Zöld Sasok (1990-2005)
1997 / Az FTC labdarúgóinak első repülőgépes túrájának 50. évfordulójára
6 ZÖLD SASOK jA SOLTAR LOS MUSCULOSL. FUE LA CONSIGNA DEL "FERENCVÁROSI", AYER Fradisták a Club Espanában csodálatos városban, azt nehéz leírni. Szerintem itt annyi autó van, mint Budapesten lélek... Autóbusszal bejártuk a város egy nagyobb részét. Itt tudtam meg, hogy New York átmérőben 125 km - tehát, mint Budapest—Győr közötti útvonal! Végigmentünk a világ „szívén", a Broadway-n, mely 21 km hosszú. Megnéztünk sok nevezetességet, többek között a kikötőt. Tisztelegtünk a Szabadság-szobornál, mely egy kis szigeten van a kikötő előtt. Láttuk a világ legmagasabb épületét, az Empire State Buildinget, amely 102 emelet magas (1250 láb). Továbbá a 60 emeletes Times szerkesztőségét és kiadóhivatalát, az egzotikus szépségű kínai negyedet. Természetesen New Yorknak is vannak árnyoldalai. Rendkívül rossz a levegő a magas házak és a sok autó miatt. Szinte fuldoklik a „falusi” levegőhöz szokott tüdőnk... A kirándulásnak vége, most szálltunk a gépbe. Nagyon fáradt már a társaság, hiszen két éjjel nem aludt. Az ezüst színű gép az Eastern Air Lines amerikai társaság 4 motoros óriásgépe, amely 42 személyt fogad. Egyelőre nem tudom, hogy mi a következő állomás, azt hiszem Houston. Az első Fradi-tréning Mexikóban. Az ESTO is publikált fotót az eseményről... Mexikó City-ig még sok-sok kilométer hátra van. Sajnos a gépben nem engedik meg, hogy könnyítsünk ruházatunkon, itt a hölgyek és urak elegánsan utaznak. A férfiakon a nagy hőség ellenére nyakkendő és kalap van. Élmény nélküli ez a repülés, már szinte unalmas. Az út beszélgetéssel és térképnézéssel, képeslapok böngészésével telik. Érkezésünk Houstonba, ahol most 21 óra van. Július 15. Houstonban egy órája vagyunk és úgy érezzük magunkat, mintha egy cowboyfilmet néznénk, csak már modernebb kivitelben. Ahogy rohanunk az autóval a repülőtérről a város felé vezető országúton, egy sípoló „préri" vonat előtt húzunk el az éjszakába, úgy ahogy a filmeken is látni. Beérve a városba, az elég barátságos benyomást keltett. Bárokban, a férfiak nagyszélű kalapokban ülnek. Általában a nők is, a férfiak is elegánsak. A Szabó Ferivel vagyok együtt a szállodai szobában. A falra szerelt automata rádióba 25 cent bedobása ellenében, nagyszerű jazzműsort hallgathattunk. A társaság 11 tagja, ma reggel 7-kor indult utunk végcélja felé. Ugyanis a repülőgépen csak 13-an tudnak közülünk elmenni. Mi - Opata edző, Csikós, Szabó, Onódi, Csanádi, Szőke és gyulai csak délután egy másik géppel indulunk utánuk. Mexikó City-ig még ezer kilométert kell megtenni. Most ismét a Pan American gépén utazunk, 2 motoros utasszállító, de ugyanazokkal a kényelmi berendezésekkel van ellátva, mint a 4 motoros. Nem szállunk magasan, mert utunk végcéljáig háromszor is le-fel szállunk. Gépünk kevés utast visz, mindössze tizenöten vagyunk. Tampicóba érkezés 19.30-kor. Itt mivel 15 percet fogunk várakozni, a repülőcsarnokot elhagyva párperces utat tettem meg ezen az igazi trópusi vidéken, hogy kíváncsiságomat kicsit kielégítsem. Most kezd a nap lebukni, de ennek ellenére is 38 fokos hőség van. Mindenhol csak forró égövi növényeket látni. Rövid nadrágban, könnyű ingben vagyunk - itt ijesztően