Zöld Sasok (1990-2005)

1993 / 5.

6 ZÖLD SASOK Legendák nyomában: Dalnoki - Sándor párharcok Sándor Károly Az MTK „Bástya” mezben... Álló sor balról: Börzsei, Kovács II., Hidegkúti, Gondos, Kovács I., Sándor, Palotás. Elöl: Lantos, Szolnok, Gellér, Za­kariás Kettejük összecsapása már-már népmeséi ihletettségű történetté ke­rekedik ki az évek múlásával. Dalnoki Jenő és Sándor Károly 1950-től 1964-ig, vagyis tizennégy esztendőn át gyötörte egymást az örökrangadókon. Akik látták ennek a két nagyszerű labdarúgónak a küz­delmét, azoknak a legveretesebb mondatok is sivár, üresen koppanó semmitmondásnak tűnhetnek, mert Jenő és Csikar küzdelme tulajdon­képpen megénekelhetetlen. A szó igaz értelmében csata volt, a zöld gyepen két igazi sportember küzdött csapata sikeréért, önmgát nem kí­mélve, fantasztikus hittel, elszánt­sággal. A Dalnoki-Sándor futball „csúcstalálkozó” napjainkra már sporttörténeti magasságba emelke­dett, túl a játékosok tudásán, klasszisán azt hiszem azért, mert e két labdarúgó személyisége valóban tiszteletet parancsol, egyénisége, magatartása miatt. Nemcsak a pá­lyán vívtak ki maguknak megbecsü­lést, de a magánéletben is. Vagány- ságuk őszinteséggel párosult, de so­hasem kavargott körülöttük botrány, kétes értékű hírverés. Abban is meg­egyeznek, hogy Dalnoki Jenő és Sándor Károly számára is a családi háttér a legfontosabb. Engedjenek meg annyi közbeszú­rást, hogy a magyar labdarúgás két örök megbecsülést érdemlő egyéni­ségéről érzelmileg elkötelezettebben írjak, hiszen az a megtiszteltetés ért, hogy hosszú évekkel ezelőtt a barát­ságukkal tüntettek ki. Sportújságírói ténykedésem során erre vagyok az egyik legbüszkébb. Dalnoki Jenó' (1932-ben szüle­tett), 1952 és 1961 között tizennégy alkalommal szerepelt a válogatott­ban. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert magyar együttesnek és az 1960-as római öt­karikás játékokon bronzérmes gárdá­nak.- Jenőkém, azoknak a fiatalok­nak, akik nem láttak téged focizni, áruljuk el, hogy keménységért nem mentél a szomszédba. Ne szépítsük, rettegtek tőled a jobbszélsők.- Becsületesen harcoltam, nem adtam és nem kértem kíméletet a pá­lyán. De szeretném hangsúlyozni, hogy alattomosan soha sem játszot­tam, szántszándékkal soha senkinek nem okoztam sérülést.- Csikar milyen ellenfél volt?- Csodálatos. Imádta az MTK-t, képtelen volt úgy pályára lépni, hogy ne küzdött volna teljes erőbe­dobással. A mai srácok nagyon saj­nálhatják, hogy nem látták ezt a Sze­gedről elszármazott csodálatos ki­sembert, akinek valósággal puskapor volt a talpa alatt, mert szinte robbant a pályán, megállíthatatlanul szágul­dozott, az ötvenes-hatvanas évek legnagyobb csatárai közé sorolom. Higgyék el, nincs ebben semmi elfo­gultság, Csikart valóban egy napon lehet emlegetni Puskás Öcsivel, Ko­csis Sanyival vagy Hidegkúti Nándi- val.-Azt mondtad, hogy ezt a szél­vészgyors szélsőt nehezen lehetett a védőknek féken tartani, de azért ne­ked sikerült.- Volt, amikor én kerültem ki väffiS'i «SW..V, Dalnoki Jenó' győztesen a párharcokból, máskor pedig Karcsi ültetett be a ringlispil- be, s azt sem tudtam, hogy merre van a kijárat.