Zöld Sasok (1990-2005)
1995 / 5.
4 ZÖLD SASOK STADIO COMUNALE A torinói csapatok régi otthona A régi Comunale stadion nem mondható túlzottan tetszetősnek, és a parkolási lehetőségei sem feleltek meg az igényeknek, de ez talán helyrehozható lett volna, mint pl. a bolognai vagy a firenzei stadionok esetében. Igazi hátránya az volt, hogy ha a FIFA-szabályok értelmében mindenütt külön üléseket állítanak fel, akkor a biztonsági okokból az eredeti 70 000-ről 49 491 főre redukált befogadóképessége még tovább csökkent volna. Ennek ellensúlyozására, mivel a peremen egy harmadik sor építése lehetségesnek látszott, az egyetlen megoldás az volt, hogy megszüntetik a futópályát és ásnak egy külön alsó sort (ahogy pl. Firenzében vagy Portóban tették). Ám amint ez a megoldás felmerült, rögtön el is vetették, mert Torino egy új stadion megépítése mellett döntött. A Juventus ugyanis iól tudja, milyen veszélyekkel jár egy régi stadion: 1985 májusában 39 szurkolójuk vesztette életét egy ilyen stadionban, Brüsszelben. A Juventus FC, fiatalos neve ellenére a két torinói klub közül az idősebb, innen ered kedvelt beceneve, a La Vecchia Signora-azaz az „öreg hölgy” is. A klubot diákok alapították 1897- ben, híres fekete-fehér csíkos mezüket pedig 1906-tól viselik, miután egyik tagjuk egy Notts County-ingben tért vissza Angliából. Eleinte az utolsó királyról, I. Um- bertóról elnevezett pályán játszottak, majd 1920-ban költöztek át a város északi részén fekvő saját pályájukra, a Corso Marsagliára, amely ma már nem létezik. Másképpen Campo Juven- tusnak is nevezték; ezen a pályán rendeztek két nemzetközi meccset Franciaország ellen 1925 márciusában és Írország ellen egy évvel később. Miután 1929-ben az Itáliai bajnokságot Nemzeti Ligaként szervezték újjá, a Zebrák (másik kedvelt nevük) gyorsan kivívták a fen- sőségüket és már elnyertek egy csomó címet, amikor a város megnyitott egy stadiont, mely valóban illett az új bajnokhoz - ez az, amit Stadio Comunale néven ismerünk. Az új stadiont hivatalosan „Stadio Municipale Benito Mussolini”-nek hívták, akárcsak néhány társát, melyek a fasiszta rezsim, különösen az 1934-es vb előtt épültek. Annak ellenére, hogy a Duce nevét viselte, külsőségekben kevés ideológiai szimbolizmust és pompát mutatott, amely pedig ennek az időszaknak oly sokat hivatalosan támogatott építményét „fertőzte meg” (pl. a római PNF stadion). Raffaelo Fagnoni munkája Torinóban sok tekintetben hasonlít a bécsi Prater stadionhoz, melyet 1931-ben fejeztek be. A majdnem teljesen vasbetonból készült stadion - 180 nap alatt épült három szintből áll. A stadion körüli fal a harmincas évek mo- dernitását tükrözi: alsó szintjén betonrácsozattal és nyílt szabad terekkel, a felső szint pedig üvegtáblákkal és függőleges beton-támasztékokkal épült. Ez a fajta modernizmus, amelynek tetszetősnek kellett hatnia 1933-ban, ma már tá- volságtartóan hidegnek és tisztán funkcionálisnak tűnik. Az északkeleti sarkon, az „antistadio” vagy edzőpálya mellett (melynek fedett lelátói a fő stadion hátában helyezkednek el) áll a stadion egyetlen fájdalmas pontja, egy betontorony, melyet vastag betűkkel lefestettek az oldalán. Fia a fasiszta Olaszország karakterét volt hivatott szimbolizálni, akkor ennek a feladatának maradéktalanul megfelel. Olyan hatást kelt, mint egy szénraktár, félig befejezetlennek látszik, mégis nehezen lehet nem tudomást venni róla. A stadion mellett emlékmű áll, melyet az 1934-es és 38-as világbajnokság Ez a telefotó 30 évvel ezelőtt érkezett az MTI külföldi képszolgálatához, ahol a következő aláírással publikálták. „A Ferencvárosé a Vásárvárosok kupája. FTC-Juventus 1-0. Torino: A Stadio Comunale-ban a Ferencváros csapata 1965. június 23- án megnyerte az 1964-65 évi VVK döntőt. Az egyetlen gólt Dr. Fenyvesi rúgta, illetve fejelte a Juventus kapujába. A képen: Mátrai Sándor, a Ferencváros csapatkapitánya magasra tartja a kupát és a Zaragoza emlékserlegét.” A magyar csapat által nyert egyetlen nagy európai kupát tehát a Stadio Comunale füvéről hozta haza a Ferencváros...
