megállapítás között, amely szerint a világegyetem mögött Egy Teremtő van, és a fejezet hátralévő részei között, ahol a teremtés különböző részleteit írja le. Ugyanez az általános és részletes megállapítás törvénye érvényes a Noénak adott paranccsal szemben is. De a kritikai elmélet teljes csődjét bizonyítja maga a babiloni változat is. A babilóni verzió egyezik a bibliai elbeszéléssel, annak csaknem teljességében. Egyes vonásokban a P- nek tulajdonított részekkel egyezik; pl. a részlet&s utasítások a bárkaépítésre, az a megállapítás, hogy a bárka egy hegyen nyugodott, stb. Viszont más vonásokban azokkal a részletekkel mutat rokonságot, amelyeket J-nek tulajdonítanak, pl. a madarak elbocsátása, a későbbi oltárépítés és az áldozat bemutatása. Ez megdönthetetlen bizonyítéka a bibliai vízözön-elbeszélés egységének. A bibliakritikusok eljárása a teremtés és vízözön fejezeteivel szemben jellemző egész módszerükre. Ez igazolja Anglia utolsó lord-kancellárjának, Halsbury grófjának tiltakozását is, aki 1915-ben kijelentette: ״Én a magam részéről azt, hogy a Genezis különböző részleteit sok elképzelt szerzőnek tulajdonítják, nagy badarságnak tartom. Nem értem azoknak az ernbereknek magatartását, akik egész elméleteket építenek efféle feltevésekre, amelyekre a legcsekélyebb bizonyíték sincs.“ Egy nemzedékkel Halsbury grófja előtt, Lecky történetíró hasonlóan nyilatkozott: ״Bocsássák meg azt a felfogásomat, hogy az ilyenféle kutatást gyakran túlzott hiszékenységgel végzik. Egy valószínűnek mutatkozó feltevést nagyon könnyen félreértenek és pozitív bizonyítéknak tekintenek. Túlzott jelentőséget tulaj donítanak annak, arni esetleg csak mellékkörülmény . . .“
