Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / 5.
ZÖLD SASOK Ők mondták ALBERT FLÓRIÁN, a szakosztály alelnöke:- Örökrangadó? Nekem egy örök barátság villan fel-e szó hallatán. Salamon Béla bácsival a hajdani híres komikussal és örökös MTK szurkolóval együtt dedikáltunk a Kálvin téri áruházban. Annélkül, hogy összebeszéltünk volna - az egymás klubjai és személyes tiszteletből - Béla bácsi fehér ingben és zöld nyakkendőiben, én pedig kék-fehér pulóverben mentem a találkozóra. Amikor megláttuk egymást a „harci színekben” persze, hogy összeölelkeztünk... NYILASI TIBOR vezetőedző':- Nekem az 1974-es örökrangadó azért is felejthetetlen, mert ezen a 2- 1-es meccsen először győzött a Fradi az új Üllői úti stadionban. És ennek az első győztes csapatnak 19 évesen a tagja lehettem. Gólt ugyan nem szereztem, de volt egy „történelmi tettem”: az új stadionban én lőttem az első kapufát... MÁTRAI SÁNDOR, az FTC rekorder válogatottja:- Életem első örökrangadóját 1953-ban, tehát 40 éve(!) az Üllői úti pályán játszottam. Ebben az évben hoztak fel Orosházáról és rögtön a mélyvízbe dobtak. Igaz 2-1 -re kikaptunk ezen az emlékezetes mérkőzésen, de én akkor is szívesen gondolok vissza rá. Azon a meccsen még középcsatárt játszottam... Az örökrangadók hangulata akkor is a régi volt, a légkör őrizte a hagyományokat, legfeljebb a két klub neve változott... RÁKOSI GYULA, az FTC örökös bajnoka:- Örökrangadó - 1960. Ez egy olyan esti meccs volt ahol 4—1-re győztünk. Az utolsó öt percben dü- börgött a vastaps... Félidőben már 3- 0- ra vezettünk - szóval szép esténk volt. Szurkolóink az újságokból fáklyákat gyújtottak, és úgy nézett ki a Népstadion mint egy hatalmas karácsonyfa. Ez a siker azért maradt életre szóló élményem mert az MTK ellen mindig rendkívül nehéz, kemény csatákat vívtunk. Megkeserítették az életünket, még akkor is ha esetleg nem voltak csúcsformában.- Ha az örökrangadókra kell emlékeznem, akkor az 1957 májusában játszott MTK-FTC mérkőzés jut eszembe, amikor hosszú évek után mindkét csapat végre ismét, régi patinás nevét viselhette. Sajnos 1-0-ra nyertek a kék-fehérek, pedig ha visszagondolok, végig hajtottunk és jól is játszottunk. Ám a góllövéssel hadilábon álltunk. Aztán ahelyett, hogy győztünk volna egy vitatható 11-essel kikaptunk. Sándor Csikar a meccs végén odalépett hozzám, s így vigasztalt:- Pali frankó nem volt 11-es, de a bíró megadta, most én beszéljem le róla?!01yan határozottan állította, hogy büntető volt, miért vegyük el szegénynek az önbizalmát?...- A négy kupadöntőből nekem nem az MTK elleni a legemlékezetesebb. Az 1972- es kupadöntőt a - úgy emlékszem a Népstadion füvesítése miatt - a Megyeri úti pályán játszottuk. Ellenfelünk a Tatabánya jó formában volt, tudtuk nehéz kilencven perc vár ránk. így is volt Flóri utolsó percekben elért góljával 2-1 -re győztünk. Az én nagy pillanatom a 18. perc körül érkezett el: a védők röviden fejeltek ki egy labdát, érkeztem - és a 16-os vonaláról kapásból a kapuba lőttem. Szóval ez pályafutásom egyetlen kupadöntős gólja... Ők mondták Lipcsei I - Lipcsei II Hogy repül az idő! Bizonyára sokan emlékeznek még, hogy hosszúhajú, Kazincbarcikáról igazolt srác süvölvény korában bemutatkozott a Ferencváros labdarúgócsapatában. Aztán ugyanő fényes üstökösként végigszáguldva honi labdarúgásunk egyre sötétebb egén bombaerős lövéseivel, parádés szólóival szétzilált jónéhány védelmet itthon és külföldön egyaránt. Majd magára húzhatta a címeres mezt is, ahol ugyan nem aratott eddigi produkcióival osztatlan sikert, de azt senki nem vitatja, ez a Lipcsei Péter a magyar futball egyik legnagyobb reménysége. És már nem is olyan gyerek! Igaz, a huszonegy életév matuzsálemi kornak sem nevezhető, de ez a fiú már mindenképpen felnőttnek tekintendő. Április 29-e óta ugyanis nemcsak férj, hanem családapa is egyben.- Hát igen, Péterke azon a csütörtöki napon, hajnali 2 óra 40 perckor látta meg a napvilágot - mondja boldogan a „nagy” Lipcsei. - A súlya 3 kiló 40 deka, a hossza pedig 52 centiméter volt, úgyhogy jókora bébi lett belőle. Rakoncátlan kiskölyök volt az anyja hasában, állandóan rúgdalózott, persze mit várjon az ember a futballista fiától. A szülés szerencsére könnyen folyt le, a feleségem, Márta és a baba is remekül érzik magukat.