Zöld Sasok (1990-2005)
1990. október
ZÖLD SASOK A Fradi első „légi-túrája” A Ferencváros volt az első magyar csapat, amelyik repülőgéppel utazott az amerikai kontinensre! Mindez 1947 nyarán történt és szinte az utolső percig senki nem hitt a túra létrejöttében. Opata Zoltán volt ekkor a Ferencváros edzője és útinaplójából hiteles képet kaphatunk a Ferencváros első nagy légiútjáról. A húsz létszámot számláló túra-expedíció csak Prágában hitte, amikor a Pan American repülőutazási irodákban bőröndjeinket mérlegelték, és a hatalmas autóbuszokba beszállást vezényelt az amerikai steward, hogy egy igen hosszú repülőútra indulunk. A prágai repülőtérre érkeztünk, oda, ahonnan indulva, irány Németország, Anglia, Írországon keresztül az Atlanti-óceánt átrepülve New Fouland! New Yorkba eljutva tovább utazunk az eddig csak álomnak képzelt Mexikó állam fővárosába: Mexiko- Citybe, a túránk központjába. A prágai repülőtér térképeit vizsgálgatta minden játékos és vezető és együttesen tették azt a megállapítást, hogy ilyen nagy távolságot tenni vonat és hajóutazással együtt 30 napon belül sem érhetünk el. Természetesn amikor mindannyiunk tudomására adták, hogy 1-2 órás megszakításokkal együtt ezt az utat 38-40 óra alatt fogja hatalmas négymotoros Clipperünk megtenni, bizony borzongott a hátunk, az expedíció minden résztvevőjében, amint láttam, olyan érzéseket váltott ki, hogy szívesebben nem is indult volna Clippe- ren, hanem vonaton és hajón. Azonban itt már nem volt más választás, a kiváló amerikai pilótaszázados vezénylő szava elhangzott: - Beszállni! Halálsápadtak lettünk majdnem mindannyian, 2-3 bátor, elszánt fiú kivételével. Lakat Karcsi, aki 8 napos házas volt, neki igazán mindegy volt... Az örökké mókás és vidám Puskás öcsi, Szusza Feri, a mindig nyugodt, fegyelmezett és türelmes, és dr. Berke József, túránk szervezője és menedzsere voltak a legnyugodtabbak. Azt hittük és azt éreztük, hogy földi pályafutásunk befejeződik ezzel a repülőúttal. Azt hiszem, hogy minden fiú elsősorban családjára, anyára, apára, feleségre, testvéreire, gyermekeire gondolt és kérte a Teremtőt, hogy még egyszer láthassa meg szeretteit, a Fradi- pályát, felvehesse még egyszer a címeres piros inget. Természetesen mi lesz a bámulatosan kitartó, hűséges és minden elismerést megérdemlő B-közép- pel? A fele sem tréfa. Amikor mindnyájan elfoglaltuk a kijelölt helyünket, elindították a motorokat, bemelegítenek. Majdnem félórai motorpróba után a steward a gép első részén állva, öt percen keresztül közli angol nyelven a fontos tudnivalókat, amit aztán dr. Berke József lefordít magyar nyelvre, hogy tisztában legyünk azzal, milyen fontos tudnivalók azok, amiket a steward mondott. Gépünk elindult, emelkedik fel és mi mindannyian egymás tekintetét keressük. Bizony sokatmondó ez a néhány Kispéter Aránylag rövid ferencvárosi múltra tekinthet vissza, de máris beférkőzött a zöld-fehér szívekbe. Kispéter Mihály ma talán a legnépszerűbb labdarúgó az Üllői úton, holott nem csatár, az ő csupaszív játéka közelíti meg legjobban a régi fradisták játékát. Kispéter az a játékos, aki szinte meghalni is képes a pályán a csapatáért. Toldi Géza méltó utóda... Az út azonban hosszú volt idáig. Szolnokon át vezetett és kissé rögös volt. Az 1947-es idény végén ismét nagy formában játszott. Szerénykedve mondja:- A formámat a kívülállók sokkal jobban meg tudják ítélni. Tény az, hogy mi ott hátul jól összedolgoztunk. Most már ismerjük egymás gondolatát is. Megértő társak mind. Rudas Feri éppúgy, mint a többiek. Lakat Karcsi és Hernádi Pali is tudja, hogy mikor mit kell csinálni. Ez az egységes csapat- szellem a jó szereplés egyik előfeltétele és oka. Sport - 1948. január perc. Félelem, kétségbeesés, aggódás, azonban voltak