Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-30 / 222. szám
XXVII. évfolyam. 222. szám. mmmKmmmmmmmmmmmmmmmmmmsammmmrnmHßßm A RA 20 FIL L É U. ———irri'ir p——— 1944. szeptember 30., SZOMBAT* ■MMM——li—fmumga tűzetés egy hóra 3.40, negyedévre 9.80 P. Hirdetések díjszabás szerint. Felelős szerkesztő: SZAKALFERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal r Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4- Telefon: 12)5« mmmmmmmmmmmämmmmmmmmämmmmmmmmmmumBmmamüK A kenyér Irta s S^enfgyörcgyi Ferenc Hirtelen éhem nem is tudnám elmondani, hányféle kenyeret ettem már az életemben. Az első. amire élénken emlékszem, az otthoni kenyér volt. Amit édesanyám maga dagasztott és amiből ő vágta nekem a szép nagyi karéjokat. Ilyenkor a kenyér arcderítő illatával telt meg a nagytemplom mögötti kis házunk minden szobája, a kertje, sőt még"1 az utcára is jutott bőségesen. Barna volt a kenyér, de omlós, mint a kalács. Az ízét most ás érzem, mint ahogyan nem felejti el az ember az első, ügyetlen csók illatát sem, amely- !yel mega j án dé ko zt ák. Hogy ennél az otthoni kenyérnél jobbat '•letemben nem ettem, ha ezt mondom, ugy-e ez természetes ? Természetes mindenkinek, akit «zzál tüntetett ki a jó Isten, hogy olyan kenyérbe haraphatott bele, ami az any ai kézből született. Mennél hosszabb ideig részesülhetett ebben a kegyes ajándékban — hitem szerint — annál boldogabbnak mondhatja magát. Nekem nem sokáig tartott. Felettem az égi hatalmasságok úgy döntöttek, hogyrha ke- nveret akarsz enni, keresd meg magad. Megvolt ez a kenyér is. Magam kerestem, ón dolgoztam érte. Ezt a kenyeret már pék sütötte és fehér volt, mint a húsvéti kalács.. Vendéglőkben, kávéházakban géppel szeletelték, mint csemegeüzletben a sonkát és fonott kosarakba hajigálva került az asztalomra. Hogy valóban jobban ízlett-e. ez a magamkereste fehér kenyér, műit az otthoni barna? Nem tettem összehasonlítást. Kenyér volt. Amiért imádkozni szoktunk és dolgoznunk kell. Én legalább is így tanultam. Aztán találkoztam a kukoricakenyérrel. Ezt a kenyeret nem szeletekben adták; hanem ©sak úgy marokszámra. mérték, zsákból. Fent a Kárpátokban, dermesztő, csontsorvasztó télben. 1915-öt írtunk akkor. Homonna, Eperjes üszkös romjai közül már kitakarodott az orosz. Háború volt. Műit most. De a kenyér, a zsákból, marokszámra mért kukoricakenyér — kenyér volt. Ezt a kenyeret sem hasonlítottam össze az anyai kéz dagasztotta barna kenyérrel. Eszembe se jutott. }A Kárpátok harcosai nem a kenyérre néztek, hanem a hófödte, történelmi, ősi bércekre. Csak úgy, mint most. , Hogy el ne felejtsem, zabkenyeret is ettem, A világ meg mindig lángolva égett és •yomorúságos galíciai viskók még nyomorultabb lakói ezt nyújtották felénk, ha betévedtünk hozzájuk, hogy meggemberedeti tagjainkban meginduljon az élet a füstös kemencék mellett. Kleba! — mondták. Hogy kenyér. Bl kellett hinni, mert ők mondták. Azok, akik dagasztották, sütötték, ették. A bécsi Burg- ban, ha véletlenül az asztalra kerül, nem hitték volna el róla. Én elhittem, mert a nyomorult lakói olyan áhítattal nyúltak hozzá, mint a pap a szentelt ostyához. .. - Aztán a francia kenyérre emlékszem, az első világháború utáni francia kenyérre, •mely hófehér volt — inkább kalács, mint kenyér — és méteres rudakban sütötték. A franciák »botoztak« vele, a péküzletekből hazafelé, a gyerekek ezekkel a kenyérrudakkal E üfölték egymást az utcán és a szemetes- ídáknak leiét ennek a fehér kenyérnek kidobott maradékai töltötték meg. Nem asztalról lehúzott morzsák, hanem darabok... Hogy a meggyalázott kenyér százszor állt már kegyetlen bosszút azóta — ott »Valahol Fran- •iaországhan« ezt csuk megemlítem. A magyar ellentámadás során sok községet visszafoglaltunk Makó visszafoglalása folyamatban van — Nagyvárad alatt bekerítették a visszavert