Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / 3.
1 i 10 MELLEKLET Nyilasi Tibor- Pontosan húsz éve vettél részt az FTC első csapatának afrikai túráján. Mire emlékszel?- Igen. 1973 nyarán Togóban, majd Elefántcsontparton szerepeltünk. Újoncként én is résztvehettem ezen az úton, ami azért is felejthetetlen, mert az FTC első csapatában - szinte hihetetlen - de Abidjanban játszottam az első nemzetközi meccsemet. Csak csereként léptem a pályára, s bár 6-1- re győztünk, nekem a gólszerzés nem sikerült. Még egy emlék: Abidjanban a hotel előtt találtam egy kis majmot - órákon át „sze- lidítgettem”- A mai fiatalok nem emlékezhetnek első Üllői úti gólodra...- Bizony jövőre már annak is húsz éve... A Telstar elleni nemzetközi mérkőzésen szereztem. Nagyon boldog voltam, hiszen a góllövés öröme akár ifistaként, akár öregfiúként megszokhatatlan gyönyör. Képzelhető, hogy mit éreztem akkor, amikor néhány év múlva a Honvéd elleni rangadón háromszor írták ki a nevem az Üllői úti villanyújságra - gólszerzőként!- Mi a legkedvesebb emléked az Üllői úti stadionban ?- Két bajnokságünneplés. Az egyiket játékosként, a másikat edzőként éltem át. Mérhetetlen boldogság ért 1981 júniusában, amikor a klub történetében először az új stadionban bajnokként ünnepelték a Ferencvárost. Ennek a csapatnak kapitánya, gólkirálya voltam. Csoda, ha örömkönnyek között a meccs után pezsgőt locsoltam a szurkolók közé?! Aztán 11 év múltán edzőként is átélhettem a bajnoki siker édes ízét. Azt az 1992- es júniusi Fradi fiestás éjszakát amíg élek, nem felejthetem... Mégegyszer köszönet mindazoknak, akik ezt az Üllői úti beteljesedést megteremtették.- A kispestiek ellen - immár edzőként - melyik volt a legnagyobb sikerélményed?- Könnyű válaszolni: az 1992-es Kispesten elért 2-0-ás győzelmünk gondolom nemcsak nekem - hanem milliónyi fradistának örök öröm...- Megismétlődik idén tavasszal - immár az Üllői úton - az a bizonyos 2-0-ás siker?- Hol az, az 1-0... NYILASI, A NYERŐEMBER Lehet nyár vagy tél, ősz vagy tavasz, esik vagy fúj, Nyilasi Tibor mindig ugyanazon a ponton áll a Kerepesi úti ügetőpályán. A törzsközönség ezt a helyet csak így nevezi: a harmadik. Ott már véget ér a tribün, alig néhány méternyire az istállóktól. Ez amolyan senki földje, nem nagyon kedvelik a fogadók, hiszen innen nem látni el a célig. De Nyilasi ragaszkodik ehhez a helyhez.- Ez valami kabala ?- A szokás hatalma. Volt két esztendő, 1974-től 76-ig, amikor mindig a céllal szembeni első helyen, a tribünön tanyáztam. Aztán eszembe jutott egy tatabányai masszőr mondása arról, hogy kinek mi jár, ha vonatra száll: „Első osztály, méltóztassék! Második: tessék, tessék! Harmadik: katonák, kofák, hátra a pitlibe!” Hát én hátra mentem, és ott is ragadtam. Nem éreztem jól magam az első helyen.- Nem azért bújik el, mert ciki dolog lóversenyre járni? Régebben ezt tartották, bár ma sem igen dicsekednek ezzel az emberek.- Engem ez akkor sem érdekelt, és ma sem. Tizennyolc éve járok az ügetőre. A galoppot nem szeretem, talán ha kétszer-háromszor voltam kint. A kelenföldi lakótelepen laktam, volt ott egy haverom, ő csalt ki először a pályára. Jól éreztem magam, és ha nincs mérkőzésünk, ma is a korlát mellett állok.- Vannak szerencseszámai ?- Igen. A 19-es, ilyen számú mezben léptem először pályára még gyerekként. Aztán kaptam a 8-ast, sokáig mereven ragaszkodtam hozzá. De jó számom a 14-es is, Albert Flóri viselte, és gyermekkoromban arról álmodoztam, hogy olyan nagy focista leszek, mint ő, és én viselhetem majd tovább ezt a számot. Az Aust- riában a 10-es volt az enyém, nem is akartam megválni tőle.- Mindössze négy szám, egy lottó telitalálathoz kevés.- Nem lottózom, nem totózom.- Megkérdezhetem, hogy mennyivel játszik az ügetőn?- Egy-, legfeljebb kétezer forinttal. Nem is viszek ki magammal több pénzt.- Készül a futamokra?- Hétfőn este már megkapom a Turfot. Többnyire a fürdőkádban tanulmányozom. A szerdai napnak pedig szertartása van. Edzés, ebéd, majd sport, általában tenisz- vagy lábteniszmeeting, utána a haverokkal ki az ügetőre. A feleségem már tudja, hogy szerdánként későn érek haza, megvárom az utolsó futamot is.- Volt nyereménye?- Tizenkétezer forint. De már ez is régen történt.- Önt jól ismerték a bécsi versenypályán is. Az Austria játékosaként gyakran látogatott ki oda.- Csapattársaim szintén szenvedélyes lóverseny-látogatók voltak, sőt hajtottak is versenyen, és ezeket a futamokat nagyon szerette a közönség. Volt, aki versenylovat is várá- solt magának.- Nyilasiból nem lesz lótulajdonos?- Csak pályalátogató, amíg a focival foglalkozom. Egy lóval törődni kell. Olykor kimenni hozzá, megsimogatni, vele lenni, és nekem annyi szabadidőm már nincs.- A felesége soha nem veszekszik az ügető miatt?- Néha ő is kijön velem, meg a gyerekek. S bizony nekik sem tetszik, hogy itt minden annyira elhanyagolt. Nincs egy rendes étterem, ahová a verseny után az ember olykor betérhetne. Én még egy kis játszóteret is el tudnék itt képzelni, ahol a gyerekek lennének. Mindez behozná a ráköltött pénzt. Nem bánom, hogy ki, légyen az magyar vagy külföldi, de vegye meg már valaki az egészet és hozza rendbe. Tessék megnézni azt a bécsi pályát, és összemérni a pestivel! Micsoda különbség!- Más szerencsejátékokat is kedvel?- Hétfő a kártyanapom. Van egy összeszokott zsugacsapatunk. És megrögzött fogadó vagyok, akár focizunk, akár teniszezünk.- Gólkirály, ezüstcipős, Európa- válogatott, kétszeres magyar bajnok, aki az Austria Wien középcsatáraként is sikereket ért el. Most pedig tizenegy év után bajnokságra vezérelte az FTC csapatát. Siker, siker, siker....- Úgy látszik, született nyerőember vagyok. Kivéve az ügetőt. Sebes Erzsébet ITT ÁLLOK ■ VÁLASZOLOK...