- Tény és való, talán ez volt az eddigi legszebb „gólod”. Milyen érzés gyakorló apának lenni?- Kicsit fárasztó, de a legörömtelibb feladat a világon, amit el tudok képzelni. Csodálatos.- Egyébként mit szerettetek volna jobban, fiút vagy lányt?- Teljesen mindegy, csak az a lényeg, hogy egészséges legyen. Az ultrahangos vizsgálat alapján már előre számítottunk arra, hogy fiú lesz. Természetesen nem keseredtem el miatta. Persze, ha kislány, akkor meg azért örülnék.- Mikorra terveztek Péterkének egy kistestvért?- Most egyből még korai lenne, majd meglátjuk. Időnk van bőven. Mindenesetre azon leszünk, hogy tovább bővüljön a családunk.- Szinte önmagától merül fel a banális kérdés: az utód is labdarúgó lesz, ha megnő'?- Ezt nem tudom, de könnyen a labda bűvöletébe eshet. Hiszen jónéhány évem van még hátra a futballpályán, legalábbis remélem. Ha sokszor látja az apját, ő is hamar beleszerethet ebbe a játékba. Különben is, nálunk családi hagyomány, hogy a férfiak fociznak. Édesapán is hosszú évekig játszott, majd edzősködött. Egyáltalán nem kizárt, hogy a fiam is beáll majd a sorba. A rúgótechnikája biztos jó lesz, ezt az anyja már tapasztalhatta.- Most már ha jól számolom, három hetes a csemetéd. Nem kiabálja már, hogy hajrá, Fradi?- Üvölteni nagyon tud, szurkolni azért még nem. De ami késik, nem múlik. Lesz alkalma megtanulni. Abban viszont biztos vagyok, ha gólt lövök, ő is örül. A szíve ugyanis fogantatása óta a zöld-fehér színekért dobog. (naszály) Zöldvérüek... „Apám? Ő sajnos MTK szurkoló...” A nevem Gál László - 32 éves, fradista vagyok, a Fradi szurkolói csapatának a titkára, csapatkapitánya. Az, hogy fradista lettem döntően két embernek köszönhetem. Nagyapám, aki suszter volt, nos ő csinált nekem először egy futballcipőt - gyermekkoromban azzal rúgtam a labdát. Nagyapa óriási Fradi szurkoló volt, de a hatvanas években egyszer a stadionban rosszul lett és az orvos eltiltotta a meccsrejárás- tól. Azért néha kézenfogott és csak kijött velem a pályára. Botlik Ferenc szintén óriási fradista volt, velünk egy házban lakott. Tetszett a Fradi fanatizmusa, nagy hatással volt rám. Sokszor, mint a fiát hurcolt ki a Fradi meccseire. Apám? Sajnos kivétel erősiti a szabályt - ő MTK szurkoló! Vele a lelátón is, otthon is csak cukkoljuk egymást... Együtt voltunk kinn azon a bizonyos botrányos Hungária körúti meccsen, amikor a fradisták kővel dobálóztak. Csak éppen arról nem esett szó, hogy a rendőrség a normálisan viselkedő szurkolótáborunkat erőfitogtatással, mutogatással mennyire provokálta. Na, de ez már reméljük mindörökre a múlt, és nem lesz több ilyen eset. Tudom, hogy a mi szurkolótáborunk sem földreszállt angyalokból áll, de nem is a Gonosz földreküldött martalócai. Ezt magam is tapasztalhattam - nem csak a lelátón, hanem a szurkolói csapatban is. Kellemesen csalódtam a lelátók úgymond nehéz fiúiban, a kemény magban... Valamennyien hihetetlenül imádják a Ferencvárost, mindenre hajlandók a Fradiért! Segítőkész fiatalok, koruk minden jó és rossz tulajdonságaival. És a labdát is jól kezelik. Május 25-29 között valószínű, hogy résztveszünk a klubcsapatok szurkolóinak Európa Bajnokságán - Németországban. Az MLSZ és a Szerencsejáték Rt. anyagi segítséget Ígért, míg Deák László az FTC elnökhelyettese a Fradi busz díjtalan használatát helyezte kilátásba. Mintegy 14—16 csapat szerepel ezen a tornán, a meccsek 2x20 percesek, természetesen naponta több találkozó van. Jó lenne ha sikerrel mutatkozhatnánk be... Én a középhátvéd poszton szerepelek, dehát az én technikám nem éppen Albert- féle. Egyébként a mai gárdából éppen ő a nagy kedvencem, mind a pályán, mind a magánéletben nagyon tetszik a mentalitása. Baráti viszonyunk számomra sokat jelent. Természetesen a csapat többi tagjával is kitűnő a kapcsolatom, tetszik a társaság körül kialakult légkör. Az Üllői út légkörénél pedig nincs csodálatosabb... OROSZ PÁL, az FTC örökös bajnoka: VÉPI PÉTER, az FTC négyszeres kupagyőztes játékosa:
