Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)

1944-04-22 / 90. szám

1944. április 22. ZALAMBGYEI ÚJSÁG S. Édes percek Ügy adódott, hogy a minap hosszabb időig várakoznom kellett a telefonnál, hogy szóhoz jussak, illetve szóhoz juttassak valakit. Ter­mészetesen nem kaptam kapcsolást és az el- tékozolt perceket most úgy akarom behozni, hogy feljegyzek néhány megfigyelést, amelyek­kel közelebb igyekszem vonni a megértést msokhoz, akik néha éjjel-nappal a telefon mel­lett vigyázzák a pai nyugalmunkat. A kisasszony tárcsáz. Erőstan hajlott hát­tal, kínos testtartásban dolgozik a »masinán«. — Halló, központ, halló!... Kérem 'x-et. — Várni kell! Várunk... A kisasszony'a kávéja után nyúl. Csengetnek. Sóhajt egy parányit és veszi aí kagylót. Jegyez. Néhányperces beszélgetés. Alig fejezi be, újabb csengetés zavarja meg. Mi jö­vünk. — Igen, az előbb x-et kértem. Pity, poty... Közbelépett a légó. A szünetet kihasználom. Mégegyszer el­magyarázom a helyzetet arra az esetre, ha... A kisasszony a zsemlyébe harap. Közben a légó belép és újra kezdődik a harc a /vo­nalért. — Foglalt! — igyekszik bemondani gyor­san —r- és máris beszél. Az első számról nem kapunk semmit. To­vább kell menni. Uj szám, új harc, új izgalom. — Üljön le! — biztat kedves mosollyal a telefon névtelen hőse. Egy darabig ülök, de aztán erőt vesz raj­tam az izgalom és egyre jobban fáj a türel­mes nő minden hajolása, fáradt rezdülésle. Valakitől megtudtam, hogy az egyik hajnali ötkor az éjjeli szolgálattól kimerültén leros­kadt. Még ez sem elégt Most szinte szakadat­lanul csengetnek. Le sem veszi füléről a kagy­lót, csak várja a jelentést. Valaki biztatja, hogy egyék. Hörpint egyet a kávéjából, de csak egyet, * már fogja is a hangokat. Látom, hogy rám nem kerül sor. Nem jön be x, én pedig nem várhatok tovább. Leadom a mondanivalómat szóban, hogy al­kalomadtán továbbítsák. Aztán hazajövök. Az óra már J1 felé baktat s egy halványarcú' kisasszony adja-veszi a jelentéseket a kusza vonalakon, míg mellette hidegre hül egy csé­sze kávé, s hivatali asztalán elúnja magját egy félbeharapott zsemlye. Délután van. — x-et kérem telefonon! — hajolok be a kis hivatali ablakon. — Tessék a nyilvánosba... — Halló! — Halló! Ki beszél? — Itt N. Kérem x nagyságos asszonyt! — Én vagyok! Beszélek... Dühös hang csap a telefonba: — Halló, hát miért nem beszélnek?! összeharapom a számat, hiszen már félig el is mondtam, amit akartam és semmit sem hallottak. Élesen kiáltok: — Halló! — Halló! Beszéljen már az a... Beszélek, most már zajosan és ingerülten. ...Két hang a vonal túlsó végéről: — Hát nem értem. — Nem beszélnek? — Nem hallok semmit. Hát mi ez?! Újra próbálkozom. Nem megy. Én majd­nem minden szót hallok, ők nem. Fölényes, hideg hang rendelkezik odaát: — Vegye át a kagylót, mondja, hogy nem vagyok itthon. Hívjanak később. Tompa csend feszül az arcomra és talán legjobban szeretnék ököllel helecsapni a te­lefonba. De nyelek egyet és ránduíó szájjal újra beleszólok a kagylóba: — Halló! Szép, értelmes hang válaszol. Alázat és szelídség ömlik el rajta. Csak azért is hívom az »úrhölgyet«. a telefonnál — A nagyságos asszonyt kéretem. Pillanatnyi csend. Azután halkarif* kissé vontatottan jön a felelet: — Nincs itthon. — Köszönöm... Leteszem a kagylót. Magam elé nézek! gúnyos keserűséggel, aztán beszólok az ab­lakon : — Mit fizetek, kisasszony? Megmondja. — Potya pénz, — toldja meg az anyukája. Nem szólok semmit, csak kijövök for­rongva. De most igen, most szólok: — Köszönöm önnek, kedves Nemtudom- ki, hogy miattam — hazudott. Igen, köszö­nöm, éspedig azért, mert nem akarom, hogy bennmaradjon a hangjában az a bizonytalan árnyalat, amellyel engem kellett megtévesszte- nie. Köszönöm, hogy szótfogadott. önnek pa­rancsoltak, engedelmeskednie kellett. De önnek, Nagyságos Asszonyom, nincs köszönnivalóin. Higyje el. nem érte meg azt az egy hazugságot az a félpercnyi idő. S nem gondolja, hogy visszaélt a hatalmával, amikor hazudni parancsolt? Hogy én ráfizettem né- hánv fillért, az semmi. Azonban többet azt sem fogok ráfizetni, mert az a »később« soha­sem jön el, hogy mégegyszer felhívjam. Egy bizonyos: nem az én javamat, hanem az ön dicsőségét szolgálhatta volna, ha felel; de ez már nem is fontos, mert közölnivalómról nem tudott senki és nem is fog tudni soha. Végezetül még csak annyit, Nagyságos Asszony: ezután ne a telefon előtt mondja, hogy »nem vagyok itthon«, mert még akad­hat, áld elhiszi. —mar.. LAPZÁRTA BERLIN. Az egyik angol lap cikkével foglaltak ál­lást a Wilhelmstrassen. A diplomaták mozgás- szabadságát korlátozó