Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-22 / 90. szám
1944. április 22. ZALAMBGYEI ÚJSÁG S. Édes percek Ügy adódott, hogy a minap hosszabb időig várakoznom kellett a telefonnál, hogy szóhoz jussak, illetve szóhoz juttassak valakit. Természetesen nem kaptam kapcsolást és az el- tékozolt perceket most úgy akarom behozni, hogy feljegyzek néhány megfigyelést, amelyekkel közelebb igyekszem vonni a megértést msokhoz, akik néha éjjel-nappal a telefon mellett vigyázzák a pai nyugalmunkat. A kisasszony tárcsáz. Erőstan hajlott háttal, kínos testtartásban dolgozik a »masinán«. — Halló, központ, halló!... Kérem 'x-et. — Várni kell! Várunk... A kisasszony'a kávéja után nyúl. Csengetnek. Sóhajt egy parányit és veszi aí kagylót. Jegyez. Néhányperces beszélgetés. Alig fejezi be, újabb csengetés zavarja meg. Mi jövünk. — Igen, az előbb x-et kértem. Pity, poty... Közbelépett a légó. A szünetet kihasználom. Mégegyszer elmagyarázom a helyzetet arra az esetre, ha... A kisasszony a zsemlyébe harap. Közben a légó belép és újra kezdődik a harc a /vonalért. — Foglalt! — igyekszik bemondani gyorsan —r- és máris beszél. Az első számról nem kapunk semmit. Tovább kell menni. Uj szám, új harc, új izgalom. — Üljön le! — biztat kedves mosollyal a telefon névtelen hőse. Egy darabig ülök, de aztán erőt vesz rajtam az izgalom és egyre jobban fáj a türelmes nő minden hajolása, fáradt rezdülésle. Valakitől megtudtam, hogy az egyik hajnali ötkor az éjjeli szolgálattól kimerültén leroskadt. Még ez sem elégt Most szinte szakadatlanul csengetnek. Le sem veszi füléről a kagylót, csak várja a jelentést. Valaki biztatja, hogy egyék. Hörpint egyet a kávéjából, de csak egyet, * már fogja is a hangokat. Látom, hogy rám nem kerül sor. Nem jön be x, én pedig nem várhatok tovább. Leadom a mondanivalómat szóban, hogy alkalomadtán továbbítsák. Aztán hazajövök. Az óra már J1 felé baktat s egy halványarcú' kisasszony adja-veszi a jelentéseket a kusza vonalakon, míg mellette hidegre hül egy csésze kávé, s hivatali asztalán elúnja magját egy félbeharapott zsemlye. Délután van. — x-et kérem telefonon! — hajolok be a kis hivatali ablakon. — Tessék a nyilvánosba... — Halló! — Halló! Ki beszél? — Itt N. Kérem x nagyságos asszonyt! — Én vagyok! Beszélek... Dühös hang csap a telefonba: — Halló, hát miért nem beszélnek?! összeharapom a számat, hiszen már félig el is mondtam, amit akartam és semmit sem hallottak. Élesen kiáltok: — Halló! — Halló! Beszéljen már az a... Beszélek, most már zajosan és ingerülten. ...Két hang a vonal túlsó végéről: — Hát nem értem. — Nem beszélnek? — Nem hallok semmit. Hát mi ez?! Újra próbálkozom. Nem megy. Én majdnem minden szót hallok, ők nem. Fölényes, hideg hang rendelkezik odaát: — Vegye át a kagylót, mondja, hogy nem vagyok itthon. Hívjanak később. Tompa csend feszül az arcomra és talán legjobban szeretnék ököllel helecsapni a telefonba. De nyelek egyet és ránduíó szájjal újra beleszólok a kagylóba: — Halló! Szép, értelmes hang válaszol. Alázat és szelídség ömlik el rajta. Csak azért is hívom az »úrhölgyet«. a telefonnál — A nagyságos asszonyt kéretem. Pillanatnyi csend. Azután halkarif* kissé vontatottan jön a felelet: — Nincs itthon. — Köszönöm... Leteszem a kagylót. Magam elé nézek! gúnyos keserűséggel, aztán beszólok az ablakon : — Mit fizetek, kisasszony? Megmondja. — Potya pénz, — toldja meg az anyukája. Nem szólok semmit, csak kijövök forrongva. De most igen, most szólok: — Köszönöm önnek, kedves Nemtudom- ki, hogy miattam — hazudott. Igen, köszönöm, éspedig azért, mert nem akarom, hogy bennmaradjon a hangjában az a bizonytalan árnyalat, amellyel engem kellett megtévesszte- nie. Köszönöm, hogy szótfogadott. önnek parancsoltak, engedelmeskednie kellett. De önnek, Nagyságos Asszonyom, nincs köszönnivalóin. Higyje el. nem érte meg azt az egy hazugságot az a félpercnyi idő. S nem gondolja, hogy visszaélt a hatalmával, amikor hazudni parancsolt? Hogy én ráfizettem né- hánv fillért, az semmi. Azonban többet azt sem fogok ráfizetni, mert az a »később« sohasem jön el, hogy mégegyszer felhívjam. Egy bizonyos: nem az én javamat, hanem az ön dicsőségét szolgálhatta volna, ha felel; de ez már nem is fontos, mert közölnivalómról nem tudott senki és nem is fog tudni soha. Végezetül még csak annyit, Nagyságos Asszony: ezután ne a telefon előtt mondja, hogy »nem vagyok itthon«, mert még akadhat, áld elhiszi. —mar.. LAPZÁRTA BERLIN. Az egyik angol lap cikkével foglaltak állást a Wilhelmstrassen. A diplomaták