Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-22 / 90. szám
4. N zalamegyei ÚJSÁG 1944. április 22» Ki a zsidó hadiözvegy, ki hadiárva? A Magyar Távirati Iroda jelenti: A zsidókra vonatkozó rendelkezésekkel, helyesebben az azok alól megállapított kivételekkel kapcsolatban meglehetős tájékozatlanság mutatkozik a nagyközönség körében, hogy kit kell érteni a jelenlegi háború hadiözvegyei és hadiárvái alatt és, hogy a honvédelmi miniszter által az 1942:XIY. te. 6. §-a, illetőleg az 55.000—1942. H. iYL számú rendelet alapján adott kivételező okirat a zsidó rende- itetek alól mentesítést ad-e. Ezekre \onatkozóan illetékes helvről nyert felvilágosítás alapján közöljük a következőket: 1. A 4970/1942. M. É. számú rendelet 2. szerint a jelenlegi háború özvegyei és árvái közül a »hadiözvegy«, illetőleg »hadiárva« elnevezés ejsak azt illeti meg, akinek férje, illetőleg szülője hősi halált halt. A jelenlegi háború egyéb özvegyeit és árváit a »honvédelmi özvegy«, illetve »honvédelmi árva« elnevezés illeti meg. Az, hogy valakit hősi halottnak kell tekinteni, a halotti anyakönyvijén erre vonatkozó bejegyzéssel lehet igazolni. Az anyakönyvi bejegyzésnek a 3770/1940. M. E. számú .rendelet 8. §-a értelmében a honvédelmi miniszter értesítése alapján van helye. Akinek ilyen igazolás^ nincs, az legfel| ben megállapított kivételezett helyzet nem illetheti meg, tehát például a sárga csillag viselésére köteles és a vagyoni bejelentést is megtenni tartozik. 2. A honvédelmi miniszter által a fenti jogszabályok alapján kiadott mentesítés kizárólag a mentesí tettnek a m. kir. honvédségen helül elfoglalt helyzetét szabályozza, tehát csak azt dönti el, hogy az illető kivételezett személynek katonai behívatása alkalmával nem kisegítő szolgálatot, hanem rendes katonai szolgálatot keli teljesítenie és a honvédségben esetleg elért rangját sem veszti el. Az említeti kivételezettek azonban egyéb vonatkozásban a zsidó rendeletek (például sárga csillag, vagyoni bejelentés stb.) hatálya alól csak akkor mentesülnek, ha az illető zsidó rendeletekben megállapított valamely kivétel alá esnek (például arany vitézség! érem, két nagyezÜ3t vi~ tézségi érem, vagy a kardokkal ékesített III. osztályú vaskoronarend birtokosai). Más szóval tehát a honvédelmi miniszter által kiadott kivételezés! bizonyítványok önmagukban a zsidó rendeletek hatálya alól semmiféle mentesítést nem biztosítanak. jebb honvédelmi özvegynek, vagy honvédelmi árvának minősülhet és azt a zsidó rendeletekEmlékezés a söjtöri Deák-ház árnyékából Mikes Kelemen hazájára Sojtör, április hó. Karcsú nyárfák, zőldelö mezők és rétek közt indulunk el gyalog a baki állomásról Söjtör felé, egy öreg székely felkeresésére. Nincs autóbusz, nincs vasút a haza bölcsőnek szülő , falujába, így hát az »apostolok lova* sem meg vetendő egy riporter számára. Az autóbusz csak 3 hete szünetel, s ez meg is látszik a Söjtörre vezető utón. A hirtelen melegre fordult időben vállravetett nagykabátos gazdákkal beszélgetve gyalogolunk, s bizony az ember homlokát kiveri a viz. Sebaj, gondolom, máskor is izzadt eleget a magyar. Útközben szóba kerül a háború, a mezők állása, na meg a drágaság is. Ezekről beszélgetünk ismeretlen utitársaimmal, mig a hosszú nyárfás úton beélünk a faluba. Most már itt vagyunk Söjtörőn, Deák