bolsevistákat — A Vas- . kapunál megakadályozták a bolsevisták Szerbiába való betörését — A német csatarepülők szakadatlanul támadják a magyar területen támadó bolsevistákat Angliában nagy a csalódás a hollandiai események miatt A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Interiní jelenti: A magyar—román határ mentén a honvédkötelékek a német haj- társakkal karöltve, mindenüít visszaverték a szovjet és román kötelékeket. A magyar csapatok összpontosított támadásban elérték a szovjet erők által megszállt Makó városát. A városban czidő szerint heves utcai harcok dúlínak. Német páncélos erők, amelyek Nagyváradtól délre felgöngyölítették a szovjet arc- vonalat, tegnap megsemmisítették a körülzárt szovjet harcic)3oporíoí és eközben 13 nagy ágyút zsákmányoltak. Tordától két felől szovjet támadások hiúsultak meg. A Vaskaputól délre a német ellentámadások kedvezően haladnak előre. Rövid tűzharc után egy szeri» várost sikerült visszavenni. Nego Intól keletre megkísérelték a szovjet csapatok, hogy átkeljenek a Dunán. A németek megtámadták és szétverték őket. — o — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Intcrinf közlése szerint a magyar ée román határvonal mentén a magyar és német csapatok offenzívája erőteljesen folyamatban v an. A magyar és német csapatok széles arcvonalon átvették a kezdeményezést. Makó körzetében sok helységet visszafoglaltunk. Nagyváradtól délre a messze elűzött ellenséget bekerítettük. Felszántó á nk folyamatban van. Az, esős idő azonban erősen korlátozza a mozgó hadműveleteket. Kunágota lu^ységet visszafoglaltuk. A német légierő állandóan hatásosan támogatta • a magyar és német csapatok földi harcait. Igen sok ellenséges harci egyseget megsemmisítettünk. — o — BUDAPEST. Hétfőre virradó éjtszaka megszűnik a nyári időszámítás hajnali három órakor. Az "tatása a 8. oldalon.) Ü S szép hazában a búzakalászok tengere. Vájjon esik-e az eső, vájjon süt-e a nap? Vájjon kövérre hízva lehajolnak-e az áldott barázdák felé, amelyekre magyarok verejtéke hullott azért, hogy legyen — kenyér. Aztán éjtsza- kánként, ha elnémult a rádió és drága magyar városok neveit sugározta, arra, amerre a búza- tenger ringott, érett — úgy virrasztottam, hogy a szívem a torkomban zakatolt. És velem együtt virrasztóit minden igaz magyar. Szörnyű, borzalmas képek jelentek meg előttem, tüzeket láttam,.4'egekbe nyúló tüzlángokat. Úristen csak ezt ne! Ezt ne engedd! Azt, hogy a verejtékes magyar munkából por é» hamu legyen. És az Úristen kegyes volt hozzánk. Lett kenyér, van kenyér. Igazságosan elosztva" jut belőle minden dolgozónak. Hogy a nagyobb karéj a Kárpátok bércein dicsőségesen harcoló honvédőinké, erről ne feledkezzél meg soha. És igen, itt előttem a kenyér. Sohasem bíráltam a kenyeret — akár fehér volt, álcái" barna — mert a mindennapi kenyeret nem bírálat illeti, hanem himnusz. És most újra itthon Vagyok.^Magyar kenyeret eszem — Istennek hála! ^ már évek óta. Ez az itthoni kenyér hosszú időn át kalács- fehér vojt és bőségesen jutott. belőle a dolgozok asztalára. Aztán »Valahol Nyugaton« eldördüllek a fegyverek és ismét lángbaborult a világ. Ennek már a hatodik esztendeje. A sors parancsoló szava ismét á határokra, a Kárpátok ősi bérceire állították a magyart, kezében görcsösen szorítva azt a fegyvert, amellyel egy évezreden át annyiszor védte már meg a nyugati, kultúrát és civilizációt. Ott áll a honvéd, naponta százszor szembenézve a halállal és mi, itthoniak — a terror- bombázók gyilkos tüzének kísérteties fénye mellett is tudjuk, tudja minden igaz magyar, — hogy a békét, a győzedelmes békét, csak akkor vívhatja ki, ha a hátországból nekik juttatják a legjobb falatot, a legízesebb kenyeret. A kenyér! Igen, tehát a kenyér. A mai kenyér, ó, hányszor, de hányszor’«ébredtem szívezorongó érzéssel, amíg érett szerteszét e
