Zöld Sasok (1990-2005)

1997 / Az FTC labdarúgóinak első repülőgépes túrájának 50. évfordulójára

7 ZÖLD SASOK elhelyezett 10 méter hosszú és 4 méter széles nagy üvegvitrint viszont nap mint nap látjuk. Ebben a kis sportmúzeumban több, mint 400 db különféle arany, ezüst trófea kapott helyet. A koszt nagyszerű, mindenki hízik. A banánevés világrekordját Puskás Öcsi tartja: ebéd után 14 egységgel! Szusza Ferit egyelőre keveset játni a közös asztalnál, ő állandóan alszik. Általában jó kedélyben és hangulatban nincs hiány. Onódi Bandi egyébként a pincérek réme. Nagy étvágyról és falánkságról tesz tanúbizonyságot, külön pincér szokta felszolgálni, aki délelőttönként egy süketnéma iskolában tanulja a mutogatásokat, hogy megértse Bandi barátunk kívánságait. A Szőke-Gyulai „házaspár" a tánc­parkettet vizsgálják műértő szemmel. Sárosi Gyurka állandóan ír, vagy magyar honfi­társainkkal beszélget. Henni Gézának egyelőre a tréninglátogató közönség előtt van nagy sikere, amikor hanyatt vetődve megrúgja a felső kapufát! Nagy és főleg hangos kártyacsaták verik fel a pillanatnyi csendet, ennek állandó résztvevői: Mike- -Szabó-Szőke-Puskás. A tartalék Opata Zoli bácsi. Biliárdpartikat is alakítottunk, ezeknek résztvevői változóak. Ellenem azt a vádat hozták fel, hogy napközben a mamák­nak udvarolok, majd este a lányaiknak te­szem ugyanezt... Csanádi „Abbé” operabarát lett, külö­nösen a „Carment" szereti. Hernádi Pali, a rosszmájú megjegyzi, hogy a hölgyet is Carmen néven becézik, aki Csanádi társaságában látható. Hernádi Pali külön spanyol-magyar szótárt készített a nősek­nek és külön a nőtleneknek. Részlet a nősök szótárából: „Takarodjék jnnen, én nős, csa­ládos ember vagyok!’’ „Én nem táncolok... ” Részlet a nőtlenek szótárából: „Ma- gácska tetszik nekem! Sétáljunk a hold­világnál. Szép szemei vannak és mily bár­sonyosak e kis kacsók." Külön fejezet illeti Nagy László elnök urat, aki a sok meghívás közül nem tudja, hogy melyiket fogadja el. Később megtudtuk, csak a lányos házaktól fogadott el meghívást. Lakat Karcsi barátunkkal külön kell foglalkoznom. Mindenki tudja, hogy a hazai sportsajtó részére tudósításokat küld. Tehát mindnyájan igyekeznek vele jóba lenni, nehogy az otthoni hölgyeket is tudósítsa az itteni „történetekről". Ő egyébként a társaság krónikása, újságírói pályára készül. Szerintünk nem lesz jó újságíró, mert mindig csak az igazat írja. Többek között az egyik hazaküldött tudósításában megírta, hogy a stadion egyik érdekessége: a nézőteret a játéktértől nem csak drótkerítés, hanem vizesárok is elválassza. Erre otthon a Játékvezetői Testületben - mint ezt elképzelem - nagy riadalom támadt, hátha ezt a magyar pályákon is bevezetik. itt próbálom leírni a stadion külsejét. A bécsi stadionhoz hasonlítható, teljesen modern építményű. Kör alakú beton lelátók, pontosan 80 ezer szurkoló befogadására alkalmas. Nagyszerű öltözőkkel, fürdőkkel tornateremmel van ellátva. Magyaror­szágnak kívánok egy ilyent... Július 20. Elérkezett Mexikóban az első Fe- rencváros-mérkőzés napja. A mérkőzés délben 12-kor kezdődött, amikor is a hőség szinte elviselhetetlen. Ennek a kezdési időpontnak az a magyarázata, hogy a futballstadion mellett lévő aréna (120 ezres!) műsora 3-kor kezdődik, s bizony ez a főbb attrakció. Ennek befejeztével úgy általában 6-kor megérkezik az elmaradha­tatlan trópusi zápor. Tehát csak így lehetett a műsort összeállítani... Itt a mérkőzések sokkal-sokkal nagyobb ünnepélyességgel kezdődnek, mint nálunk. A zászlódíszbe öltözött stadion, a mexikói zenekar pattogó muzsikája fokozza az amúgy is emelkedett hangulatot. A pálya felé vezető úton autóbuszunk rádióján hallottuk a stadionbeli hangolásról a már játszó zenekarokat, a kiabálásokat. Kiérve a stadionban látnunk kellett a több ezer autót, melyek egy külön parkot alkottak. Felejthetetlen lesz számomra az, amikor az első mérkőzésünk előtt a Zoli bácsi és Sárosi, mint csapatkapitány vezetésével fel­vonultunk egy hatalmas méretű nemzeti zászlóval. A nézőtér tombolt. Mindannyi­unknak könny csillogott a szemében és arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne ha ezt otthon láthatnák. Mintegy 60 ezer néző hatalmas lelkesedéssel ünnepelte a felvo­nuló csapatokat. Nagy László Puskás Mexikóban is kedvenc volt... Felemelő volt, hogy a mexikói köztár­sasági elnök külön üdvözölte Nagy László elnök urat és meghívta a saját páholyába! VERACRUZ-FTC 3-2 G: Sárosi, Mike