rendeletnek csak rész­ben van katonai háttere. Ami az állásfoglalás­ból kitűnik, bogy a diplomaták korlátozási sza­badságát politikai okokból is rendelték el. A londoni rendszabályok általánosságban beleil­leszthetők abba a harcbaj amelyet a semlege­sek és a kisebb államok ellep az angolszászok indítottak. STOCKHOLM. Az egyik svéd lap vezércikkben foglalko­zik azzal a brit-amerikai követeléssel, hogy Svédország szakítsa meg kereskedelmi kap­csolatait Németországgal. A cikk megjegyzi, hogy, ha foganatosítanák, megbénítanák Svéd­ország hajóösszeköttetését. SZÓFIA. Szófiából közlik, hqgy a csütörtökre vir­radó éjtszakán nagyobb számú ellenséges re­pülő szállt el az ország felett. Az egyik hely­ségre bombákat dobtak le. Tegnap Bukarest, Turnu Szeverin és a román olajtelepek ellen intézett támadás kimondottan terror jellegű volt. A sűrűn lakott munkásnegyedekre estek a bombák. PÁPA. Az egyik közeli községben a lakosság barna lemezeket talált. Többen felvették, mire azon­nal vérhólyagokkal lettek tele, majd megbé­nult a karjuk. PÁRIZS. A francia rádió tegnap este feltolvasta5 Pétain közleményét, amely szerint eddig nem ismert, kegyetlen bombázások érték a francia fővárost. Ez a katasztrófa egész Franciaor- Vzágoí a legszörnyűbb szerencsétlenségbe dönti. A második nyilatkozat Láváié volt, aki hang­súlyozta, bogy a háború már a leggyűlölkö- dőbb, amely a polgári lakosság ellen irányul. Laval hangsúlyozta, hogy a francia nép min­den megpróbál tatást elvisel. Feljegyeztük, ...hagy Göcsej tájainak és embertípu­sainak szerelmese és egyetlen szakértő festőművésze, a mostani fcstőgenerációk egvik legizmosabb tehetsége, Muhoray Mihály, jelenleg a keleti hadszíntéren tel­jesít katonai szolgálatot. A népszerű Miska mint honvéd tizedes verekszik a fronton Reméljük, hogy egészségben tér vissza * polgári éleibe... . •. bogy' a nem hivatalos hírek szerint Kisfaludy-Stróbl Zsigmond Sümegre hur- eolkodik le és ott folytatja művészi mun­kásságát. Amennyiben az ellenőrizhetet­len hír igaznak bizonyulna, rendkívül ér­dekes és ritka eseménynek számítana, mi­vel biztosra vesszük, hogy a nagy művész a hatalmas értéket képviselő és műemlé­keknek számító alkotásait is uutgávdl hozná... . •. hogy a színjátszástól eltiltott Jávor Pál helyett a Falu rossza főszerepét Uj- laky László vette át a Nemzeti Színház-/ ban. Ujlaky László ezúttal először szerepel olyan darabban is, ahol énekelnie kelL Ujlaky László, mint megtudtuk, az el­múlt esztendőben énekelni is tanult és így nem jelent nagy meglepetést, ha a Nem­zeti színpadján elmondja a híres nótát. Reméljük, nagy sikere lesz, amit ez a na­gyon tehetséges fiú megérdemelne... . •. -bőgj a Zalaegerszegen jól ismert Horváth István (Csihar) a helybeli zene­iskola ének tanszakára iratkozott be. Ugyanis az énektanárnő a próba után megal apította, hogy érdemes a hangjával foglalkozni. Természetesen a jövőről nem leket még bszéíni, egyelőre azonban rész­ben a saját, részben pedig a Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör költségén meg­kezdte a tanulást. Ezzel a Deák Fjbreuc Irodalmi és Művészeti Kör, hivatásához híven, megkezdte a tehetségek hathatós felkarolásai... ... hogy a lapunkban folytatólagosan megjelenő regény, amelynek szerzője Ne­mess Ernő és Simányi Ernő miniszteri ta­nácsos, már komoly munkálatok alatt van lapunk nyomdájában,’ ahol hamarosan kö­tet alakjában is megjelenik a bolsevista Oroszország életét hűen tükröző regény. Reméljük, hogy sikere lesz. A regény elő­reláthatóan a jövő hónap elején meg­jelenik... . •. hogy népszerű és kedv es nmnkar­tácsunkat, Perlaki Ferencet, felettes pa­rancsnoksága hosszabb időre Esztergomba vezényelte és így bizony csak igen ritkán látogathatja meg Égerszöget, örömmel ál­lapítottuk meg a múlt napokban Szom­bathelyen, hogy nemcsak mi értékeljük nagyra Feri barátunk munkásságát, ha­nem a »Vasvármegye« <s, ahol mindlen­képpen szerződtetni akarták, amiben csak katonai szolgálata és valószínűleg mi aka­dályoztak volna meg, mivel magunk isi számot tartottunk munkásságára... • •. hogy lapunk mai számában megje­lent Falusi Képeslap című érdekes írás­művet Bajor Jenő, az l j Magyarság mun­katársa írta lapunk számára. Bajor Jenő a lenti hercegi uradalom t'sztvise ője volt, ahonnan Sopronba került, ahol hamarosan a Frankenburg Irodalmi és Művészeti Kör rendes tagjai sorába választották. Össze­köttetésbe került a Soproni Hírlappal is. örülünk, hogy a tehetséges és színestoílú fiatal .író műveiből mutathatunk be ol­vasóinknak... Hirdessen ». Eredményes — gyors i~ biztos!

Next

/
Thumbnails
Contents