- Melyik volt a legemlékezetesebb örökrangadó a számodra?- 1954-ben 3:1-re megvertük az MTK-t, amelyiket akkoriban Vörös Lobogónak hívtak. Őket is pont úgy elkeresztelték a Rákosi-korszakban, mint minket. Szóval a Kinizsi, va­gyis mi győztünk egy olyan csapat ellen, amelyikben legalább öt-hat vi­lágklasszis szerepelt. Sándor Csika- rék együttese csaknem egyenértékű volt a legendás Puskás, Bozsik fém­jelezte Budapesti Honvéddal. A kis­pesti gárda pedig akkoriban túlzás nélkül a világ legjobb klubcsapata volt. Szóval amikor 3:1-re elpáhol­tuk Karcsiékat, a fradista közönség hosszasan ünnepelt minket a Népsta­dionban. Az autóbuszunk képtelen volt kigördülni, mert a szurkolóink körbeállták és egy órán át fantaszti­kus hangulat uralkodott, valósággal olyan, mint a tavalyi bajnoki győze­lem utáni fiestán.- Barátként milyen volt Csi­kar?- Az egyik örökrangadón olyan heves párharcot vívtunk, hogy a vé­gén fegyelmi elé kerültem. Az MLSZ-ben bármit is kérdeztek tőle, mindenre azt válaszolta: „A Jenőről, csak a legjobbakat tudom mondani.” Nem is tiltottak el. Ilyen volt, becsü­lettel kiállt mindenkiért, de a silány, link embereket megvetette. Játékos­nak nála rafináltabbat nem láttam azóta sem. Evekig ő volt az MTK vezéregyénisége... Most halljuk, mit mond Sándor Károly (1928-ban született) a régi haverról Dalnoki Jenéiről. Csikar pályafutásáról csak annyit, a magyar labdarúgás egyik legkivá­lóbb jobbszélsője. Gyorsaság, szem- fülesség, nagyszerű cselezés, hely­zetfelismerés jellemezte. A váloga­tottban hetvenötször szerepelt. Leg­nagyobb szívfájdalma, hogy az 1954-es svájci világbajnokságra nem nevezték.- Dalnoki valóban olyan volt időnként mint egy tank?- Iszonyú fizikai ereje volt. Nem elvitte a labdát, hanem mint az orkán úgy érkezett, s időnként bizony a szusz is kiment belőlem, amikor el­kapott. Jenci élt-halt a Frdiért, olyan nála sohasem létezett, hogy a meccseken ne harcoljon teljes erőbe­érdekli, a Fradi diadala. Vége lett a mérkőzésnek, és mi pontosan olyan barátok voltunk, mint előtte. A kö­zönség sokszor azt hihette, hogy a bírói sípszó után majd egymás torká­nak ugrunk. De nem ez történt: Je­nővel átkaroltuk eymás vállát és így hagytuk el a zöld gyepet, az örökran­gadók helyszínét. Ha valaki megkér­dezi tőlem, hogy kit tartok az igazi, eszményi fradistának, elsőként min­dig Dalnoki jut eszembe... Gyenes J. András dobással. A legtöbbre azt értékeltem nála, hogy kemény volt, férfiasán küzdött, de gonoszul, stikásan nem fölemlítette meg a szélsőket. Akad­tak balhátvédek, akiknél bizony kapkodni kellett a lábamat, mert rúg- tak-vágtak, sunyin próbálták harc- képtelenné lenni az embert. Dalnoki Jenő becsületes, igazi sportember |É volt.- Az örökrangadókon gyakran pankrációnak tűnt a párharcuk, s ennek ellenére így szeretik, tisztelik egymást. Ha megrúgsz is imádlak én...