meleg a klíma. Továbbindulunk és a tervek szerint 21.30-kor érkezünk Mexikó City-be. Mexikó, City-be teljesen kimerültén érkeztünk. Összesen 26 és fél óráig voltunk a levegőben, ágyban csak egy éjszaka aludtunk! Július 16. Fogadásunkra az itteni magyar kolónia teljes létszámmal megjelent. Hatalmas két zászlót tartottak a kezükben, az egyik piros- fehér-zöld, a másik zöld-fehér színű „Isten hozott, Fradi!” felirattal. Mindenki magyar és mexikói kis zászlót tart a kezében, amely színekben egyforma, csak a megfordítottja a mexikói... Mexikói népviseletben egy 12 tagú zenekar játszik. A gépről leszállt csapatot nagy ovációval fogadták. A mexikói szövetség elnöke és főtitkára meleghangú beszédben üdvözölte a ferencvárosiakat és valamennyiünknek virágcsokrokat nyújtottak át. Nagy László elnök úr válaszolt az üdvözlésekre, majd megkezdődött az újságírók és fényképészek rohama. Nagyon jólesett a szívélyes fogadtatás az itt élő véreinktől. Nagyon boldog percek voltak, hiszen amint érzékelem egy kis Magyarországba jöttünk. A repülőtérről a szállóba hajtattunk és itt lemostuk az út porát. A Hotel Cuba lesz 6 héten keresztül az otthonunk. Ez egy 9 emeletes modern szálloda, amely minden kényelemmel ellátott, egy szoba hallos és teljes komforttal rendelkezik. Opata edző lett a szobatársam. Július 17. Új otthonunkban az ébredéskor bizony első pillanatokban összeszedtem gondolataimat, mert napjaink eddig az utazástól voltak kuszák és zavarosak. Az időjárás itt enyhébb, mint Texasban volt. Reggeli után sétára indult a társaság. A város külseje ■ erősen spanyol jelleggel bír, úgyszintén lakói is. A város gyönyörű, részünkről leírhatatlan szépségű. Körös-körül háromnégyezer méter magas hegyek ölelik át - csodálatos látvány. 2400 méter magas fennsíkon épült ezért a városban a levegő nagyon ritka, ezt a szervezet bizony erősen megérzi - ezt csak sportszempontból értem. Ma már kipihenjük magunkat, s holnaptól elkezdődik az itteni edzések, majd mérkőzések sora. Július 18. Ma délben 12 órakor tartottuk az első tréninget az elkövetkező mérkőzések helyszínén, s nagy Azték-futballstadionban. Azért délben, mert a mérkőzések is akkor kezdődnek majd, sajnos 40 fokos melegben! Ez a tréning inkább tüdő tréningből állt, hogy a ritka levegőhöz jobban hozzászokjon a szervezetünk. Bizony tíz percnyi futás után először azt éreztem, hogy szétszakad a mellkasom, nem kaptam levegőt. Este elmentünk egy bárba, de bágyadtak, fáradtak voltunk - a rossz hangulat miatt hamar hazamentünk. Július 19. A nap városnézéssel, magyar testvéreink fogadásával, majd levelezőlap írással telt el. Remélem ezeket meg is kapják otthon... Délután egy autókiránduláson vettünk részt, fel a hegyekbe, mivel ott még ritkább a levegő - s ez a mérkőzésen előnyünkre szolgálhat. Vacsora után egy bárban voltunk, s nagyszerű műsorban volt részünk. Hazajövet, még elalvás előtt leírom a napi étkezési rendünket és helyet. Étkezést a szálló melletti „Club Espana”-ban kapunk. Ez a leggazdagabb mexikói egylet gyönyörű 4 emeletes, luxuskényelemmel ellátott, kitűnő konyhájú étterme, plusz van itt 20 kuglipálya, biliárd- és kártyatermek, könyvtár, társalgók, bár. Sajnos, „hála” Opata Zoli bácsinak, ennek csak a hírét hallottuk. Az étteremben
