Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-23 / 216. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. September 23A ZALAI GAZDAÉLET A Gazdasági Egyesület, a Zalamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezete, Méhész Egyesület és a zalai Gazdakörök hivatalos rovata Miért is alakultak a Megyei Tejszövetkezetek? Irta: Dr. Vajda I. Kornél a Zalarregyei Tejszövetkezetek Szövetkezete igazgatója XIV. példaadókat. Ennek itt még a lehetősége sem Azok neveit, akik a tőrjei szövetkezeti, gazdaüzem kifejlesztésén fáradoztak és nagy hozzáértéssel az ország határán túlmenő hírnevet biztosítottak a szövetkezetnek, most közöljük: Heszler Ferenc, Hászen Ferenc, Horváth János, Rózsa Ferenc, Csiszár János, Portás István, Gévi Árpád, Balogh József, Gyöngy István, Lei.tn.er József, Lér István és Kiss József. Ők voltak azok, akik hozzáértésben is, minden vonatkozásban, megáilták helyüket, mint egy szövetkezeti gazda tejfeldolgozó üzem vezetői. Nem kisebb dolgot csináltak. mint 1902-től egész 1918-ig Becsben értékesítették vaj termelésűn két, a nélkül, hogy akár minőségi, akár egyéb tekintetben egy szó nézeteltérés keletkezett volna a bécsi átvevő kereskedő és a szövetkezet között. A(z úgynevezett minőségi, vagy mennyiségi kifogást tartalmazó vállalati vissz jelentést 16 éven keresztül nem ismerték. Ilyen híres kék lapok nem érkeztek Bécsből. Ez igazolása annak, hogy a magyar gazda megállja helyét külföldi viszonylatban is, ha hozzáfog valamihez és i tudja feladatát kifogástalanul teljesíteni. Mindaddig, amíg szervezetten el nem v eszik a kedvét. sőt a lehetőségét is annak, hogy az áldozattal megteremtett munkáját folytathassa. Az, ami Fürjén történt, vállalati oldalról egy ilyen szépen megalapozott és jól működő szövetkezeti gazda feldolgozó üzem minősíthetetlen módon való letörésével az örök szégyenfolt marad az akkori idők gazdáénálekvédelmének mondott hivatalos ténykedésein és mindazokon a személyeken, akiknek módjukban lett volna megakadályozni a tőrjei üzemnek a szentgróti feldolgozó üzembe való bekebelezését, illetve azt. bogy ez az önálló gazdaüzem kénytelen volt az őt tönkretevő vállalati üzem szerződéses szállítójává válni. így nézett ki nálunk akkoriban a gazdaérdekvédelem. A hivatalos szerveknek, iparhatóságoknak tudni kellett, hogy itt mi történik, hisz ha másképpen nem, aljból a sok panaszból, amit a tőrjei üzem vezetősége napról-napra előterjesztett, hogy elkerülje a végzetesnek látszó v eszedelmet. I logy. ez a fáradtságuk mindhiábavaló volt, azt a bekövetkezett, legrosszabb, világosan és felleb- bczhetetlenül igazolja. Hátrányt jelenthetett-e az nemzetgazdasági szempontból, hogy Tűrje és v idéke gazdáinak volt egy nagyon szépen működő üzemük, amelyik minden hatósági segítség nélkül piacot szerzett termelvényeinek külföldön és 16 éven át öregbítette egy világvárosban, Becsben, a magyar gazda jóhírnevét. Nemzeti kötelesség lett volna-e az, hogy ezt az üzemet megvédje a hatóság akkor, amikor végzetes támadás érte tisztán üzleti és vállalati érdekből V ügy érezzük, igen, hogy ez a támogatás mégis kimaradt, csak ügy volt lehetséges, hogy azok, akiknek ez, hivatali, kötelességük lett volna, nem álltak feladatuk magaslatán, sőt hozzáértésük körül is nagy hibák felvettek. Ilyen és ehhez hasonló történések1 vélték el a magyar tejtermelő gazda bizal- rn;íI és kedvét attól, hogy országunkból is híres tejgazdaságot művelő ország lehetett volna. Nem a magyar tejtermelő gazdán múlott, hogy a külföldi példákon okulva, esetleg felülmúlta volna a dánokat, vagy a többi híres volt adva. Meggyőződésünk, hogy igazolódni fog, hogy vészes rövidlátás volt az a vezetők részéről, amikor a gazdaérdeket nem tudták elkülöníteni a vállalati érdektől és emiatt év tizedeken át veszteséges foglalkozási ágnak mutatkozott a tejgazdaságunk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a tejszövetkezetek csak úgy tudnak létezni, a mai válságos időkben, ha segélyezik őket. Erre mind nem lett volna szükség, erős, anyagilag független és vihartálló tej szövetkezeteink lehetnének ma, ha a gazdacrdeket úgy értelmezték volna, ahogy kell, és ahogy azt a magjyarj tejgazdaság elvárhatta volna, ha másért nem. hát azért a számokban szinte kifejezhetetlen áldozatokért, amit remélt függetlenségének érdekében. fejlődésének előmozdítására évtizedeken keresztül a termelő áldozatkészségéből: meghozott. Nézzük csak a tiirjei eset kapcsán, milyen v eszteségekét szenvedett az a pár község, amelyik' Tőrjével együtt arra vállalkozott, hogy egy szövetkezeti, nagVobb feldolgozó- üzemet létesítsen. Becslésünk szerint a tőrjei tejfeldolgozó gazdaüzem felépítése és berendezése, valamint ennek a berendezésnek újítása, karbantartása a megalakulástól kezdve