Zöld Sasok (1990-2005)

1993 / 3.

MELLÉKLET 9 55 Ez a munka csak szerelemből megy...” Az ilyen emberekre szokták mon­dani, hogy régi bútordarab. Golecz Lajos, a Ferencváros labdarúgó­csapatának csupaszív intézője bizony jónéhány esztendőt húzott már le az Üllői úton. Jelenlegi munkakörét immáron hét éve tölti be, s aligha akad olyan valaki, aki bármilyen ki­vetni valót talált volna eddig tevé­kenységében. Szobájába belépvén mindig ugyanaz a mosolygás, tekin­tet néz vissza göndörödő ősz haja alól.- Sportolói múltadról meglehető- sen keveset tudunk. Egyáltalán van ilyesmi a hátad mögött?- Hogyne! Néhány évig első osz­tályban kézilabdáztam. Igaz nem itt­hon, hanem Svédországban.- Olyan hamar profiként kerested a kenyeredet? Azokban az időkben ez csak igen kevesekenek adatott meg.- Ha azt is elárultam volna, mikor mutatkoztam be a skandinávok élvo­nalában, mindjárt értenéd, miért ját­szottam odakinn. Az 50-es évek vé­gén rengeteg magyar sportoló kötött szerződést külföldön...- Vagy úgy. Gondolom, 1956-ban vándoroltál el a messzi és hűvös északra. Miért kellett elhagynod az országot?- Azért, mint sokan másoknak. Tizenhat évesen diákként részt vet­tem a forradalomban. November 23- án Kelenföldről elindult egy vonat és felpattantam rá. Csornán leszálltam, bolyongtam egy kicsit a mocsárban - nem vicc, vagy ötször visszatéved­tünk a határ innenső oldalára, de vé­gül sikerült eljutnom Linzbe. Onnan utaztam Svédországba, Karlskuga városába.- A csapatod nevére még emlék­szel?- Hogyne! A helyi fegyvergyár, a Bofors gárdájába szerepeltem, de nem hosszú ideig, mert megsérültem. Aztán 1960-ban hazajöttem.- Nyilván már akkoriban is a Fra­di szurkoló voltál.- Ez csak természetes. A fiam jól futballozott, egyből idehoztam le az Üllői útra. Mint szülő, gyakran jár­tam be a székházba is. Nagyon sze­rettem volna tenni valamit a klubért, s nem akartam elszakadni a sporttól sem. így beiratkoztam sportszerve­zőire, amit el is végeztem. Amikor Dalnoki Jenő lett az ifjúsági szövet­ségi kapitány, maga mellé hívott technikai vezetőnek. Nem sokkal ké­sőbb szóltam Havasi Misinek, hogy­ha esetleg elkelne egy kis segítség a Fradinál, hát nekem nem kellene két­szer szólnia.- Vagyis csak egyszer szólt.- Szegény Pusztai Lacival megbe­széltük, hogy egyik nap majd hár­masban átbeszéljük a feladataimat. Másnap volt a baleset... Az őteendő­iből is részt vállaltam. Később olyan napok is voltak, hogy teljesen egye­dül intéztem a csapat ügyes-bajos dolgait. Havasi Misit elhívta az MLSZ, szóval én intézem a dolgo­kat...- Akkor hamar belejöttél. Tulaj­donképpen mit is csinálsz a szakosz­tálynál?- Hosszú lenne mindent elsorolni. Én intézem a mérkőzések lekötését, milyen mezben játszanak a fiúk, hogy az igazolások mindig rendben legyenek, melyik étteremben ebé­delünk a vidéki meccsek előtt. Én adom ki a tiszteletjegyeket, nálam vannak a jegyzőkönyvek is. Mon­dom, a játékosokkal és a csapattal kapcsolatos minden apró munkát én végzem el. FAIR PLAY!- Más egyesületnél is szívesen megcsinálnád ugyanezt?- Szó sincs róla, ez csak szerelem­ből megy. El nem tudnám képzelni, hogy máshol is így lótnék-futnék mindenért. Egyrészt ezt a klubot imá­dom, amióta az eszemet tudom, más­részt nagyon jó a viszonyom a veze­tőséggel. Szívós Pistáék, Albert Fló- riék, no és Nyilasi Tibi mind nagy­szerű sport- és magánemberek, élve­zet velük együtt dolgozni. Meg aztán itt van a meccsek hangulata... Hát hol van ilyen fantasztikus szurkolótá­bor, ahol ilyen csodálatos odaadással buzdítják a kedvenceiket. Szóval na­gyon jól érzem itt magam.- Te Lajos, neked nem is itt van a főállásod. Mi a civil foglalkozásod?- A Ravillnál van a munkaköny­vem.- Már ne haragudj, de hogy tudod egyeztetni a két egész embert kívánó feladatokat időben ?- Megoldom. Vagy délelőtt va­gyok a Fradinál és délután a Ravill­nál, vagy fordítva. Nem olyan ördön­gösség ez. Főleg, hogy itt is könnyen utolérhető vagyok meg ott is. Mind­két helyen. Ja, azt nem is mondtam, nekem az első itthoni munkahelyem is a Ravill volt. Több mint 30 éve dolgozom ott, úgyhogy nemcsak itt vagyok régi bútordarab a háznál. Naszály György Bodnár Józsefet, a Fradi gyúróját akár Fair Play díjra is jelölhetik az idén. Történt, hogy a csodadoktorként ismert szakembert felkereste Brockhauser István, a Kispest kapusa. A futballista akkor már napok óta maródi volt, derékbántalmai miatt nemhogy a kapuba sem tudott beállni, még a mozgás is nehezére esett. Bodnár József nem gondolkodott, nem mérlegelt, hogy a legnagyobb ve- télytárs egyik legjobbjának kell segíteni, speciális, csak általa alkalmazott manuálterápiával meggyógyította a sérült kapust. Bodnárt egyébként igazi szaktekintélynek ismerik el, több olyan diplomával rendelkezik, amely bizonyítéka annak, hogy nagyon komolyan veszi a mesterséget, amely hivatalosan gyógymasszőr... (Sport plusz Foci) Bodnár Jóska kerékpárversenyzó'i korszakában - és napjainkban... Álló sor balról: Teplán Gyula, Fülöp József (edző), Sarkadi Nagy Zsigmond, Goda Gyula edző, Morcz László, Schillerwein István vezetőedző', Elől: Gábor András, Bodnár József, Szűr István, Bürger Ferenc, Szűcs Gábor Autogram múzeum A legendás T-betűs csatár három hajdani csillaga az FTC örökös baj­noka kitüntetéssel - bő egy évtizeddel ezelőtt... Balról: Takács II József, Kohut Vilmos, Toldi Géza. Már csak kézjegyük­nek és emléküknek tiszteleghetünk...

Next

/
Thumbnails
Contents