Ferenc szülőfalujában. Éppen szemben a .haza bölcsének' ősi kúriájával. A kúria udvarának fenyői átintegetnek ide, ahol Sz. Ferenc öreg zágoni gazdálkodóval beszélgetünk. Látszik rajta, hogy nem »mai gyerek“, sebtiben meg is kérdezem tőle: hány éves, bátyám ? — — Már 84 is elmúlottam, öcsémuram. Szép idő az bizony, szólok hozzá, bizonyára sokmindent megért már az életben — Sokat, biz én, két emberfiának is elegendőt. — Beszélne-e Zágonról, Mikes Kelemen szülőfalujáról. — Mért ne, ha érdekli az úrat, — szól jóizü székely nyelvjárással Mig ezt kimondja, egy könyvet pillantok meg előtte, felütöm s jóleső meglepetés ér. Arany János Toldi-ját látom. — Mikor olvasta ezt a könyvet, kedves bátyám ? — kérdem tőle nem kis meglepetéssel. — Éppen most tettem le, egyszuszra ol vastam volt k\ máma délelőtt. Megkönnyeztem, pedig vagy 70 éve olvastam volt először. Kevés gyermek szereti úgy az anyját, mint ez a Toldi Miklós szerette volt. — Maradt e még valami nyoma Mikes zágoni tartózkodásának — kérdezem tőle. — Egy vizi-malom a község déli részében, a Zágon patakocskán. Ez a Mikes családé volt egészen 1930 ig, akkor adták voit el egy j magyar molnárnak, Kónya Antalnak. — Van e még a malmon kívül valami j épületféleség is a Mikes család hagyatékából ? ] — Nincs más bizén, mint Mikes íeredő- ' kertje a malom mögött, ke’etre. A feredő partján áll két nagy cserefa, valamikor még a Mikes vagy az ő apja ültette volt. Használják e még a feredőt? — Mán bizony nem, nincs benne víz, benőtte rég a fü... Kérdéseimre lehajtott fejjel felelget, s ; most, hogy kissé feljebb emeli szép székely i fejét, látom, könny csillog a szemében, ahogy Zágonról vallatom. Nem akarom megszakítani a gondolat fonalát. Folytatom a kérdezgetést, jólesik a székely lélek szavát hallani... — Tudja-e ott valaki, hogy hol állott régen a Mikes-kúria? ... — A hosszú évek elején a volt Mikes- teleken egy Veres Antal nevű gépész ősszel fákat akart ültetni. Gödröket ástak s akkor bukkantak egy fundamentumra, amit ott úgy tudnak, hegy az ősi Mikes kastély helye volt. — Szoktak e valami ünnepséget rendezni a zágoniak Mikes emlékezetére? — Csak egyszer volt ünnepség, sóhajt késsé elérzékenyülten, amikor a fudamentumot megtalálták. Akkor az egész megyéből sokan jöttek volt... — A zágoniak száján élt e valami monda a Mikes családról? Annyit beszéltek ott mindig, hogy amikor a gyermek Mikes megszületett, az apja megáldotta s azt mondotta felette: Neveljen belőled az Isten jó hadvezért a magyarságnak. — Utána az apja Fogarasba került, ahol az oláhok megölték... Hát ha már itt a Deák-ház szomszédságában beszélgetünk, megkérdezem, odaát Há romszékben halott e valamit Deák Ferencről. — Olvastam róla sokat az újságokban, meg aztán »egymásközt is beszélgettünk róla, de soha nem gondoltam, hogy egyszer még a szülőháza szomszédságába kerülök. Nagy ember lehetett ez a Deák úr is... Megkérdezem még tő é, meddig marad itt a Deák-kúria szomszédságában — Mennék én kérem minden pillanatban, de nem mehetek. Nincs már ott semmi vágyó- nőm csak a feleségem fejfájása temetőben... Haza kéne mennem, legalább meghalni, mert a fe leségem fejfáján az én nevem is rajta van... Könny csillog szemében s amikor elbúcsúzunk a telefüstölt szobában, egy kis petróleumlámpa pislogásában, még csendesen megjegyzi: — Zágont sohasem tudom feledni... Cs. Bürge tanácsot ád Ifjú Bürgéékhez beköszöntött a családi békesség. Jancsi bajuszt eresztett, mert hit családos embernek úgy dukál. Szép volt a bajusz. picike, pörge. Hát még, amikor Jancsi úgy reggelenként húzott egyet-kettőt rajta a viasszal! Ezt is ügyesen kell csinálni, hegy, karikában álljon s mellesleg szólva, ne szóródjék föl rá a levesből a hab. Tetszett a bajusz Jancsinak is, Katinak is, de még a párt ás lányok is rápislogtak olykor. Különösen, amikor a pipa díszítette. A pipát nem vágta félre Jancsi, azt csak a legények teszik. Ügy tartotta a szájában, hogy a szopóka középen, a bajusz hajlásúnál illeszkedjék az agyarak közé. Csak egy baja van a pipának, hogy' köpködni kell tőle. Jancsinak ez még nem volna baj, de Kati megsértődik. — ördög vinné el a pipádat, meg téged is vele együtt! Jancsi mindent ért. Zsebrevágja a pipát és kikulíog. Megnézi az állatokat, körültekint az udvaron és leül a favágütuskóra. Gondolkodik. % Az asszony ideges. Nem baj. Van úgy, hogy az asszonyok idegesek. Olyankor ez a rendje-módja. Jancsi tudja, hogy mire való ez. Inkább addig szekeret farag, kicsi szekeret, hogy majd annakidején ez legyen az első, amit a legifjabb Bürge kezébe nyomhat. Így is tesz. Fát keres, nckivalót. Ott a vágótuskón kinagyolja. A négy kicsi kerék kijön a söprü- nyéíből. Aztán fogja a félig kész alkotmányt és beballag vele. A pipa a zsebben lapul, szóval nem lehet kifogás. Kati a szobát takarítja, addig Jancsi, elkészíti a kerekeket. A söprünyél három ujjnyival rövidebb lesz. Nem számít semmit! Kati visszajön, a konyhát is söpri. Jancsi a fejét csóva Igát ja, mert bárhova megy, mindenhol útban van: Most menj odább! Vigyáz» egy picit! Eressz csak ide! Ne szemetelj! Oda se faragj, most söpörtem el! Kati a hiányzó söprüvéget észrevette. Az ura orra alá tartja: — Ezt te rágtad el?! Véletlenül esett, hogy a söprűnyél a bajuszt lölborzolta. Jancsi haragosan kel fel: — Hát akkor hunn faragjak?! — A kocsiszín tetején! Jancsi méltatlankodva megy ki a kertbe. Apja és anyja kapálgat jatt. — Te meg mér lógatod az orrod? Jancsi panaszkodik. Ottbent nincs nyugta, autón még a kocsiszín tetejére küldik! Az öregek nevetnek. Idős Bürge megjegyzi: —- Látod, fiam, így jár az. aki mingy ón elsőbe igazat ad az asszonynak. Csak először 4 nem szabad azt mondani, hogy: jól van szívem, csináld úgy, ahogy te akarod. Ezt nem szabad megtenni, mert akkor elveszett ember vág). Nem úgy van, ahogy ő akarja, hanem úgy, ahogy te parancsolod! Ez a íegfontopsabb! A többi aztán magától „jön. Végy példát apádról. Minden úgy történik, ahogy én akarom. Felesége nem hagyta magát: — Csakhogy te is mindig azt akarod, amit én! — iNe lármázz, asszony, dolgozz! — Dolgozzon ám tebenned a görcs hetvenhétszer föl, meg le! S jött a haddelhadd. Jancsi aztán azt látta, hogy János behúz«» a nyakát, beleköp a markába, megfogja a kapanyelet és szótlanul puhítja a földet. Nem mer a fiára nézni. Jánosi kullog befelé. Amikor Jánosok ebedre jönnek be, Jancsit ott látják a kocsiszín tetején. A kis szekér már készen van, most a rúdját faragja. János megáll. Megvárja, amíg az asszony eltűnik a láthatárról, aztán odaszól Jancsinak: — Látod, fiam, így van, ha az ember el- j köv eti azt az öngyilkosságot, hogy megnejel! Kocsis László, f «
