Zöld Sasok (1990-2005)
1994. Sas Lap
SAS LAP ( KÖZÉPÉN így nézett ki az a bizonyos Kocsis-szaltó. meg nagyobb a félelem is, hogy fejbe csapják az embert. A színháznál kialakul egy rutin, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok feszült minden fellé-» pés előtt, főleg amióta több az embernek a veszíteni valója. A nehezen megszerzett népszerűséget borzalmasan nehéz megtartani. De ez másfajta izgalom, nem lehet összehasonlítani a kettőt. • Pályája kezdetén is komikus színész szeretett volna lenni?- Eszem ágában sem volt. Prózai színésznek indultam, a vidéki színházaknál még játszottam is prózai főszerepeket. Az élet azonban, úgy látszik, kiigazítja az ember elképzeléseit. Nekem megvolt a komikus vénám, és mivel nagy hiány volt táncos-komikus színészekből, egyre gyakrabban „kényszerültem” ilyen szerepekbe. Ma már nagyon örülök, hogy így történt. Sokat dolgoztam az éjszakában is, bizony, ott lehet igazán megtanulni a szakmát. Aztán 73- ban a Rádiókabaré fesztiválon indultam egy számmal, és azóta kifejezetten ezt a mesterséget űzöm. • A magánéletben is viccelődő típus?- Nem, én soha nem vagyok viccelődős... • ...hiszen a humort is komolyan kell venni...- ... sőt, leginkább komolyan venni, mert hiszen a tragédia édestestvére. Ki se derül valamiről, hogy humor, ha nincs mellette szomorúság, mert abból táplálkozik. • Egy bokszmeccsre sokat kell edzeni. Hogyan „edzi” magát egy közéleti, politikai jellegű műsorra? Vagy egyszerűen adja magát a hülyeség, ha kicsit odafigyel az ember?- Az nem elég, a szemet nagyon nyitva kell tartani. Megrendeltem az összes újságot, azokat - ha nem is olvasom el az utolsó betűig - mind átfutom. A téma ezekből, meg a valós helyzetekből és cselekedetekből adódik. Végül is az igazi kabaré nem más, mint a kor lenyomata. Lehet róla vitatkozni, hogy művészet vagy sem. Témája viszont kimeríthetetlen, mert minden visszásság, furcsaság a kabaréban valahol az emberi butaságról szól. Márpedig az rendszer- és pártsemleges, és azt hiszem, hogy örök. Az elmúlt években többször volt úgy, hogy a televízióban nem merték leadni a Mikroszkóp Színpad számait; féltek attól, hogy túl szókimondó- ak vagyunk, pedig az emberek az utcán jóval szókimondóbbak. Ha igazi kabarét akarunk csinálni, az ma sem szólhat másról, mint a valós helyzetről. Persze, nem mélyütéssel, hanem egyenesen, tisztességesen, szembenézve, akárcsak a bokszban. • Mi az, amire mostanában - divatos kifejezéssel élve - azt mondaná: „KO. vagyok"?- K.O. vagyok pl. a gyógyszer- áremeléstől, attól, ha a legelmaradottabb rétegeket valahogy külön nem segítik - én elsősorban azokra gondolok, akik dolgoznak és akarnak is dolgozni. Leginkább attól vagyok K.O., hogy ha valaki a hatalomba kerülve rögtön azt hiszi, hogy parancsolni és oktatni kell. Nem kell, nem hülye ez az ország. De megmondom őszintén, mostanában bizakodó vagyok. • Gondolt már arra, hogy a futball jó kabarétéma lehetne?- Igen, lehetne, de ahhoz még egy kicsit jobb eredményt kellene elérni, hogy érdemes legyen róla beszélni. Ahhoz ez kevés, hiszen az a futball, amit elérünk nemzetközi szinten, néha már önmagában is kabaré. • Szórakoztatja vagy inkább bosszantja a foci?- Szeretem és nézem a futballt, és mint minden magyar állampolgár, „értek” is hozzá. Tény, hogy aki annak idején a Franzstadtban lakott, annak tudnia kellett bokszolni, futballozni viszont kötelező volt. Akkor bosszant a foci, ha le- zserséget látok. Az nem bosszant, ha akarással futballoznak és úgy kapnak ki. Az viszont szégyen, bosszant és elkeserít, ha azt látom, hogy lelketlenül játszanak, nem figyelnek oda, nem szívvel- lélekkel küzdenek. Az életben csak így lehet csinálni mindent, a színházat is. A bokszot is. • Melyik sportágakat kedveli leginkább?- Mindenekelőtt az ökölvívást szeretem, pontosan azért, mert ennyire tiszta sportot keveset látok a világban. Azt hiszem, ezt akkor is így gondolnám, ha nem csapódtam volna a bokszolók közé. Én tulajdonképpen az összes sportot szeretem, s elsősorban az fog meg, ha látom, hogy csillogó szemű, lelkes emberek csinálják. Med ez a legelső. A Fradi mostani futballcsapata is ezért tetszik, a szelleme kezd tetszeni, mert látom, hogy nagyon akarnak. • Kedvence is van?- Inkább a régiekről beszélnék. Nagyon szerettem Rudast, Kispétert; aztán Fenyvesi Mátét, emlékszem, milyen nehezen fogadta el a B-közép, azután hogy megszerették - nem volt nála elveszett labda. Ö és az ő játékstílusa áll hozzám legközelebb. A régiek közül Kocsis volt a kedvencem, amíg a Fradiban játszott. Hozzá fűződik életem legszebb gólja - háttal ollózta az ellenfél kapjába -, itt, a Fradi-pályán történt, de sajnos Honvéd-Wacker meccsen. Ekkor tolta le a gatyáját Puskás, de minden ellenkező híreszteléssel szemben, volt alatta másik! Kiemelkedő, különleges futbal- legyéniség volt Albert, a „Császár”, ilyen nagyon kevés születik. Tetszett még Orosz, Ombódi is, okos futballisták voltak a pályán. Amit elmondtam, abból kitűnik, hogy nagyjából végigkísértem a Ferencváros futballtörténetét. A maiak közül nem emelnék ki külön senkit - van egy-két fiatal, aki különösen tetszik - inkább a csapat szellemét hangsúlyoznám még egyszer. • És mi a véleménye a Zöld Sasok névről?- Nagyon tetszik, találóan jelképezik a Fradit. Remélem, hogy valóban sasok lesznek a fiúk, de nem a sasok kihalófélben levő ágát fogják képviselni, hanem a jövőt, amelyik törekszik, szárnyal és erőt képvisel. Nagy Ildikó
