Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-29 / 170. szám
/.ALAMEG VEI ÚJSÁG 1944. július 29. ä. A lázadó Irta: GEKENCSÉ.R IST\ \N Elbeszélés Koia délután van. A Nap tüzesen szórja sugarait, sehol eg) kis felhő-rongy, amely eltakarná. Tegnap eső volt és most amerre a szem elláthat, az egész vidéket finom, az egyiptomi cigaretta füstjéhez hasonló, halványkék pára hurkolja. V Janka felől a szőiőkötő lányok hol víg, hol meg szomorú dala hömpölyög le a Janka- és a Pipa-hegyet elválasztó völgybe. Szántó Nagy András az országút, vág) ahogy itt nevezik, a postaút mellett fekvő, félholdnyi búzaföldjét kerülgeti, mert hát, úgy látszik, múltba már kasza alá kívánkoznék. Igaz, az Avasban lé\ ő rozs is megérett, de a búza olyan kényes portéka, hogy nem szabad megengedni teljesen érni, mert akkor »kipenderül» a szem belőle. Az övéből és a szomszédéból is le-leszakít eg)- kalászt és a két tenyere közt külön-külön Iddörzsölgelve állapítgatja: vájjon melyik lesz az acélosabb ? — Szépek a gabonák — mondja, csak úgy magának, és ritkán mosolygó arcára békés mosoly terült. Szemével messzé ehiéz keletre, az alázatosfejű kenyértavak' felett. Két legény fia ment el, szembe a felkelő nappal. Két kaszát emelni tudó, derék gyerek1. Az idén már ők arathattak volna. — Oroszország... — sóhajtja sötétté vált arccal és ökle ágy szorult össze, hogy majd lisztté váltak a benne szorongatott búzaszemek. Az idősebbik az ősszel ment el, taka- rulás után. Ö még mindig szorgalmasan irogat. Csak Péterrel, a ^kisebbikkel van baj. öt a tél derekán hívták be és azóta sincs felőle semmi hír. — Csak az egyik fs volna itthon —- beszél tovább magához —, el kelne az ereje,. a munkája. — Én már öreg yagyok, — néz a búzái tartó, vastag, kék erekkel átfutott barna öklére, — nehéz a munka. Az asszony is beteges. — Kivénültünk, na! — csap a levegőbe A levegő észrevehetően megforrósodott Levetette foltos kabátját és a föld végén szó morkodó szederfa alá ment. Délelőtt elhozl;; vele a kaszáját, mert ,a búza dűlője lucer- násból állott és azt kaszálta le. — Meg kéne kapálni — vielte két ovi; közé a kasza élét, — legalább holnap a búza vágáshoz éles lesz. 11. Lent a völgyben tikkasztó volt a forrósán Szellő sem mozdult és a föld felett a levegi szemfájdítóan ragyogott. Nyugaton, a Jánk mögül, fehérfodrú felhőtornyok nyomultak ft egymással versenyezve, hogy melyik éri e előbb a napot. Mintha valami, még baik, d mély, földből jövő morgás is hallatszana. Mé messze van. Valahol a göcseji dombok közöl csavarog, acsarkodva az évszázados fákkal, vihar, ez a félelmetesen szép, vizes-szél fej forradalmár. Egyik erőszakos felhőtorony hirtelen el érte és felfalta a napot. Halálos, mély csen lett. A távoli morgás elhallgatott, most ol pihen az Alsóerdő mély. árkaiban, erőtgyüjtv és csak előfutárjait, a bolondos, merész kj szellőket küldi előre, amelyek alattomos ellei: Bégként kúsznak a hegy lankául felfelé. Szántó kezében elfáradva áll meg a ke lapács. Épp elkészült, csak fel kell verni nyélre. Az inge ujjába törli izzadó homloka Egy pillantást vet a Janka felé és szeme agge dalmasan húzódik össze. Vihar lesz - - gondolja és valami ismére lenül ismerős