a mai napig mintegy 120.000 pengőbe került a szövetkezetbe tömörült termelő gazdáknak. Tizenhat éven át igen jól meghozta hasznát e befektetés és kitűnő ellenértéket tudott valamennyi szövetkezeti tagnak biztosítani a lényegesen jobb értékesítési lehetőség által, amit a feldolgozás ténye biztosított. Mióta azonban a zalaszentgróti üzeni tönkretette, ezt az üzemet és ennek már idestova 24 év e van, azóta nem tudják kihasználni az üzem teljesítő- képességét még egyötödnyire sem, a drága gépek és fel szerelések1, maga az épület is, pusztulóban van. Ez idő alatt, miután a feldolgozást nem végeznek, csak fölöznek és tejszínt szállítanak, a tejpénz a megfogyott meny- nyiség miatt állandóan csökkenést mutatott} és mutat, a valamikor 42 éve létesített befektetés nemhogy hasznot hajtana, hanem a 24 év folyamán azt is elvitte a csökkentett tejpénzek alakjában, amit az első 16 évben, mint többletet hozott. Ez a v eszteség a befektetett 120.000 pengőnek a többszörösét teszi, ki az üzem bénává változása óta. Tehát, ha szigorúan vesszük, a tőrjei gazdaüzem nemhogy egy fillér hasznot hozott volna alapítóinak, hanem kimondottan anyagi kárt okozott, mégpedig tetemes mennyiségűt. Mindez azért történt így, Imiért fejlődése teljében megállította a vállalati érdek és visszafejlés^tette mélyen a kezdeti helyzet alá. Joggal kérdezhetjük, szabad-e a tejtermelő gazdát kitenni ilyen veszélyek - inek? Lehetségesbe az, hogy ennyi áldozathozatal semmivé váljon? Ki hibás e tekintetben? Szolgálj a-e a nemzeti felemelkedést a termelő helyzet ja vulását az ilyen és hasonló, büntetlenül keresztülvihető vállalkozás ? (Folytatjuk.) MÉHÉSZET Rovatvezető: TÍMÁR JÁNOS méhész Folytatom a m. kir. Földművelésügyi Miniszter Ur 257.200/1942. számú rendeletének ismertetését, a méhek nyúlós költésrothad á- sának megelőzéséről és leküzdésiéről. 6- & c) A fertőzött család deszkából vagy a forrasztó lámpa lángját bíró anyagból készült keretes kaptárját a forrasztó lámpával barnára égetve méhtenyésztésre meg lehet hagyni. A szalmából, gyékényből, és más, forrasztó lámpa lángját nem bíró anyagból készült kaptárokhoz, hasonlóan azonban ezekét a lángot nem bíró kantárakat is szabad forrasztó lámpával fertőtleníteni, ha belülről deszkával, vagy más lángot bíró anyaggal vannak1 bélelve. A szalma, gyékény vagy más forrasztó lámpa lángjait nem tűrő kaptár faváza forrasztó lámpával való fertőtlenítés után kaptárkészítésre újra felhasználható. d) A történelmi, vagy néprajzi szempontból értékes méhlakást, ha azt kizárólag kiállításra használják1, a gödöllői m. kir. Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet mentesíti az elégetés alól. Az ilyen méhlakásokat is fertőtlenítem kell, azonban, amelyre, a gödöllői m. kir. Méhészeti és Méhbiológiai Kutatóintézet ad utasítást. e) A keretes kaptár 1 épkészletét vagy keretestől el kell égetni, vagy a kijelölt körzeti viaszfertőtlenítő telepnek beküldeni. Szabadban, vagy ott, ahová méhek bejuthatnak, csak a méhek röpködésének megszűnte után, este szabad léípet égetni és a maradványt legalább 50 cm. mélyen el kell hántolni. f) A Hasítást nem tartalmazó Jepekből a mézet ki szabad olvasztani, csurgatni,, vagy pörgetni, de méhetetésre felhasználni tilos. Az ilyen mézet eladni, vagy elajándékozni fogyasztónak csak félkilogrammnál nem nagyobb adagolásban és csak a zárlat hatályának megszűnése után szabad. FeDdlógrammosnál nagyobb adagolásban ilyen mézet csak a kerületi méhészeti felügyelőség méhegeszsiégügyi szempontból gvakorlandó ellenőrzésével szabad értékesíteni Ebből a célból a fertőzött méz- készletet a kerületi méhészeti felügyelőségnek be kell jelenteni. A Hasítást ás tartalmazó lépek mézét a sejtből kiüríteni nem szabad. Az ilyen lépet mézzel együtt kell az e) pont szerint kezelni. g) A fertőzött méhesben t(m éh telepen, méhészetben) az üres, de használt méhlakásokat ügy kell tekinteni, mintha fertőzöttek volnának, tehát a közönséges kasokat el kell’ égetni, b) pont, a keretes kaptárokat forrasztó lámpával fertőtleníteni kell. vagy el kell égetni, e) pont. v 7. §. . Azokkal a tárgyakkal, amelyek a fertőzött családokkal, fertőzött mézzel, viasszal, Iéppel érintkeztek, a következőkjéppen kell eljárni : a) a nehezen fertőtleníthető és csekély értékű tárgyakat (például szalma párna, rostaszövet, bőrlemeztakarója. keret, keret léc, méhseprő) meg kell semmisíteni: b) a lángot, vagy' nagyobb meleget bíró tárgyakat (például keretfogó, kaparó, feszítő- vas) forrasztó lámpa lángjával, vagy kemencében, sütőben fertőtleníteni kell; e) a kényesebb, v agy lánggal nehezen megközelíthető és értékesebb tárgyakat (például értékesebb etetőket, anyarácsot) 10 százalékos szódaoldatban félóráig tartó főzéssel kell fertőtleníteni. (Folytatjuk.) , ,