mozgás- szabadságát korlátozó rendeletnek csak részben van katonai háttere. Ami az állásfoglalásból kitűnik, bogy a diplomaták korlátozási szabadságát politikai okokból is rendelték el. A londoni rendszabályok általánosságban beleilleszthetők abba a harcbaj amelyet a semlegesek és a kisebb államok ellep az angolszászok indítottak. STOCKHOLM. Az egyik svéd lap vezércikkben foglalkozik azzal a brit-amerikai követeléssel, hogy Svédország szakítsa meg kereskedelmi kapcsolatait Németországgal. A cikk megjegyzi, hogy, ha foganatosítanák, megbénítanák Svédország hajóösszeköttetését. SZÓFIA. Szófiából közlik, hqgy a csütörtökre virradó éjtszakán nagyobb számú ellenséges repülő szállt el az ország felett. Az egyik helységre bombákat dobtak le. Tegnap Bukarest, Turnu Szeverin és a román olajtelepek ellen intézett támadás kimondottan terror jellegű volt. A sűrűn lakott munkásnegyedekre estek a bombák. PÁPA. Az egyik közeli községben a lakosság barna lemezeket talált. Többen felvették, mire azonnal vérhólyagokkal lettek tele, majd megbénult a karjuk. PÁRIZS. A francia rádió tegnap este feltolvasta5 Pétain közleményét, amely szerint eddig nem ismert, kegyetlen bombázások érték a francia fővárost. Ez a katasztrófa egész Franciaor- Vzágoí a legszörnyűbb szerencsétlenségbe dönti. A második nyilatkozat Láváié volt, aki hangsúlyozta, bogy a háború már a leggyűlölkö- dőbb, amely a polgári lakosság ellen irányul. Laval hangsúlyozta, hogy a francia nép minden megpróbál tatást elvisel. Feljegyeztük, ...hagy Göcsej tájainak és embertípusainak szerelmese és egyetlen szakértő festőművésze, a mostani fcstőgenerációk egvik legizmosabb tehetsége, Muhoray Mihály, jelenleg a keleti hadszíntéren teljesít katonai szolgálatot. A népszerű Miska mint honvéd tizedes verekszik a fronton Reméljük, hogy egészségben tér vissza * polgári éleibe... . •. bogy' a nem hivatalos hírek szerint Kisfaludy-Stróbl Zsigmond Sümegre hur- eolkodik le és ott folytatja művészi munkásságát. Amennyiben az ellenőrizhetetlen hír igaznak bizonyulna, rendkívül érdekes és ritka eseménynek számítana, mivel biztosra vesszük, hogy a nagy művész a hatalmas értéket képviselő és műemlékeknek számító alkotásait is uutgávdl hozná... . •. hogy a színjátszástól eltiltott Jávor Pál helyett a Falu rossza főszerepét Uj- laky László vette át a Nemzeti Színház-/ ban. Ujlaky László ezúttal először szerepel olyan darabban is, ahol énekelnie kelL Ujlaky László, mint megtudtuk, az elmúlt esztendőben énekelni is tanult és így nem jelent nagy meglepetést, ha a Nemzeti színpadján elmondja a híres nótát. Reméljük, nagy sikere lesz, amit ez a nagyon tehetséges fiú megérdemelne... . •. -bőgj a Zalaegerszegen jól ismert Horváth István (Csihar) a helybeli zeneiskola ének tanszakára iratkozott be. Ugyanis az énektanárnő a próba után megal apította, hogy érdemes a hangjával foglalkozni. Természetesen a jövőről nem leket még bszéíni, egyelőre azonban részben a saját, részben pedig a Deák Ferenc Irodalmi és Művészeti Kör költségén megkezdte a tanulást. Ezzel a Deák Fjbreuc Irodalmi és Művészeti Kör, hivatásához híven, megkezdte a tehetségek hathatós felkarolásai... ... hogy a lapunkban folytatólagosan megjelenő regény, amelynek szerzője Nemess Ernő és Simányi Ernő miniszteri tanácsos, már komoly munkálatok alatt van lapunk nyomdájában,’ ahol hamarosan kötet alakjában is megjelenik a bolsevista Oroszország életét hűen tükröző regény. Reméljük, hogy sikere lesz. A regény előreláthatóan a jövő hónap elején megjelenik... . •. hogy népszerű és kedv es nmnkartácsunkat, Perlaki Ferencet, felettes parancsnoksága hosszabb időre Esztergomba vezényelte és így bizony csak igen ritkán látogathatja meg Égerszöget, örömmel állapítottuk meg a múlt napokban Szombathelyen, hogy nemcsak mi értékeljük nagyra Feri barátunk munkásságát, hanem a »Vasvármegye« <s, ahol mindlenképpen szerződtetni akarták, amiben csak katonai szolgálata és valószínűleg mi akadályoztak volna meg, mivel magunk isi számot tartottunk munkásságára... • •. hogy lapunk mai számában megjelent Falusi Képeslap című érdekes írásművet Bajor Jenő, az l j Magyarság munkatársa írta lapunk számára. Bajor Jenő a lenti hercegi uradalom t'sztvise ője volt, ahonnan Sopronba került, ahol hamarosan a Frankenburg Irodalmi és Művészeti Kör rendes tagjai sorába választották. Összeköttetésbe került a Soproni Hírlappal is. örülünk, hogy a tehetséges és színestoílú fiatal .író műveiből mutathatunk be olvasóinknak... Hirdessen ». Eredményes — gyors i~ biztos!