félelem fekszik a mellére. Mej / dördül az ég is. Gyorsan szedelőzködni kézi Ez már fele sem tréfa. Még pár perc és mái-; nyakán van az eső. Vagy a jég. meg. Mégsem gyűlölködtem. Pedig a nagy alázattól lett hajlott a hátam. Máj- elég! . .. A két fiam után most ezt a csöpp eletet is el kelleti venned ? . .. Nesze .. . Nesze ... — magasra emelte a kaszát és teljes erejéből a kereszt felé vágott. Nem érhette el. Az éles acél csak a csapdosó gallyat érte. amely recs- esenve tört le. Szántó a lendület súlyától előre bukott, bele a hegyével felfelé .fordult kaszáira. — Jég? Mégcsak az kéne! Éppen most, amikor a termés éretten áll a lábán. Szent Isten, még csak az hiány zárni. Aztán mehetnénk koldulni! A szellő-koboldok elérték a hegy peremét, s most felszabadulva szaladtak a meredeken lefelé. Uj erőre kapva jött utána a vihar is. Villám cikáz ki a napnyelő felhőtorony csúcsán. Szántó megrezzenve egyenesedik ki és vet keresztel. Hatalmas csattanás követte a villámlást és mintha csak erre vártak volna, az országúton port vertek fel az első jégdarabok. Pokoli koncert kezdődött. Szántó ösztö-y nősen szaladt az úton át. a szomszéd \ argáék földje végében álló kereszthez, amely fölé hatalmas vadcseresznyefa süni lombozata borult \ védőén. Ott jól volt védve a diónyi jegektől. Innen nézte a vihar pusztító munkáját. Az pedig végig csépelte a határt. Vz eltalált gabonafejekből sziszegő pattanással hullott a szem. Az útmenti fák jajgatva hajoltak keletnek a láthatatlan korbácsok ütésére. Szántó ott állt a fa széles törzsének dőlve. Az előbb keresztvetésre hajló keze most a kaszát szorította erővel és úgy érezte, hogy a torkában valami csomó gyük össze és ha nem mond valamit, hát menten megfullad. — imádkozni — villant eszébe és szeme j a keresztre tévedt. I A cseresznyefa egyik iehajló ága vadul ostorozta a lehajtott fejű Üdvözítőt, mintha s őt okolná az egész pusztításért. Az ág tele volt 1 feketére érett cseresznyével. Némelyek elsza- ] kultak és a vörös lé nagy foltokat ejtett » \ fehér márványon. Mintha csak az Ur vére Í lenne. Szántó kitágult szemmel meredt a csap- j kodé ágra. Nehezen váltó, egyszerű, szegény \ ember problémáihoz szokott agyán furcsa 1 * gyanú szaladt át. — Fellázadt a Természet? Tehetetlen bosszúját így, ezen a néma, visszaütni nem tudó Isten-emberen tölti ki? Akkor... akkor I még sincs minden egészen rendjén. Még a | fa is lázad. Csak csupán neki, a kenyértelenné í vált öreg embernek nyílt imádságra az ajka, | hogy valamicskét még visszakönyörögjön a | veszni látszó Életből. — Nem jól van ez így — akarta mondani még szelídem, de mintha .az a torkát fojtogató valami is most szabadult volna fel, vad indulattól feszítve préselődtek ki hiányos, meg- csíkorduló fogai közt, s most már ömlött be- s lőle a sok. átaggódott és keresztülküzdött év 1 minden felgyülemlett keserűsége. Két nehéz j lépéssel szembe került a kereszttel és szét- ; vetett lábakkal, előre hajolva, onnan kiáltotta ! a maga szörnyű, megbolygatott leikével igaz- i inak hitt vádjait. Hát hogyan volna így jó. nú? Neked | mindent szabad?... Hát én semmi sem va- ! gyök? Hatvan évig túrtam a földet, némán imádkoztam, hangosan könyörögtem: a mindennapi kényerünket add meg nekünk ma.. III. Csak estefele, a vihar után talált rá a fia, Péter, ki szabadságra jött haza váratlanul. Aratási szabadságra, amit azért kapott, mert közel félévi fogság után kikerült megszöknie az oroszoktól. Már csak annyit tudott mondani: — Mond meg Neki fiam — és kezével egy utolsót intett az üdvözítő felé —, bogy' én mindent megbántam ... Mond Neki: beküljünk ki ... Keleten, a botfai hegyeken túl szalad a vihar. Csak a néha-néha felvillanó villámlás éa a tompa dörgés mutatja salamoni távozását. A Nap is előbukkant egy percre. Gyönyörködve nézegette vörös ábrázatát az összegyűlt víztócsákhan, de láthatatlan kezek hamar megfogták és lehúzták a Janka mögé. ind a két ló egészséges Bürgéék is megkezdték az aratást. A szé- í rűskert mögött áll az a darab föld. amelyen I már megsárgult a búza. János sógor végigjárta Í a sógorokat, mert nemcsak az iv tsban, de a munkában is segítenek egymásnak. Kifenték 1 a kaszákat, kikészítették a bokái [ást s a Nap j még ki sem dugta az arcát, amikor neki- I láttak a dolognak. Aki nem látta még Bürgééket aratni, az ; el sem tudja képzelni, milyen felséges íog- I lalkozás ez- Nekisuhintani az éles kaszát! Muzsikál, araikor beleharap az aranyszárukba, dűl a félkévére való. Közrefogják egymást a kaszások s olyan egyenes rendet vágnak, hogy a jó Isten is gyönyörködve tekint alá az égből. A sógorasszonyok szaporán szedik a markod s fektetik végig a földön. Utánuk | az ifjú János megy szalmakötelekkel, s mind- i e^vik kis elfektetett halmot átköti. A égül meg:- ! zöcskölik a kévéket és keresztekbe rakják. A \ befejezett rend után jót húznak a bokállásból | és megbékélt ábrázattal munkálkodnak tovább- \ Mert a göcseji magyar embernek ez a bárom I kell: noha, búza, békesség. Déltájban Bürge a kaszanvalet belevágja a | földbe, inge ujját meghúzza a homlokán, lelj suhintja a karját és azt mondja: — Zavarórepülés! — Hun? — kérdezik többiek megzava- \ rodottan. János a szerűskeri felé mutat: — Ott. Valóban, Bürgen«- közeledik. Egyik ke- I zével a szoknyáját fogja össze, másik kezével i a hatalmas kerek kosarat t irtja a fején. Kása I Abris megjegyzi: — Ez mán. sógór. légiveszélnek is bei illik! Nevetnek. I A riadót most kivételesen elkerülik. Helyette a kosárból előtűnik a jófajta paszuly- leves, meg a túrósmácsik, aztán a vizes m- i ) hába csavart öt üveg sör. — Bor nem vöt itthun — mondja nz I asszony —, de helette hoztam sört. Meg oszt gondolom, most ihattok, mint az urak szoktak. A gyepű alá letelepedtek és nekiláttak az evésnek. Utána ittak is úgy, ahogyan az urak szoktak. Úgy, ahogyan bort szoktak. Fölemelni a poharat, megnézni, megszagolni én inni. Azt mondja Bürge: — Ez a velágos nem is ollan rossz! — De a fekete se! — mondja Kása, egy másik üveget emelgetve. — Na, hadd kóstoUam! A kóstolásból lassan vita lett: melyik jobb» g Van szerencsém értesíteni Ztlatgerszeg nagyérdemű közönségét, hogy 1944 július hó 28-tól kezdve raktáramat megnyitottam Kossuth Lajos-«tea 21 sz. alatt. Ä hulSé almái és egyéb gyttm$ic&Bt ott veszem ái « legmagasabb napi érőn. Érdeklődni lehet Kossuth-utca 55 sz. alatt. Tel.: 471. Nagy Gábor gyümölcskereskedő.
