Zöld Sasok (1990-2005)
1995 / 5.
3 ZÖLD SASOK EMPLOMA TtÖKcU ádaí a csapat nyer - bajnok! A 72. percben 2-0-ás ferencvárosi vezetésnél már alaposan megnőttek az esélyek. Az utolsó negyedóra valóban bajnoki bemutatónak számított. A 80. percben Nyilasi egyedül kitört, elfektette az eléje kifutó Katzirzot, továbbvitte a labdát - majd 14 m-ről az üres kapuba gurított. Az utolsó percre is tartogattak a fiúk még egy gólt. A csereként beállt Szo- kolai óriási bombát küldött a 16-osról kapura, amely a hálótartó vasról pattant a mezőnybe! Óriási gól volt, méltó befejezése egy újdonsült bajnokcsapat utolsó hazai 90 percének. A hármas sípszó után a nézők ellepték a pályát és kedvenceikkel ölelkezve - a kis Pogányt még vállra is tudták kapni - ünnepelték a várva várt diadalt. Az új stadionban először történt ilyen... A Sprin- ger-szobor előtt éljenző szurkolókat még egy nagy boldogság érte. Egymás után tűntek fel a fiúk a játékoskijáróban, kezükben egy-egy nyitott pezsgősüveggel. Ezzel az egyszerű baráti gesztussal sokaknak bizonyára egy életre szóló nagyon kedves emléket szereztek. Az öltözőben pedig egymást ölelte klubvezető, játékos és sok olyan sportbarát, akiknek még a szokásosnál is többet jelentett ez az új bajnoki diadal. Az ünneplő tömeg pedig kívülről valóságos emberláncot vonta klubház köré. Éltették a kedvenceket, akik, hogy egy esetleges rendbontást megakadályozzanak, ismét előjöttek - ezúttal már civilben - és megköszönték a lelkes szurkolóknak az eddigi ünneplést, de kérték, hogy egy pezsgős búcsúval, egy utolsó nagy örömkiáltással zárják le ezt a szép napot. Integetve köszöntek el a lelkes fradistáktól - és lám, milyenek a mi szurkolóink-a játékosok kérésére zászlót lengetve és boldogan, minden rendbontás nélkül távoztak... Hamarosan mi is távoztunk. Még egy koccintás és a boldog megállapítás: bajnokok vagyunk hát ismét! Örülhet falu, város, bajnok lett a Ferencváros! Mily régen, és ki mondhatta először ezt a ma már szállóigévé keményedett mondatot... Akárkitől is származik, igaznak számít, hiszen egy Fradi-bajnokság évtizedek óta „közboldogság". Minden fradista szívét megdobogtató élmény egy olyan bajnoki táblázatra tekinteni, mint amilyen 14 évvel ezelőtt is volt — és remélhetőleg még sokszor lesz... Az 1980-81. ÉVI BAJNOKSÁG VEGEREDMENYE 1. FTC 34 21 9 4 75-33 51 2. Tatabánya 34 19 10 5 50-25 48 3. Vasas 34 18 10 6 68-38 46 4. Videoton 34 19 6 9 60-38 44 5. Bp. Honvéd 34 15 12 7 56-36 42 6. Debrecen 34 14 10 10 37-29 38 7. NYVSSC 34 11 16 7 30-25 38 8. Ú. Dózsa 34 10 16 8 53-49 36 9. Békéscsaba 34 13 10 11 51-48 36 10. PMSC 34 9 13 12 43-43 31 11. Rába ETO 34 9 13 12 43-43 31 12. Csepel 34 6 15 13 34-38 27 13.ZTE 34 10 7 17 52-70 27 14. Volán SC 34 8 11 15 39-57 27 15. DVTK 34 5 15 14 28-50 25 16. Kaposvár 34 6 12 16 34-67 24 17. MTK-VM 34 4 14 16 34-60 22 18. Dunaújváros 34 4 11 19 34-72 19 Az FTC labdarúgó-szakosztály elnöke: Kiss László Technikai vezető: Havasi Mihály Vezető edző: Novák Dezső Csendes, sovány, alacsony ember. Őszbe vegyülő szőke haja, kék munkaköpenye, micisapkája, szinte úgy hozzátartozik már a pályához, mint a Springer- szobor, vagy az öreg, szúrágta falelátó. Serdülőtől a „nagyokig”, szurkolóktól az egyéb bejáratosakig mindenki ismeri. És mindenki szereti. Még itt van, itt is marad közöttünk, de már csak szemébe húzott sapkával szemlél, figyeli a fiatalokat és izgul az eredményekért. Páhr Nándor az FTC-pálya gondnoka, nyugdíjba ment és arról, amit itt eltöltött a pályán, így emlékezik meg:-Tulajdonképpen véletlenül lettem a Fradi-pálya gondnoka. Bár gyermekkorom óta az FTC szurkolója voltam, sohasem gondoltam arra, hogy az egyesülettel ilyen közvetlen kapcsolatba kerülhetek. 1946-ban álláskeresés közben találkoztam véletlenül Hajós Józseffel, az Egyesület akkori főpénztárosával, aki akkor éppen pályagondnokot keresett.- Rendben kell tartani a salakot, a füvet, a gáz- és villanyberendezéseket, szóval mindennek gondját kell viselni - magyarázta. - Elvállalja?-Hát elvállaltam, 1946. augusztus 1-jétől végeztem ezt a feladatot. Nem mondom, eleinte nagyon nehéz volt, de hamar belejöttem, szerettem a munkámat és mindenki segített. A vezetőség, a sportolók, a fiatalok és az öregek, a társadalmi aktívák és a hivatásosok egyformán szerettek. Több mint 17 év múlt el. Nagyon sok kiváló sportoló nőtt fel a szeme előtt. Izgult értük és egy kicsit apjuknak is tekintette magát. Látta focizni az FTC színeiben a Sárosi fiúkat, Toldi Gézát, Kispéter Mihályt és a többieket. Gyakran ment a csapattal vidéki „hírverő mérkőzésekre”. Mindenütt szeretettel és örömmel fogadták a Fradit és az ünneplésből a kíséretnek is kijutott.-Tudja, egyszer Mezőhegyesen játszott a csapat, a meccs után olyan disznótoros vacsorát tálaltak elénk!... és engem úgy ünnepeltek, mint akinek része volt a mérkőzés eredményében. Nagy élményt jelentettek neki az FTC mérkőzései. Lelkesen mesél egy régi-régi meccsről, amikor a Közép-európai Kupa döntőjében, Bécsben 4-1-re győzött az Ausztria, de Budapesten a visszavágón kitettek magukért a fiúk, 6—1 -es győzelem után övék lett a kupa. Nándi bácsi is ott szurkolt akkor a tribünön.-Az ünneplést soha sem felejtem el - mondja könnyes szemmel, de könnyes lesz a szeme akkor is, amikor legszomorúbb emlékét eleveníti fel. - 1947. május 5-én leszakadt a C tribün. Szörnyű nap volt. Kétszázhetvenen sebesültek meg... - tovább nem beszél, szeme előtt elhúzza kezét, a szörnyű emlékeket akarja elhessegetni maga elől. íróasztala fölött gondosan bekeretezett díszoklevél függ. 1960-ban kapta eredményes sportmunkájáért, s büszkén mutogatja azokat az elismerő leveleket, melyeket egyes sikeres rendezvények után kapott az egyesülettől, az ÉDOSZ-tól. A Fradi-pályán a magyar sport szolgálatában eltöltött 17 év nagy idő és után jólesik a megérdemelt pihenés. De Nándi bácsi mégsem szakad el teljesen a pályától, az egyesülettől, az ő „fiaitól", továbbra is itt marad, itt lesz közöttünk, aggódva figyeli a fiatalok fejlődését és talán majd csak akkor fog felcsillanni újra egy-egy könnycsepp a szemében, ha körülötte tovább folytatódik a régi pálya újjászületése. Régi emlékek, új reménységek. És ha majd az új pályán az első labdarúgó mérkőzésre kivonulnak a csapatok, az ő hangját fogjuk hallani a hangosbeszélőn: „NB I. labdarúgó-bajnoki mérkőzés következik...” Nándi bácsiról ez a cikk 1963- ban jelent meg. Sajnos az új stadion felépítését nem érte meg: 1967. március 5-én, 68 éves korában hunyt el. Kötelességünk az új generációnak továbbadni, hogy volt egykoron a Fradinak egy Nándi bácsija... Az „Ünnepi Könyvhét '95 Zugló a Kultúráért” program keretében 1995. június 2-án 14- 15 óra között BAJNOKOK DEDIKÁLNAK az Örs vezér téren a Sugár Üzletközpont előtti pavilonnál. Nagy Béla sporttörténész Kökény Bea, Takács Gabriella kézilabdázó Mincza Ildikó tőrvívó Pindák László jégkorongozó Lisztes Krisztián, Telek András labdarúgó Minden fradistát szeretettel várunk!