- Azért tudunk ma öreg fejjel is így beszélni egymásról, mert a pá­lyán való vetélkedésünk mindig kor­rekt keretek között zajlott. Előfor­dult, hogy szemtől szembe úgy lé­pett oda, hogy azt hittem a szemem is kiugrik és a csillagokat láttam, de tudtam egyes egyedül a győzelem TENISZEZZEN a HOTEL FTC csodálatos sportközpontjában lévő PÁLYÁIN! Május 1-jétől október 31-ig: naponta reggel 6 órától sötéte­désig PÁLYABÉRLÉS: 200 Ft/óra -KÖZÜLETEKNEK KEDVEZMÉNY,- EGYÉNI ÉS CSOPORTOS OKTATÁS,- TANFOLYAMOK KORHATÁR NÉLKÜL,- USZODAHASZNÁLATI LEHETŐSÉG. ÉRDEKLŐDNI: A HELYSZÍNEN! TANFOLYAMOK: 2800 Ft/fő május 1 -jétől július 1 -jéig FELNŐTT KEZDŐ (14 éves kortól): kedd-csütörtök 17-18.30 óra GYERMEK KEZDŐ (14 éves korig): hétfő-szerda 17-18.30 óra JELENTKEZÉS: a HELYSZÍNEN április 26-30- ig 16-18 óráig, illetve a tanfo­lyam időpontjaiban folyamato­san. Kékvérűek... „Győzzön a jobbik...” Schlanger József nevét az újságok levelező rovatainak olvasói le­galább olyan jól ismerik, mint az MTK mérkőzéseinek rendszeres lá­togatói. A nyolcvanadik évében járó sportembernek az örökrangadók mindig külön csemegét jelentettek. Családjával 1930-ban költözött fel Budapestre. Addig a szombat- helyi Sabáriának szurkolt, ám egy MTK-Budai 11 összecsapáson a kék-fehérek elkötelezett híve lett.- Lenyűgözött a játékuk, csodálatos csapatot láthatott akkor a kö­zönség: Szabó-Mándi, Bíró-Sebes, Turay, Dudás-Sass, Müller, Cseh II., Kardos, Titkos összeállításban lépett pályára a kék-fehér tizenegy- mondja Schlanger Józsi bácsi. De nem késlekedik egy „bomba Fra­di” összeállítással sem: Háda-Takács /., Korányi-Lyka II., Sárosi, Lázár-Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. Már csak azért is meg­jegyeztem ezt a csapatot, mert ők győztek a kedvenceim ellen 5—1 -re a Hungária körúti pályán! Igaz, akkor a Fradi 100 %-os bajnokságot nyert... Az elkötelezett MTK-hívő egyszersmind hatalmas zászlógyűjte­mény tulajdonosa. Kétezer fölött van a kollekciójának a darabszáma! Persze nem mindet kapta. Mesterségét tekintve ugyanis szabómes­ter. Mestersége címere már lakása bejárati ajtaján tájékoztatja a láto­gatókat, milyen helyre tévedtek. A névtől jobbra fedezhető föl a mes­terség és a szenvedély szimbóluma. A kék-fehér jelképet 10-10 cen­timéteres kék, illetve fehér szabócentiből nyisszantotta le, s mint va­lami rendfokozat stráfjai a katonatiszt vállán, úgy virítanak egymás fölött a centidarabok. A név másik oldalán pedig szintén centiméterből- ám zöld színűből - egy fóka sziluettjét ollózta ki és az állat fehér labdát bűvöl orra hegyén, ahogy azt a cirkuszi jelenetekből már meg­szoktuk. Voltaképpen érdekes, hogy azt MTK-ért bizonyára utolsó erejéig lelkesedő ember szívében nincs kizárólagos helye a kék-fehér gárdá­nak, jut aprócska zug más színeknek is. Például a szombathelyi és Üllői úti zöld-fehéreknek is.- Sok régi fradista barátommal tartom a kapcsolatot ma is. Mé­száros Dodónak ott voltam a 70. születésnapján, de Marosi Janit is a Fradi étteremben köszöntöttem. (Zárójelben mondom: a Fradi étte­remben „bajnok ételek" kaphatók - sokszor „belopakodom" egy-egy jó ebédre...) Az, hogy Schlanger úr jól érzi magát a fradisták között, sokan ta­núsíthatják. Az FTC Admira elleni emlékezetes bécsi meccsén, majd a szegedi visszavágón is a fradisták különbuszával utazott és a lelátón ő is ott szurkolt - MTK jelvénnyel a gomblyukában...- És mi lesz az eredmény a jubileumi örökrangadókon?- Győzzön a jobbik...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents