Zöld Sasok (1990-2005)

1990. október

ZÖLD SASOK E tribün: A Ferencváros dániai emlékkönyvéből... Az FTC labdarúgói 1921. szeptember elsején érkeztek haza német-dán túrájukról. A megérkezéskor Malaky Mihály csapatvezető így nyilatkozott:- Utunk nem volt valuta-tú­ra, mert a játékosok testi kon­díciójának épségben tartására nem kíméltük a költségeket. Soha a csapat éjjel nem utazott és a táplákozásra nagy súlyt fektettünk: így érthető, hogy a költségmegtérítést úgy elköl­töttük, ahogyan kaptuk. A túra dán részének fontos­ságát mindenki megérti, hiszen Dániában még nem játszott magyar csapat. A fogadtatás végtelenül kedves és előzékeny volt. A koppenhágai stadion négy sarkáról magyar zászlót lengetett a szél. Pénteken 8, va­sárnap 9 válogatott játszott el­lenünk a csapatban. Pénteki 5­1-es vereségünknek több oka volt. Főként a tengeri út handi- cappelte meg a csapatot, de a fő ok az arasznyi magas gyep volt, amelyet az esó hihetetlen síkos­sá tett. Hozzájárult még ehhez az a körülmény is, hogy Pataki, Szabó és Héger cipője az utazás alatt a csomagból eltűnt és így ezek a játékosok kölcsönkért és teljesen alkalmatlan cipőkben játszottak. Vasárnapra már vet­tünk új cipőket, a pálya is isme­retes volt és így 3-3-as ered­ményt értünk el. A dánok ma­guk elismerték, hogy mind a három gólunk „valódi gól” volt. Vagyis szép akciók után szerez­tük. A fiúk nagyjából épségben jöttek haza és nagy ambícióval készülnek a közelgő bajnoki küzdelmekre. A Fradi két év múlva ismét Koppenhágában szerepelt, ez­úttal is két mérkőzésen. A két meccs 0-10-el zárult, azaz a zöld-fehérek mindkétszer ki­kaptak. A Koppenhága váloga­tott néven szereplő csapat azo­nos volt a dán válogatottal, de azért a 8-0-as vereség egy kicsit soknak tűnt... „Az FTC közönség ama ré­sze, amely kitart a zöld-fehér színek iránt való rajongásában akkor is, ha nyolcszor üt be a dán mennykő Amsei kapujába - természetesen gól alakjában - ismételjük: az FTC közönség eme javíthatatlan része azon törte napok óta a fejét, hogy ugyan miképp is kaphatott be nyolc dugót az ő szeretett és féltett kedvence Koppenhágá­ban? Vasárnap délután hétig senki sem tudta biztosan a 8-0- as vereség okát. Az UTE-FTC meccsen aztán megtudta. Mi­kor az FTC hívők látták, hogy a kedvenc csapatuk néha percek­re megáll a mezőnyben, a játé­kosok együtt és külön tűnődve bámulnak a messzeségbe...- Na, most már tudjuk, miért kaptak nyolc gólt a fiúk Dániá­ban! - mondták többen is. Az igazsághoz tartozik, hogy a túrázástól fáradt Fradi - a Megyeri úton! - gyenge játék­kal is 2-0-ra legyőzte az UTE csapatát... Ami pedig a koppenhágai vendégszereplést illeti, nos ez az 1923. augusztus 18-i 8-0-as vereség az utolsó emlék. A Fra­di ugyanis 67 éve nem játszott Koppenhágában semmilyen mérkőzést! 1955-ben a Fradi­nak (akkor Kinizsi) voltak mécs­eséi Dániában, de a fővárosban nem léptek pályára Kispéte- rék... Az 1955-ös túrát Toldi Géza szervezte, aki akkor az Aarhus edzője volt. A hajdani legendás Fradi játékos, ott is nép­szerűségnek örvendett, bajnok­ságot és kupát nyert csapatával! Egy hat évvel ezelőtti beszélge­tésünk alkalmával így emléke­zett az 1955-ös eseményekre:- Az AGF (Aarhus) ve­zetőivel meghívattam hajdani csapatomat Dániába. Az ötve­nes években ez nem is volt olyan könnyű. Előbb szabad­koztak a derék dánok, hogy a közönség csak angol csapatokra kíváncsi és vajon, hogyan rea­gálnak a magyarok vendégjáté­kára. Nos, beszéltem Axel Mansen újságíró barátommal, hogy csináljon nagy hírverést a Kinizsinek, mindhárom dániai mérkőzésére. Az elnökséggel elfogadtat­tam, hogy