olyanok is a fiúk között, akik örültek, hogy kissé kiszabadulnak a mindennapi szürke, megszokott életből. A végén ez utóbbi csoportnak volt igaza... A Clipperünknek 12 fő személyzete van: 4 pilóta, 2 rádiós, 4 steward és 2 szerelő. A gépünk 48 személyt szállít, ezen a gépen csak amerikai utas utazik, tehát végig együtt utazik New Yorkig a Prágából induló társaság. Mikor Senonba, Írország legnyugatibb repülőterére érkezünk, már megtörtént az ismerkedés mindenkivel, ami a legtermészetesebb ilyen hosszú út alkalmával, Senonban megvacsoráztunk. Itt motorvizsgálat, tankolás, a hosszú 10 órás tengerfeletti utazásra. Két óra pihenés után indulás a nagy útra, este 10-kor. Itt már sokkal komolyabb a helyzet, mert a személyzet viselkedése is ezt árulja el. Hiába, 10 órát repülőgépen, ég és víz között a levegőben tartózkodva egyfolytában, bizony mindannyiunk agyában különböző képeket ébreszt. Hogyha kényszerleszállás lesz, ki, mit fog cselekedni?! Azonban a Clip- perjeink motorjai rendesen viselték magukat. Bizonyára megszívlelte azt, hogy egy letiport, megkínzott kis nemzet legkiválóbb labdarúgóit viszi egy olyan távoli világrész országába, Mexikóba, ahol hirdetnünk kell azt, hogy élünk és élni akarunk, és be kell mutatnunk labdarúgó tudományunkat. Clipperünk tehát, becsülettel, jól végezte dolgát. Remek utunk volt. Az óceánt átrepülve, mikor New Fouland partjait jelentette a steward, az öröm szinte pánikszerű volt a ferencvárosi expedícióban, hogy elértük a várva várt szárazföldet. Az amerikai utasok nem tudták elképzelni, miért ujjonganak a fiúk. Mint utólag mondták, az amerikai utasok azt hitték, hogy főnyereményt nyert valaki közülünk. Hiába, az amerikait csak a pénz érdekli. Ők nem tudták, hogy a mi szempontunkból már az is főnyeremény, ha egy ilyen repülőút simán, baj nélkül végződik. New Foulandban leszállás. Reggeli. Tankolás és motorvizsga, mintegy másfél óra alatt. Mindenki igyekezett tényleg elhitetni magával, hogy ismét szárazföldre jutott. Kimondhatatlan nagy boldogság töltötte el az egész ferencvárosi különítményt! Most már biztonságban éreztük magunkat. Nem akarok megfeledkezni Clipperünk személyzetéről sem, mindannyian olyan készséggel, szeretettel álltak rendelkezésünkre, hogy nagy hálával tartozunk ezeknek a derék embereknek. New Yorkból még ezen a napon elindultunk egy másik 4 motoros géppel. Ez a gép az Eastern légitársaságé volt. Te- xason keresztül Mexikóba repültünk. Este 8-kor érkeztünk Mexiko-Citybe, a fővárosba. Felejthetetlen élmény volt érkezésünk mindnyájunk számára. Gyönyörűen kivilágított repülőtér, és rengeteg ember várt bennünket. Ilyen hosszú út után egy ilyen csodálatos fogadtatás örökké felejthetetlen marad... Hogyan került Kispéter a Fradiba? A labdarúgás tábora 1947-ben nagy meglepetéssel értesült arról, hogy Kispéter Mihály, a szolnokiak kitűnősége a Ferencvároshoz került. Minden ferencvárosi szurkoló örült ennek. Annál nagyobb bosszúságot jelentett ez az Újpestnek, mert a lila-fehérek is szerették volna a játékost megszerezni. A Ferencvárosban tudták, hogy Dicker Mihály, az Újpest „örökmozgója” a csapattal portyán van és így nyugodtan szervezkedhettek. Molnár Béla, a ferencvárosiak népszerű „Dumása” így beszélt:- Úgy tudom, hogy az Újpest holnap érkezik. Ha meg akarjuk szerezni Kispétert, akkor még ma cselekednünk kell így is történt - még aznap éjjel Kispéter átnyújtotta Molnár Bélának a Ferencvároshoz szóló igazolási ívet. Másnap hazaérkezett a portyáról az Újpest és Dicker. Amikor meghallotta, hogy a Ferencváros orrhosszal megelőzte őket a játékos megszerzésében, dühösen ennyit mondott: - Ha repülőgéppel jöttünk volna haza és nem vonattal, akkor most Kispéter újpesti játékos lenne... KISFÉTER MIHÁLY' (Ferencváros)