Henni-Rudas, Kispéter—Mészáros, Kéri, Hernádi—Mike, Gyulai, Sárosi, Puskás, Lakat. Cs: Szabó, Szusza, Onódi Sajnos nem úgy sikerült az eredmény, ahogy azt vártuk, mert kikaptunk a mexikói bajnoktól. A fiúk gyengébben játszottak a szokottnál. Ezt a vereséget egyébként az itteniek előre jósolták a nehéz klíma miatt. Hiába ehhez idő kell - amíg megszokjuk. Rudas, Kispéter, Mészáros, Hernádi és Lakat játszott elfogadhatóan. Mérkőzés után átmentünk a szomszéd­ban lévő bikaviadal-arénába. Este hivatalosak voltunk vacsorára, egy itteni magyar barátunk, Weinstein Lajos mulatójába. Nagyon jól éreztük magunkat, tánccal és nótázással szórakoztunk éjjel háromig, majd a vezetőséggel együtt men­tünk vissza a Hotel Cubába. Július 21. A délelőtt olvasással és pihenéssel telt el. Ebéd után egy magyar úr kocsijával elvitt városnézésre. Estére pedig egy magyar családnál vacsoráztunk. A ritkán ízlelt tüzes borok vidám hangulatba ringattak bennünket és vége-hossza nem volt a magyar nóták­nak. Ezek rendszerint könnyekbe fulladnak, mivel a vendéglátó kedves magyarok gyöngyszívű háziasszonyai kezdik el a pityergést, mi pedig az otthoniakra gon­dolva - folytatjuk. Egyébként a rádióban is énekeltünk magyar nótákat, sőt a Fradi-induló is fel­hangzott az egyik adásban. A Fradi-induló végére tettük ezt a mexikói csatakiáltást, aminek persze, hogy frenetikus sikere volt: Una... dós... Trés... Si-ki-ti bum-ala-bim-bom-ba Si-ki-ti-bum-ala-bim-bom-ba Ala-bio-ala-babo Ala-bim-bo-ba Ferencváros Ferencváros-ra-ra-ra Július 22. Délben tréning volt. A délutánjainkat és estéinket, ha az esti meghívások közé tudjuk iktatni, akkor moziban és színházban töltjük. Ahol így testületileg megjelenünk, min­denütt ünnepelnek bennünket. Ez igazán jól esik, hiszen még olyan rövid ideje vagyunk itt, s máris ismernek és szeretnek itt a me­xikói fővárosban. Július 23. Bő tízóraizás után délben a szokásos időben edzésre mentünk. Ma kétkapus játékra került sor 7-7 fős csapatokkal. Egymás ellen vetélkedve a nagy lelke­sedésben alaposan elfáradtunk. Most már a fiúk futás közben nem érzik annyira, hogy ritka a levegő. Biztos vagyok benne, hogy a vasárnapi meccsünkön a fiúknak már jobban megy majd a játék. Egyébként edzésünknek, játékunknak 4000-5000 nézője is volt. Puskás Öcsi volt a kedvenc, aki ördöngős cseleivel és lövéseivel beférkőzött a seno- riták és senorok szívébe. Július 24. A napunk teljes pihenéssel telt el. Csak egy kis vásárlásra mentünk ki az utcára, mert ma kibírhatatlannak éreztük a hőséget. A Club Espanában töltöttük a nap legna­gyobb részét. Július 25. Kora reggel autókba ültünk - melyeket magyar barátaink és a Mexikói Szövetség adott rendelkezésünkre - és előre megbe­szélt tervek szerint szép kirándulásra indultunk a vadregényes hegyek közé. Fel­érve a 3000 m-es magasságba, kiszálltunk a kocsikból és egy rövidke kis kondíció­tréninget tartottunk, a ritka levegő meg­szokása végett. Továbbmenve a cserkészé- seink során megtekintettünk, egy kolostor romjait, amelyet a kísérők szerint az 1600- as években építettek. Lementünk a régen katakombáknak használt helyiségekbe is... Bebarangoltuk a környéket, ahol régen indiánok éltek, visszagondoltunk azokra a regényekre, amelyeket ifjúkorunkban az indiánokról olvastunk. Ezután csodálatos szép szerpen- tinúton leereszkedtünk Xochimilco gyönyö­rű nyaralóhelyre. Hazafelé menet a négy autó között verseny volt és mi győztünk. Az autót Horváth úr vezette, kívülem ebben az autóban ült még Puskás, Csanádi, Gyulai és Szusza. Remek élmény volt a közel 20 méter széles és egyirányú országúton állan­dóan 100 km-es sebességgel való szá­guldás. Mielőtt hazamentünk megnéztük a „Villa de Guadelupe” mexikói védőszentnek a templomát. Rónai Ferenc itt élő magyar ékszerész kalauzolt bennünket, aki elmondta, hogy a templom részére a közelmúltban egy 1 millió USA dollárt érő aranykoronát készített! Természetesen ezt is megnéztük. Majd kinyitották azt a páncélszekrényt is, amelyben csodálatos ereklyék voltak éltévé. Ezt csak a püspök úr jelenlétében lehet kinyitni - de velünk kivételt tettek... Este a vacsoránál kedves vendégeink voltak: Orth György és kedves felesége. Szinte bámulattal tekintettünk a maga idejében, a világ legjobb játékosának kikiál­tott futballistára. Egyébként itt szövetségi edző, és,a Guadalajara csapatának is ő a trénere. Én egyébként most láttam először Orthot és olyan egyéniségnek ismertem Meccs előtti tiszteletkor a hazai zászlóval

Next

/
Thumbnails
Contents