amennyiben megfe­lelő létszámú közönség lesz a propaganda hatására, úgy a bu­dapesti visszavágóra újságíró barátomat a klub ingyen utaz­tatja. Ajánlatomat elfogadták. Ki tervezte a turulmadaras Fradi jelvényt? A Nemzeti Sport 1928-ban hírül adta, hogy a Ferencváros profi alakulata jelvényt készíttet. „Eddig a Ferencváros tagjai a régi FTC jelvényt viselték. Most a Ferencváros Manno Miltiadesz tervei alapján jel­vényt készíttet. A jelvény fő alakja bronz sas és a sas futball- labdát szorongat körmei között. A futball-labda körül zöld­fehér színekkel zománcozott pajzs van FERENCVÁROS felirattal.” Hát ez volt az a bizonyos turulmadaras jelvény, amelyet az ötvenes években tilos volt viselni... A turul egyébként a honfoglaló magyarok Árpád-nemzet­ségének toteme, az ősmagyar mondavilág sas- vagy sólyom­féle madara. Ami pedig Manno Miltiadest illeti, a századelőn híres, sokoldalú sportember volt. Ő a magyar futball-bajnokságok első gólkirálya (1901-ben 17 góllal), a BTC csapatának jeles csatára. Labdarúgáson kívül kerékpárban, evezésben és gyorskorcsolyában is magyar bajnok volt! Evezősként olim­pián, korcsolyázóként világ- és Európa- bajnokságon is sze­repelt! 1905-től Münchenben a Képzőművészeti Akadémián vé­gezte tanulmányait. Később sportplakátokat készített, la­poknak küldött karikatúrákat. 1932-ben a Los Angeles-i olimpia szellemi versenyén a szobrászati művek között ezüstérmet nyert! Volt is nagy propaganda - a vártnál több néző volt a lelátó­kon. (8-10 ezer!) Igaz, Fenyvesiék nagy­szerűen játszottak és sorra nyerték a meccseket: Aarhus- ban 2-1, Odensében 8-1, Hor- sensben 5-1-re győztek „utód­jaim”. 1956-ban következett aztán az Aarhus budapesti szereplé­se. Július 28- án először játszott dán csapat a Népstadionban. Az én csapatom nélkülem... (Útlevelem Dániában nem ad­ták ki.) De nem jöhetett Axel barátom sem. A klub elnöksége nem állta a szavát és a beígért ingyenes út elmaradt. Az újsá­gíró barátomat ért méltányta­lanság miatt lemondtam. Az Aarhus egyébként a Népstadi­onban 10-0-ra kikapott... Az Aarhus jubileuma idején látta vendégül a mieinket. Sós Károly volt akkor a csapat Kispéterók Dániában. Klspóter köszönti a Jubiláló ellenie* let. Balról: Dalnoki, Dékány, Kertész, Vllezsál... edzője és túralevelében többek között ezeket rögzítette: „Pénteken reggel érkeztünk meg Aarhusba. Csapatunkat ünnepélyesen fogadták. A játé­kosok rövid séta után lepihen­tek, mert a mérkőzésre kora délután, 13,30-kor került sor. Az Aarhus ezen a mérkőzésen ünnepelte fennállásának 75. év­fordulóját. A közönség gyakran tapssal jutalmazta labdarúgóink szép összjátékát. A gólokat Kertész és Orosz szerezte. Szü­net után a széltől támogatott dán csapat több veszélyes táma­dást vezetett és Gulyás néhány­szor bebizonyíthatta, hogy jó formában vám. A védelem leg­jobbja Dalnoki volt. A csatár­sorban Orosz és Vilezsál időnként nagyszerűen mozgott. A mérkőzés végén csapatunk nagy tapsot kapott.” Befejezésül a Ferencváros dániai mérkőzéseit közöljük: 1921. augusztus 26. Koppen­hága: Boldklubben 93-FTC 5-1 1921. augusztus 28. Koppen­hága: Boldklubben 67-FTC 3-3 1923. augusztus 16. Koppen­hága: Boldklubben 93-FTC 2-0 1923. augusztus 18. Koppen­hága: Koppenhága vál.-FTC 8-0 1955. május 7. Aarhus: Bp. Kinizsi-Aarhus GF 2-1 1955. május 8. Odense: Bp. Kinizsi-Odense vál. 8-1 1955. május 11. Horsens: Bp. Kinizsi-Horsens vál. 5-1 Dániában az utolsó gólunkat Orosz Pál szerezte. Ennek im­már 35 éve! Vajon napjaink fe­rencvárosi játékosai közül ki­nek sikerül az „újkori” gólszer­zés?

Next

/
Thumbnails
Contents