Zöld Sasok (1990-2005)
1994. Sas Lap
2 SAS LAP Sas Józsefről, a népszerű színészről, a Mikroszkóp Színpad igazgatójáról és rendezőjéről nem sokan tudják, hogy valamikor - a Kinizsi korszakban - öt évig a Ferencvárosban bokszolt. • Miért pont ezt az egyesületet választotta?- Nem beszélnék tudatos választásról. Ez mindig a szegények egyesületének számított, mi pedig, a szó szoros értelmében, borzasztóan szegények voltunk. Itt laktam pár száz méterre, a Franzs- tad közepén, és többek között azért is jöttem ide, mert az egyetlen sportolási lehetőség, egyben szórakozás és fényűzés is volt ez. Másrészt enni adtak: az edzések után tejet és kenyeret kaptunk. Én itt minden - a szó legjobb értelmében vett - vagányságot, csi- bészséget és dörzsöltséget láttam, tapasztaltam, és bevallhatom, meg is tanultam. Nagyon jó bunyósok és nagyszerű emberek voltak a fradisták, akiket megisA FRANZSTAD mertem. Csontos, Flomolya, Kelemen, Hollós Feri, valamint Németh Frici bácsi, aki kemény edzéseket vezetett, meg Lajos bácsi, a menedzserünk, aki maszek asztalos volt és bevételének jó részét a srácokra költötte. A Fradi-pálya azóta nagyon megváltozott, sokkal szebb lett - de számomra az a régi volt a gyönyörű! Amikor beléptem ide, meghatódtam, talán nem is kicsit. Eszembe jutott minden, az akkori bokszolok, az edzések - és József Attila is, mert ő is Ferencvárosi volt, s mert az iskolába azzal a Zsilka nevű gyerekkel jártam, akinek az édesapja együtt lopta vele a fát... Talán meglepő, de ezek a fradisták jól ismerték és szerették József Attilát. Meghatározó élményem az akkori Fradi: a sport, a szórakozás, a művészet, a költészet - mindent jelent nekem egyben. Még egy dolgot megtanultam: azt, hogy a boksz az egyik legszebb sport a világon. Nyilvánvalóan mindkét versenyző ütni és győzni akar, mégis minden meccs végén azt lehet látni, hogy ellenfelekként, és nem ellenségekként távoznak, ezt kéne a parlamentben is átvenni a bokszból. S míg az életben rengeteg mélyütést kap az ember, hátulról ütik, belerúgnak, addig a boksztól ez idegen: tiszta sport. Ezért is nagyon szeretem a sportot, és az egész akkori Fradi úgy nőtt hozzám, hogy egyet jelentett azzal a boksszal és az egész életemmel. • Volt példaképe?-Az abszolút példakép, természetesen Papp Laci: ő egy professzor, egyedi eset. Közelről ismerem - egyedülálló, nagy magyar sportember. Következetesen sportember volt. Tanúja voltam egy olyan esetnek, amit nem hiszem, hogy sokan megtettek. Egyszer egy lengyel játékossal bokszolt a Sportcsarnokban. Akkor Papp Laci már két olimpiai győzelmet mondhatott magáénak, és ezen a meccsen is őt hozták ki győztesnek, holott a lengyel volt a jobb. És Papp Laci, ez a nagyszerű ember, átment a másik sarokba, és fölemelte a kezét az ellenfelének. Üvöltöztünk a gyönyörűségtől. Az ilyen példákat egy életre magába szívta az ember. • Sportolóként milyen sikert ért el?- Legnagyobb sikerem, hogy serdülőként megnyertem a Buda- pest-bajnokságot, ma is őrzöm az érmemet és nagyon büszke vagyok rá. Voltaképpen minden verseny, sőt, minden edzés nagy élményt jelentett; egyszerűen szerettünk bokszolni. Megtanultam minden fortélyát, és merem állítani, hogy értek hozzá. • Nem merült fel, hogy a színészet helyett esetleg sportolóként folytassa?- Nem volt nekem ilyen dilemmám. Abban az időben, amikor ez a bizonyos Budapest-bajnokság zajlott, Rózsahegyi Kálmán színiMindig szerettem győzni - azért is örültem a VICTORIA ajándékkönyvnek. Balról: Szívós dr., jobbról: Wiesner Az edzői „kispadon” is szurkoló maradtam... iskolájába jártam. Kicsit megnyomták az orromat egy meccsen, Kálmán bácsi meg észrevette: „Hát hol jártál, Sasikám?” Mondtam, hogy bokszoltam. Azt mondja: „Na akkor, öcsém, döntsd el, mi akarsz lenni, „öklész” vagy színész?” A színészetet választottam, s bár nem okozott problémát a választás, egy ideig nagyon hiányzott a boksz. És azok a fajta emberek, akiket itt megismertem, ma is nagyon hiányoznak. • A sportvilággal így meg is szűnt a kapcsolata?- Lényegében nem, hiszen még mindig szeretem a sportot és amikor csak lehet, nézem. A színházban pedig van egy összekötőnk, egy régi nagy bunyós, Fehér Lajos, a „Pacal” - ő tartja a kapcsolatot az összes színházzal, de különösen a Mikroszkóppal. Hordja-viszi a híreket, rendezvényeket, fellépéseket szervez, természetesen ingyen. A többiekkel is, akikkel találkozni szoktam, jó kapcsolatban vagyok. • A meccsek előtti drukk össze- hasonlítható-e valamiképpen a fellépések előtti izgalmakhoz?- Nem, a boksznál sokkal jobban izgultam, különösen eleinte,
